Borteszt Online

Heinrich Zweigelt 2005

Mivel Achsék golsi borait nem tudtam hirtelenjében beszerezni, kiválasztottam egy errefelé is kapható echte burgenlandit, Heinrichék kétéves zweigeltjét, amit már megénekelt Alföldi Merlot kolléga, aki akkor még úgy gondolta: ez a bor időt kér; és megemlékezett róla Albert gazda is. Itt viszonyítási pontnak szántam arra gondolva naivul, hogy talán elárul valamit az ittről és az ottról. Arról ugyan nem sokat tudtam meg, ellenben kóstoltam egy ellentmondásos bort.

Bontás után (vö: vinolock) leginkább bűdösnek tűnt (izzadt ló szaga, ha ez valakinek jelent valamit), némi szellőzködés után meg kékfrankosnak; később fűszeresen illatosnak, cigánymeggyesen fanyarnak. Ízében meggy, kevéske eper vegyült finom füstösséggel, erdei gyümölcsökkel. Savai lendületesek, a csersavak lesimultak. Elegáns, harmonikus, könnyed és gyümölcsös. Nem kíván elmélyülést, fel kell bontani, majd kis szellőztetés után meg kell inni, másnap pedig újat bontani és így tovább. Eddig 5 pont – lenne, ha...

Furdalt a kíváncsiság: mit tud a vinolock, azaz az üvegdugó egy kis szilikongyűrűvel? Mintegy fél üveg zweigelt látta kárát ennek a kísérletnek: mindössze huszonnégy óra alatt esett alkotóelemeire a bor, és gyakorlatilag ihatatlanná vált. Azt nem gondolnám, hogy ebben a speciális dugó lenne a ludas. De akkor mi? Talán a borászati technológia? A biodinamika a pincében? Esetleg az események (csillagok, akármik) szerencsétlen együttállása? A végeredmény 4 pont, mert gyanakszom, de biztosat nem tudok.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/12/sogorok_es_komak#more367595

Dr. AXchs Merlot Reserve 2006

Újabb prémium – újabb bordói fajta. A pohárban mélybordó szín köszönt lilás-feketés maggal, majd érett meggyes vaníliás-pörköltes jegyek, friss és élénk gyümölcsök – jellegzetes, taníthatóan fajtajelleges illat. Pedig van itt füst, korom, kicsit megégetett barnakenyér is markánsan, de a fajta mindent legyőz. A kormosság ellenére az illat a szájnak is sok izgalmat ígér: persze mindenekelőtt nagy testet.

Ehhez képest a csalódás többrendbeli: bár nem szenved tannintúltengésben, ami van benne, az még mindig szárít picit, a savai laposkásak. Az az érzésem, hogy valami nem stimmel: mintha odakozmált volna a bor, még az amúgy pregnáns gombás-avaros jelleget sem hagyja érvényesülni. A gyümölcsök itt is megaszalódnak. Korrekt munka, amiben érezhető a jobbra törekvés; vagy inkább egy standard elérése vezette a borok készítőjét? Nem hibátlan bor, amelynek azonban a legnagyobb hibája, hogy nincs egyénisége. Lecsengésében az égett-kormos kesernyésség zavaró. 4 pont.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/12/sogorok_es_komak#more367595

Dr. AXchs Cabernet Franc Reserve 2006

Prémiumbor lenne. Mármint alkotói szándék szerint. Amolyan évi rendes főmű, amire nem mondhatja az alkotó, hogy „gondolta a fene”. Ami a sima CF-nél visszafogott, szelíd, behízelgő, az most itt harsog, talán túl hangosan is. Színben nem pregnáns a különbség a sima CF-hez képest: ugyanaz a sűrűség, talán egy fokkal mélyebb árnyalat, koncentráltabb anyag, ami kapaszkodik a pohár falára kegyetlenül. Illatát a fa intenzitása determinálja: a fa megszűr mindent, ezért aztán erősen kell koncentrálni, hogy a gyümölcsöket a szaglóközpontig juttassuk, pedig a szedres, érett cseresznyés, ribizlis élmények is megvannak, csak a fa vaníliája és pörköltessége bevonja, megaszalja a friss gyümölcsöt, édesíti, koncentrálja, de nehezíti-szegényíti is. Amikor szárnyalni kezdhetne, a fa egy jól irányzott mozdulattal csapja agyon. A fa és a gyümölcsök mellet csillagánizs, szegfűszeg, meggylikőr és kátrányosság is megjelenik.

Tanninjai erőteljesebbek, mint a sima CF-éi, picit még szárítanak, de ez csak idő kérdése. Az azonban már nem, hogy a savak punnyadtak, nem tudják feldobni az összképet, nem képesek lendületet adni sem a fának, sem a gyümölcsöknek, nem hozzák mozgásba a szerkezetet. Amit összehoznak, azt nem is nevezném gerincnek, legfeljebb vékonyka sorvezetőnek, ami nem hagyja ugyan, hogy nagyon eltévedjünk, de nem is nagy terhek viselője vagy mozgások és irányok meghatározója. Így aztán hiába a vaskosság, ha az erőknek nincs iránya, hiába az árnyalatok, ha nem tudják magukat megmutatni. Alapos, lelkiismeretes munka, amiből sugárzik a biztonságra törekvés. A nagysághoz azonban ez kevés – de olyan biztos alap, amire majdan felépülhetnek a nagy(obb) borok. Így marad az 5 pont meg a remény.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/12/sogorok_es_komak#more367595

Dr. AXchs Cabernet Franc 2006

Sötétbordó színű, csillogóan tiszta, olajos mozgású, láthatólag nincs extrakt híján, bár nem egy szteroidiokkal ékesített bodybuilder. Az illatában megteszi a kötelező köröket, tisztán jön a málna, a feketeribizli, amit gazdagít egy kis túlérett, aszalódásnak indult meggy, csiptenyi csokoládé, ánizs, menta és füves-fűszeresség. Szájban a test már közel sem olyan brutál, mint amit a látvány ígért, simán csusszan végig a nyelvtőig és tovább, sem a tanninok, sem a savak, sem az ízkép összetettsége nem akasztja meg az kortyot. Minden lekerekedett, összeérett; talán túlságosan is sima és egyértelmű, egyedül a jobb dalmát dingačokat idéző tintásság jelent rövidke izgalmat.

Nem késztet gondolkodásra, nem kínál felfedeznivalót, inkább instant élvezetet: József és testvérei diafilmen vagy h-moll mise citerán. Szinte üdítőleg hat, hogy a lecsengés végébe csempészkedik némi kesernyésség és fanyarság, ami megakadályozza, hogy észrevétlenül jusson túl a száj természetes akadályain, így legalább hagy maga után egy kis emléket. Melegedve az alkohol kicsit intenzívebbé válik, és némi pörköltesség is megjelenik.

Azt gondoltam – és talán még mindig gondolom –, ebben a borban nincs meg a hosszú élet ígérete. Aztán úgy adódott, hogy vagy másfél deci maradt a palack alján három hétig. A változás csupán annyi, hogy kesernyésség, talán az oxidálódó cserek miatt, intenzívebbé válik, de még koránt sem zavaró. Kitartását is értékelve 5 pont.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/12/sogorok_es_komak#more367595

Lazeretti – Rosso di Montalcino 2005

Illata mentás-zöldfűszeres, majd jönnek a vörös és fekete bogyók, áfonya, meggy. Ízben, mint általában a nagy olasz vörösök: tannin és savbomba, magas alkoholtartalommal, ezen kívül kicsit egysíkú gyümölcsízek jelentkeznek, azt annyi.

Ciacci Piccolomini D'Aragonia – Rosso di Montalcino 2003

Illatra nyílt, meleg gyümölcsös, elsősorban szilva (van benne némi lekvárosság 2003 tűzforró nyara okán). Ezt követően mindenféle kék virágok érezhetőek. Szájban jóval érettebb képet mutat, szépen össze van itt fésülve minden. A tanninok/savak teljesen jól bedolgozódtak a borba. Lehet, hogy nem lesz nagyon hosszúéltű, de most nagyon szép kerek, meleg tónusú bor. És akkor ez még csak egy Rosso!

Lazeretti – Brunello di Montalcino 2003

Illatra nagyon intenzív földes állatias jegyek jelentkeznek, meg mindenféle gyógynövények, kicsit keserű, kicsit ijesztő az ázott lószag. Vagy nagykudu. Meg van még gomba is. Behízelgés, bratyizás-mutyizás, az nincs. Ízben is ugyan ezt hozza, kis kakukkfű, sok gomba, meg mindenféle patások, elég viseltesen. A háttérben gyümölcsök vannak. És természetesen atomnagy tannin és sav, de ezek jól integrálódnak a borba, meg ilyen íz/illatjegyek mellé kellenek is. A bort nagyjából az örökkévalóságig el lehetne rakni, de 20-30 év biztos jót tesz neki.

Ucceliera – Brunello di Montalcino 2003

Barátságos gyümölcsös illattal nyit – mindenféle barackok vannak benne aszalva is meg nem is. Ugyanez a vonal folytatódik a szájban is. A földes gombás jegyek csak a háttérben jelzik finoman, hogy azért ott vannak ők is, de nem alkalmatlankodnának, ha nem muszáj. Valószínűleg a hordóhasználat és a magas alkohol is bejátszik abban, hogy egész édeskésnek tűnik a bor. Meg barátságosnak, olyan bor ez, ami nem akar keménykedni, és ez jól is áll neki, különösen egy ilyen macsó mezőnyben. Viszont nem túl hosszú, a végén csak az édeskés fa marad belőle.

Gorelli – Le Potazzine – Brunello di Montalcino 2003

Csokoládé, a nagyon fekete fajtából, meg persze föld-gomba van az előtérben. Aztán konyakmeggy. Tisztább fajta gyümölcs csak a háttérben szorong, itt nem marad neki túl sok hely. Ízében meggy és konyakmeggy viszi a prímet, az amúgy jellemző állatiaskodás teljesen hiányzik. Amiképpen hiányzik a tannin is, csak a sav marad, márpedig az ott van rendesen. Ízben illatban is lehetne több. 12 700 forintért pláne.

Máté – Brunello di Montalcino 2002 (Magyar játékos – emigráns 56-os művészember sok kurfli után végül Toszkána dombjait és a földművelést választotta, el nem ítélhető módon.)

Gyümölcsök, fa, állatok, és gombák. Ebben a sorrendben érkeznek az illatok, igen szikár szigorú módon, amiben azért van némi elegancia. Nem beszéli túl magát. Az íze ehhez képest meglepően meleg tónusú, de nem akar azonnal haverkodni, marad a visszafogott elegancia. Konkrétan gyümölcsök, például meggy meg fekete ribizli mutatkoznak. Meg nagy, de ettől függetlenül nem erőszakos tannin. Eddig a legjobban tetszett a borravaló önfeláldozó gárdájának.

Poggio di Castellare – Brunello di Montalcino 2002

Sötét gránitszínre jönnek a sötét illatjegyek. Földes is meg poros deszkás is. Az illat nem kifejezetten elegáns, annyi szent, inkább olyan rusztikus. A bor nagy testű, masszív, viszont az illat ellenére inkább a gyümölcsök veszik át a vezetést. A tannin is lágy, lekerekedett, ez az egész bort szelídebbé teszi.

Marchesi di Frescobaldi – Castel Giocondo – Brunelli di Montalcino 2002

Földes gombás bogyós masszív illat, aztán egyre inkább csak a gyümölcsök maradnak a borban. Jól áll neki az, hogy elkezdett korosodni, na. Kántorbandi szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy "ez kibaszott jó" és nem járt messze a valóságtól, mert tényleg. Ízben is vörösbogyó jön, aztán meg mindenféle remek mellékes dohányok, bőrök, a patásokat a bor már feldolgozta, végül is hat év alatt volt rá ideje. A helyzet az, hogy elegáns is, gazdag is, de nem hízelkedős, nincs neki arra szüksége, hogy barátokat szerezzen.

Fattoria La Magia – Brunello di Montalcino 2001

Illatra durva animalitás rúgja orrba a gyanútlan kóstolót, meg medicinális jegyek, ez mindenféle kesernyét jelent, izzadt lótól a kalmopirinig bezárólag. Ehhez képest az íz gyümölcsös, még mindig, és emellett van benne mindenféle bőr, meg cédrus. Elég idő volt arra, hogy a sav és a tannin összecsiszolódjék, és ezt meg is tették, bár a tannin még mindig kilóg egy kicsit. Nagyon érdekes az illat/íz ellentéte, és a bor még koránt sem fejezte be földi pályáját, jó pár év van még benne, amíg tényleg egymásra lel a sav és a tannin.

Sasso di Sole – Brunello di Montalcino 2001

Izgalmas, vaníliás illattal nyit – szokatlan ez a mezőnyben, valszeg a francia hordó miatt lehet. Aztán van itt némi füstösség is. Ízben is ez a füst folytatódik, meg némi bőrösség, de semmi sem maradt a gyümölcsökből. A sav kilóg, és már nincsen hozzá test, hogy ezt ellensúlyozza. A brutál illat után az íz sajna már lefele megy, túl van a csúcson.

Castello Banfi – Brunello di Montalcino 2001 (Igen, Bánfi. Még egy magyar eredetű versenyző. Ők azonban nagyban játszanak, egész kis városuk van.)

Egészen sötét a színe. Illatra egyrészt a szokásosnak tekinthető animalitás, és mindenféle fekete gyümölcsök  de figyelem! Van itt valami karamellás alap íz, ami valószínűleg a hordókból származik. Ízben szép mély, egészen besűrűsödött szilvalekvárt mutat, kevésbé komplex, mint az illat, viszont elegáns. A savak és a tanninok összeértek, kerekek.

Tenuta Oliveto – Brunello di Montalcino – 2001

Áttetsző a szín, világos rozsdabarnás. Az illata egy lórugással indít, szó szerint. Miután kiköptük a patkószegeket, jönnek holmi teák, vörös bogyók, csoki, és menta. Ízében tovább folytatódik a nehezen definiálható kavalkád: van itt mokka, feketecsoki, és veres bogyók. A savai és a tanninja magas, na de milyen is lenne, ilyen ízek-illatok közepette. Ja kérem, hogy a bor 2001-es, és már 7 éves? Hát még egyszer annyit biztos kibír. Az egész harmonikus kerek, elegáns, a sokféle illat/íz sem feltétlenül terhelő, nem tolakodó.

Il Poggione – Brunelli di Montalcino 1997 Reserva

Téglás világos vörös színnel indít, áttetsző, nem zavaros, noha már van benne egy tízes. Az illata is érettebb borra utal, a hosszú palackos érlelés miatt megjelent benne a likőrösség, emellett cédrus és dohány van jelen. Az íze is elég sűrű ennek megfelelően, már-már egy portói irányába mutat, de még mindig vannak benne szép (még nem szárított) gyümölcsök.  Meg hatalmas sav és tannin, amik arra utalnak, hogy bírná ez a bor még jóval tovább is, mint 10 év. "Ezt elszopogatnám" mondott ítéletet Kántorbandi, ami persze, tekintve a bor íz és illatjegyeit, valamint a korához mért erejét, azért egy kicsit magas lóról odavetett megjegyzés volt.

innen van: http://borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=47203

Kikelet Pince Tokaji Késői Szüretelésű Házasítás 2006

Ezek az emlékek tolultak fel, miközben elkortyolgattam a 2006-os kései szüret palackba zárt inkarnációját. A savak nem égtek el abban az évben sem, így a 69 gramm maradékcukor ellenére frissnek, lendületesnek hat a bor. Illata egyedi, nekem leginkább a naspolya jutott róla eszembe. Némi gomba is felbukkan, valamint egy leheletnyi virágméz jelzi, hogy azért cukorbetegek csak mértékkel fogyasszák. Kóstoláskor az érett, illetve frissen aszalt gyümölcsök uralkodnak, némi diós, mandulás kiegészítéssel. Utóbbi a korty közepétől elbillenti kesernyés irányba az összhatást, ez nekem tetszett, a páromnak nem. Mindenképpen egyedi bor, fésületlen, kissé zabolátlan, aminek az idő valószínűleg jót fog tenni. Nálam ez a stílus 6 pontot már most is megér.

A kóstolt palackot a pincében vettem, 2700 forintot fizettem érte.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/10/ami_a_bor_mogott_van#more372988