Lazeretti – Rosso di Montalcino 2005

Illata mentás-zöldfűszeres, majd jönnek a vörös és fekete bogyók, áfonya, meggy. Ízben, mint általában a nagy olasz vörösök: tannin és savbomba, magas alkoholtartalommal, ezen kívül kicsit egysíkú gyümölcsízek jelentkeznek, azt annyi.

Ciacci Piccolomini D'Aragonia – Rosso di Montalcino 2003

Illatra nyílt, meleg gyümölcsös, elsősorban szilva (van benne némi lekvárosság 2003 tűzforró nyara okán). Ezt követően mindenféle kék virágok érezhetőek. Szájban jóval érettebb képet mutat, szépen össze van itt fésülve minden. A tanninok/savak teljesen jól bedolgozódtak a borba. Lehet, hogy nem lesz nagyon hosszúéltű, de most nagyon szép kerek, meleg tónusú bor. És akkor ez még csak egy Rosso!

Lazeretti – Brunello di Montalcino 2003

Illatra nagyon intenzív földes állatias jegyek jelentkeznek, meg mindenféle gyógynövények, kicsit keserű, kicsit ijesztő az ázott lószag. Vagy nagykudu. Meg van még gomba is. Behízelgés, bratyizás-mutyizás, az nincs. Ízben is ugyan ezt hozza, kis kakukkfű, sok gomba, meg mindenféle patások, elég viseltesen. A háttérben gyümölcsök vannak. És természetesen atomnagy tannin és sav, de ezek jól integrálódnak a borba, meg ilyen íz/illatjegyek mellé kellenek is. A bort nagyjából az örökkévalóságig el lehetne rakni, de 20-30 év biztos jót tesz neki.

Ucceliera – Brunello di Montalcino 2003

Barátságos gyümölcsös illattal nyit – mindenféle barackok vannak benne aszalva is meg nem is. Ugyanez a vonal folytatódik a szájban is. A földes gombás jegyek csak a háttérben jelzik finoman, hogy azért ott vannak ők is, de nem alkalmatlankodnának, ha nem muszáj. Valószínűleg a hordóhasználat és a magas alkohol is bejátszik abban, hogy egész édeskésnek tűnik a bor. Meg barátságosnak, olyan bor ez, ami nem akar keménykedni, és ez jól is áll neki, különösen egy ilyen macsó mezőnyben. Viszont nem túl hosszú, a végén csak az édeskés fa marad belőle.

Gorelli – Le Potazzine – Brunello di Montalcino 2003

Csokoládé, a nagyon fekete fajtából, meg persze föld-gomba van az előtérben. Aztán konyakmeggy. Tisztább fajta gyümölcs csak a háttérben szorong, itt nem marad neki túl sok hely. Ízében meggy és konyakmeggy viszi a prímet, az amúgy jellemző állatiaskodás teljesen hiányzik. Amiképpen hiányzik a tannin is, csak a sav marad, márpedig az ott van rendesen. Ízben illatban is lehetne több. 12 700 forintért pláne.

Máté – Brunello di Montalcino 2002 (Magyar játékos – emigráns 56-os művészember sok kurfli után végül Toszkána dombjait és a földművelést választotta, el nem ítélhető módon.)

Gyümölcsök, fa, állatok, és gombák. Ebben a sorrendben érkeznek az illatok, igen szikár szigorú módon, amiben azért van némi elegancia. Nem beszéli túl magát. Az íze ehhez képest meglepően meleg tónusú, de nem akar azonnal haverkodni, marad a visszafogott elegancia. Konkrétan gyümölcsök, például meggy meg fekete ribizli mutatkoznak. Meg nagy, de ettől függetlenül nem erőszakos tannin. Eddig a legjobban tetszett a borravaló önfeláldozó gárdájának.

Poggio di Castellare – Brunello di Montalcino 2002

Sötét gránitszínre jönnek a sötét illatjegyek. Földes is meg poros deszkás is. Az illat nem kifejezetten elegáns, annyi szent, inkább olyan rusztikus. A bor nagy testű, masszív, viszont az illat ellenére inkább a gyümölcsök veszik át a vezetést. A tannin is lágy, lekerekedett, ez az egész bort szelídebbé teszi.

Marchesi di Frescobaldi – Castel Giocondo – Brunelli di Montalcino 2002

Földes gombás bogyós masszív illat, aztán egyre inkább csak a gyümölcsök maradnak a borban. Jól áll neki az, hogy elkezdett korosodni, na. Kántorbandi szerényen csak annyit jegyzett meg, hogy "ez kibaszott jó" és nem járt messze a valóságtól, mert tényleg. Ízben is vörösbogyó jön, aztán meg mindenféle remek mellékes dohányok, bőrök, a patásokat a bor már feldolgozta, végül is hat év alatt volt rá ideje. A helyzet az, hogy elegáns is, gazdag is, de nem hízelkedős, nincs neki arra szüksége, hogy barátokat szerezzen.

Fattoria La Magia – Brunello di Montalcino 2001

Illatra durva animalitás rúgja orrba a gyanútlan kóstolót, meg medicinális jegyek, ez mindenféle kesernyét jelent, izzadt lótól a kalmopirinig bezárólag. Ehhez képest az íz gyümölcsös, még mindig, és emellett van benne mindenféle bőr, meg cédrus. Elég idő volt arra, hogy a sav és a tannin összecsiszolódjék, és ezt meg is tették, bár a tannin még mindig kilóg egy kicsit. Nagyon érdekes az illat/íz ellentéte, és a bor még koránt sem fejezte be földi pályáját, jó pár év van még benne, amíg tényleg egymásra lel a sav és a tannin.

Sasso di Sole – Brunello di Montalcino 2001

Izgalmas, vaníliás illattal nyit – szokatlan ez a mezőnyben, valszeg a francia hordó miatt lehet. Aztán van itt némi füstösség is. Ízben is ez a füst folytatódik, meg némi bőrösség, de semmi sem maradt a gyümölcsökből. A sav kilóg, és már nincsen hozzá test, hogy ezt ellensúlyozza. A brutál illat után az íz sajna már lefele megy, túl van a csúcson.

Castello Banfi – Brunello di Montalcino 2001 (Igen, Bánfi. Még egy magyar eredetű versenyző. Ők azonban nagyban játszanak, egész kis városuk van.)

Egészen sötét a színe. Illatra egyrészt a szokásosnak tekinthető animalitás, és mindenféle fekete gyümölcsök  de figyelem! Van itt valami karamellás alap íz, ami valószínűleg a hordókból származik. Ízben szép mély, egészen besűrűsödött szilvalekvárt mutat, kevésbé komplex, mint az illat, viszont elegáns. A savak és a tanninok összeértek, kerekek.

Tenuta Oliveto – Brunello di Montalcino – 2001

Áttetsző a szín, világos rozsdabarnás. Az illata egy lórugással indít, szó szerint. Miután kiköptük a patkószegeket, jönnek holmi teák, vörös bogyók, csoki, és menta. Ízében tovább folytatódik a nehezen definiálható kavalkád: van itt mokka, feketecsoki, és veres bogyók. A savai és a tanninja magas, na de milyen is lenne, ilyen ízek-illatok közepette. Ja kérem, hogy a bor 2001-es, és már 7 éves? Hát még egyszer annyit biztos kibír. Az egész harmonikus kerek, elegáns, a sokféle illat/íz sem feltétlenül terhelő, nem tolakodó.

Il Poggione – Brunelli di Montalcino 1997 Reserva

Téglás világos vörös színnel indít, áttetsző, nem zavaros, noha már van benne egy tízes. Az illata is érettebb borra utal, a hosszú palackos érlelés miatt megjelent benne a likőrösség, emellett cédrus és dohány van jelen. Az íze is elég sűrű ennek megfelelően, már-már egy portói irányába mutat, de még mindig vannak benne szép (még nem szárított) gyümölcsök.  Meg hatalmas sav és tannin, amik arra utalnak, hogy bírná ez a bor még jóval tovább is, mint 10 év. "Ezt elszopogatnám" mondott ítéletet Kántorbandi, ami persze, tekintve a bor íz és illatjegyeit, valamint a korához mért erejét, azért egy kicsit magas lóról odavetett megjegyzés volt.

innen van: http://borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=47203