Heinrich Zweigelt 2005
Mivel Achsék golsi borait nem tudtam hirtelenjében beszerezni, kiválasztottam egy errefelé is kapható echte burgenlandit, Heinrichék kétéves zweigeltjét, amit már megénekelt Alföldi Merlot kolléga, aki akkor még úgy gondolta: ez a bor időt kér; és megemlékezett róla Albert gazda is. Itt viszonyítási pontnak szántam arra gondolva naivul, hogy talán elárul valamit az ittről és az ottról. Arról ugyan nem sokat tudtam meg, ellenben kóstoltam egy ellentmondásos bort.
Bontás után (vö: vinolock) leginkább bűdösnek tűnt (izzadt ló szaga, ha ez valakinek jelent valamit), némi szellőzködés után meg kékfrankosnak; később fűszeresen illatosnak, cigánymeggyesen fanyarnak. Ízében meggy, kevéske eper vegyült finom füstösséggel, erdei gyümölcsökkel. Savai lendületesek, a csersavak lesimultak. Elegáns, harmonikus, könnyed és gyümölcsös. Nem kíván elmélyülést, fel kell bontani, majd kis szellőztetés után meg kell inni, másnap pedig újat bontani és így tovább. Eddig 5 pont – lenne, ha...
Furdalt a kíváncsiság: mit tud a vinolock, azaz az üvegdugó egy kis szilikongyűrűvel? Mintegy fél üveg zweigelt látta kárát ennek a kísérletnek: mindössze huszonnégy óra alatt esett alkotóelemeire a bor, és gyakorlatilag ihatatlanná vált. Azt nem gondolnám, hogy ebben a speciális dugó lenne a ludas. De akkor mi? Talán a borászati technológia? A biodinamika a pincében? Esetleg az események (csillagok, akármik) szerencsétlen együttállása? A végeredmény 4 pont, mert gyanakszom, de biztosat nem tudok.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/12/sogorok_es_komak#more367595
