Borászat: Fratelli Speri Fajta: Speri Classico Évjárat: 2005 Ár: 2.00 EUR Pontszám: 65 Bor leírása: Barnásvörös szín. Krémes és gyógyfüves illat. Szép, de ráncosodó test, szikár karakter, kissé lapos és rövid. Viccmesélés a nyugdíjas klubban. Szín: Vörös Típus: Száraz Ország: Olaszország Borvidék: Valpolicella DOC Teszt idõpontja: 2009/01/10 Teszt(ek):
innen van : http://www.winetest.eu/wine_ratings/diszkont_olasz_borok
Szájban vastag, krémes, kezdetben édes érzetű, ám összességében mégis szárazra kifutó bort ismerhetünk meg benne. A nagy test és a remek savak kiválóan összedolgoznak: mindenki tudja, mi a dolga, és azt is teszi. A savak lendületet, tartást adnak, a test pedig ott széles és ott vastag, ahol éppen kell. Ízében nagyon messze esik a szokványos ezerjótól (már, ha van ilyen), viszont teljes összhangban van az illattal. Karamellizált sárgabarack, dió, gesztenye és érett ananász. A korty második felében az alkohol is kezd befűteni, ám ez inkább még kellemes, mint zavaró. A nagy intenzitáshoz képest, kicsit meredeken cseng le, viszont hosszan időzik cserébe. Nehéz pontozni: megosztó bor, még én sem tudom hányadán állok vele. Négytőlhatig hullámoztunk együtt innen van http://alkoholista.blog.hu/2009/02/06/borok_a_garazsbol_3#more907316Szentesi Pince Ezerjó 2007
Aranysárga, tükrösen tiszta, tapadós, olajos mozgású bor. Orrban intenzív, meglepő. Karamellás, tejszínes rumosdiókrém, némi virágossággal. Ez a meglehetősen szokatlan és tömény illat nekem már csepet tolakodó, nem bírok rendesen mögé nézni (vagy inkább szagolni.)
Egyik utolsó évjárata ez a fajtának, a gazda szerint nem erre a klímára való, inkább átoltja a tőkéket. Fakó szalmasárga. Illata közepesen intenzív, édes gyümölcsös, meszes és virágos. Kezdetben kicsit jellegtelen, ám tiszta, friss karakterű. Szellőzéssel szépül, nyílik. Megjelenik például egy érdekes, határozottan mentás, majd gyógynövényes vonulat is, ami egyéniséggé változtatja a kezdetben szürke figurát.
Meglepően savhangsúlyosan indít, az illat után nem igazán erre számít az ember. A markáns, magasra ívelő savak közepesnél vékonyabb testet tartanak meg, persze a legkisebb erőlködés nélkül. Nem is csak megtartják, inkább felrepítik, felkapják, mint tornádó a szalmabábut. Ízében szépen ott van a fajta izgalmas fűszeressége is, ám elkélne bele egy kis plusz gyümölcsösség. Lecsengése kellemesen fanyar, közepesen hosszú. Enyhe anorexiája miatt kicsit kilógnak a savai, de azért 5 pontot bőven megérdemel.
innen van : http://alkoholista.blog.hu/2009/02/06/borok_a_garazsbol_3#more907316
Összkép: derék munka, no de a hatosok, azok aztán ütöttek. És a végére meglepetés: jelentősen emelkedtek az árak az elmúlt évhez képest,(lehet, hogy csak a kóstoló végén), ami kissé szíven ütött. Mindenesetre jó benyomásokkal tértünk haza, mivel a gazda rendes, a vendéglátás pedig kedves volt.
innen van : http://blogol.hu/comment.php?log=2231556
Heimann Kékfrankos 2007 (Baranya-völgyi)Nekem tetszik a bordeaux-i modell nemes egyszerűsége és bolondbiztos logikája - gyengébb években a második borba megy a legjobb dűlők/tőkék java fél-, vagy harmadáron -, de végül is szórakoztat a st. andreás karneváli hangulat is. Ha kizárólagos forgalmazójuknál rákattintunk a Heimann névre, akkor nem lehet kétséges, hogy a Heimann-szortiment is elszentandreásodott. Az "Első nekifutás" melléknevű, egyébként remek 2006-os kékfrankosra meglepően gyorsan ráfutott ez a 2007-es dűlőszelektált. Egy szegedi Heimann-bemutatón kóstoltam először, és napnál világosabb volt a minőségi ugrás. Árban viszont alig lépett el a mezítlábasoktól, és a nyomába sem eredt a takleri vagy weningeri irammenőknek.
Harmincéves tőkék termése, és csak nagyhordót látott. Az első pillanattól az utolsóig zavarmenetes élvezet. Az illat áradóan intenzív, megnyerő és tiszta: cseresznye, meggy, cseresznyefavirág egy kis puncsos-hordós rásegítéssel. Kóstolva selymes, szinte krémes textúra, közepes test. A meggyes-cseresznyés gyümölcsösségnek fekete csokoládés, cseresznyemagos szelíd fanyarság tart ellen. Érett, kerek savak és tanninok. Nem egy bonyolult lélek, viszont nagyon jó ívű, az illesztési hézagoktól teljesen mentes bor. Az általam a kékfrankosokban kötelezően elvárt fűszeresség ezúttal csak a lecsengésben jelentkezik.
Néha úgy érzem, hogy a Heimann-borok egyetlen hátulütője egyfajta udvariasság, ám a Baranya-völgyi túllép ezen: csiszolt, kifinomult és magabiztos kékfrankos. Eszményi ajándékbor.
6 pont
(Szerintem akkor jő el a kánaán, ha az ilyen különleges minőségűnek gondolt (és ma még valóban annak számító) szőlők - mondjuk a 2006-os kadarkával tandemben - bikavér-, vagy Cervaes-alapként végzik.)
Heimann Cervaes 2006Értem én a szőlőben szorgoskodó építőmesterek becsvágyát, de mi, fogyasztók nagyon tudnánk díjazni, ha valaki a csúcsbor-kísérletek manhattanjéből kilépve mondjuk 10-12 euró magasságában készítene kevésbé koncentrált, kevésbé új fás, kevésbé világfajtás, ám zamatos, élénk, elegáns házasításokat. Nagy az űr középen, és ha az ebbe az irányba sodródott Pannonhalmi Infusio sikerét valaki megszívlelné, akkor a hálás torkok bearanyoznák a nevét. 2003-ból emlékszem sikeres kísérletekre - Csutorás bikavérek, Weninger Frettner, Vylyan Vörös, St. Andrea Áldás és persze a Cervus -, ám az esőáztatta nyarak kiürítették ezt a halmazt. Én legalábbis a rákövetkező két évjáratból - a 2004-es Áldás kivételével -, csak kisebb és nagyobb csalódásokra emlékszem. A 2005-ös Cervaes például számomra a szarvasfiúk eddigi mélypontja, még akkor is, ha nem teljesen erénytelen. A 2006-osról eltűnt a nevet és az emblémát magyarázó leírás, helyén űr.
A Baranya-völgyi kékfrankosnál fűszeresebb, titokzatosabb, mélyebb illat. A 2004-es Cervaesben és Stílusgyakorlatban mindig éreztem egy erjedt gyümölcsös illatjegyet, amivel nem tudtam megbarátkozni. Első blikkre ez itt is visszaköszön, de gyorsan illan, körülbelül félóra a felezési ideje. Az izgalmas, még nem teljesen letisztult illatban cseresznye, szamócalekvár, grillázs, dohány és humusz. A korty közepesen telt, dinamikus, a textúra sima. A lecsengésben egyértelművé váló alkoholos hév már a korty második felében jelentkezik. Gazdag ízében konyakmeggy keveredik dohányos, avaros, köménymagos motívumokkal. Egészen remek, jól strukturált tannin. A lecsengésben csokoládé és cseresznye. A fa semmilyen szinten nem meghatározó, és én ezt egyre inkább értékelem. Summa summarum: az új Cervaes egy életerős, árnyalatokban gazdag bor, amely a 2003-ashoz hasonlóan szép pályát futhat be.
6-7 pont határán és best buy
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2009/02/04/oromborok_2#more921685
A nagyon mély, aranysárga szín, a pohár falán lassan lecsorgó csíkok után ugyanis tiszta, birsalmában és ásványokban gazdag illat jött. Melegedve méz, aszalt trópusi gyümölcsök, cseppnyi kandírozott barack bukkannak még fel. A korty telt, kerek, harmonikus. Egy érintésnyi cseresség segít a savaknak ellensúlyozni a magas, 16-os alkoholt, ami egyedül a lecsengéshez ad extra tüzességet, kis édességet. A komoly test, az ásványosság, a finom savak egyensúlyban tartják a bort, ami hosszú lecsengéssel búcsúzik. Sokat együltő helyben nem lehet belőle meginni, társaságot, ételt, vagy több napot kér. De megéri teljesíteni a kívánságait.Hét pont. innen van: http://alkoholista.blog.hu/2009/02/03/o_miszter_alkoholHollóvár Pincészet Somlai Hárslevelű 2007
Takács Lajos hárslevelűi 2005 óta a kedvenceim közé tartoznak (lásd ittés itt), ahogy a pincészet többi tételei is általában lenyűgöznek. Épp ezért furcsa volt, mikor először pohárvégre kaptam ezt a tételt – ugyanis erősen kénes illata volt. Mint utóbb kiderült, közvetlenül palackozás után volt balszerencsém a borhoz. Ettől még némi félelemmel bontottam ki a Terroir klub polcáról megvett palackot otthon. Félelmem az első szippantásig tartott.
Miklós Csaba Punktum Móri Zöldveltelini 2007 Mély, szalmasárga színnel fogadott a pohárba töltött alkoholos ital, meg majdhogynem orrbavágó illattal. Rengeteg túlérett gyümölcs, kis akácmézzel megcsorgatva. Mögötte határozott teásság. Ízben feltűnően édeskés, a magas, 15 feletti alkohol és az extrakt a ludas ebben, mert cukor nem igen maradt benne. Mégis, lendületes a korty, az alkohol nem perzsel. A telt, krémes érzetbe némi virgoncságot visz egy enyhe borsosság, de alapvetően az ízt és a hosszú lecsengést is az aszalt gyümölcsök határozzák meg. Szép bor, hat pontot is megér nekem. innen van: http://alkoholista.blog.hu/2009/02/03/o_miszter_alkohol
A borral futólag már találkoztam, többször is. Mindig meglepett, rám zöldveltelini még nem volt ilyen hatással, mondhatni. Csabi elmondásából tudom, hogy ez volt az első komoly hozamkorlátozási kísérlete a fajtával, saját bevallása szerint is túl jól sikerült –a forró nyár a kevés termést alaposan beérlelte. A bor érdekes, ám a borász ennél fajtajellegesebbet szeretne készíteni, így a kísérletezés a jövőben is folyatódik.
Chateau Vanda Bormanufaktúra - Kékfrankos 2006 Kóstolás dátuma: 2009-01-22 Borvidék: Eger Bor jellege: száraz Bor fajtája: 
Kékfrankos 
Leírás:
Kóstolás eredeti dátuma: 2008. július 12.
A 2006-ban autóbalesetben elhunyt Balla István egri borász özvegyének régi-új, lelkes, borászata, amely mérföldes léptekkel halad előre a múlt hibáiból is tanulva. A borász Kerenszky Attila, aki üzleti filozófiában is jelentős - eddigi érzésem szerint határozottan pozitív - változásokat indukált.
Csúcsborukat kékfrankosból szeretnék elkészíteni. Ez a tétel a Síkhegy-dűlőn termett, 2kg/tőke terheléssel. 1000 palack került. Analitika: alkohol 12%; extrakt 28.5g/l; 7g/l sav.
A bor színe is fiatalságára utal, világosabb rubin, bíbor reflexekkel.
Illata közepesen intenzív, jellegzetesen kékfrankos, gyümölcsökkel, fűszerekkel, enyhe füstösséggel.
Kóstolva hatalmas savkészlete szembetűnő. Tanninjai visszafogottak, ami véleményem szerint alacsonyabb hőfokú erjesztésre utal. Érett, de egyensúlya határozottan a savak felé billen.
Nagyon fiatal, komoly potenciált hordoz, ami az elegancia irányába is elmozdulhat.forrásom a http://miri.hu/index.php?ow_page_number=39
Gere Attila - Perle 2006 Kóstolás dátuma: 2009-01-20 Borvidék: Villány-Siklós Bor jellege: száraz Bor fajtája: Menoir (Kékmedoc, Medoc noir) 
Leírás:
Kóstolás eredeti dátuma: 2008. 07. 12.
A Kopár-dűlőben lévő Medoc Noir (mai nevén Menoir) törzsültetvény kisszériás kísérletével van dolgunk.
Színe elsősorban Egerből megismert társainál sötétebb bíbor.
Illata fajtájának megfelelően jellegzetes. Rózsa, orgona, rózsa bors, a barrique érlelésre utalóan enyhe füstölt sonka, és végül a meleg évjáratból adódóan talán egy kis túlérettségből adódó rumos, meggylekváros érzet. Komplex, végtelenül izgalmas.
Kóstolva közepesnél nagyobb test mellett elsősorban savakra épülő bor, de jelentős - leginkább hordóra utaló - tannin tartalommal. Ez utóbbi még kellő integráció hiányában levon értékeiből, de legalábbis időt kér. Ízvilága fűszeres, szárított-aszalt gyümölcsökkel. Hosszú, de lecsengésében szárító tannin és kesernye.
Talán egri karaktere, kevesebb tanninnal jobban áll a fajtának. Így is izgalmas kísérlet, szeretem.forrásom a http://miri.hu/index.php?ow_page_number=39