Borteszt Online

Bozóky Móri Ezerjó Töppedt 2004

A szárazaknál rájárt a rúd Bozókyékra, amit azért is sajnálok, mert ifj. Kamocsay Ákos és Miklóscsabi mellett a Bozóky Pince is szerepel a favoritjaimat tartalmazó titkos kőtáblámon – és nem azért, mert nagy oddsszal fogadhatnék rájuk. A Móri Borvidéken a Bozóky Pince képviseli a folytonosságot, pincéjükben – és már talán csak az övékben – ott van Mór történelme mindenféle érdekes és izgalmas borok, például ezerjó aszúk formájában. Még a 2008-as Mészáros-Rohály Borkalauzban is egyedül harcosai a borvidéknek (a 2009-es kiadás már tud ifj. Kamocsay és Miklóscsabi létezéséről is, ám boraikról még nem).

Nehéz lenne ezt a 2004-es, töppedt szőlőből készült bort nem szeretni. Minden szempontból harmonikus, kedves és jól iható. Illatában először érződik egy kis palackfülledtség, de az gyorsan eltűnik, hogy átvegye a helyét a sárgadinnye, a lépesméz, a zölddió likőr és a csipetnyi botrytis. Szellőztetés után áttetszően tiszta lesz az illata, amelynek finomságai, árnyalatai lassan bontakoznak ki. Szájban is kerek, a sav-extrakt-cukor egyensúly egy ponton billen meg: a savból időnként mintha elfogyna a lendület. A korty közepét élénk citrusok gazdagítják. A lecsengése a savak viszonylagos punnyadtsága ellenére is rendkívül hosszú, összetett, gazdag. Az itteni mezőnynek egyértelműen a legjobbja, amely kifinomult és összetett ezerjó-képről árulkodik; olyan képről, amelynek legfeljebb a stílusával lehet vitába szállni. Nekem azonban az is tetszik: 7 pont (átlag: 6,5 pont).

forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2009/03/05/mostohagyerek_ii#more975045

Miklóscsabi Ezredes 2007

Miklóscsabi St. Andrea legjobb móri tanítványa – borainak neve Ipacs Géza legelvetemültebb, gonzó címketervezői korszakát idézi; az Ezredes még a legvisszafogottabb a sorban, a címke főmotívuma a borász apjának portréfotója. A kézműves borászatba beleszerető Miklóscsabit az általa választott termelési mód egyenes úton vezette el a természetes édes borokhoz, pontosabban: az édes-félédes ezerjóhoz. 2006-ban az Ezredes még száraz volt, 2007-ben már félédesnek adta a természet. Azt persze utólag mindig nehéz eldönteni, hogy az eredményben valójában mennyi a természet, és mennyi a borász természete. Akárhogy is volt, ebben maradt cukor épp elég. Kóstoltam Móron hordóból, aztán ősszel a várban, és mindkét esetben maradéktalanul örültem neki: a cukor – a savak és az extrakt Gerő Ernőjeként – átköt, kerekít. Ha valaki egyhuzamban végigkóstol nyolc-tíz vagy még több acidbajnok ezerjót (és egy ezerjó alapállásból acid, acidabb, még acidabb...), akkor megtanulja értékelni ezt a stílust.

A 2007-es Ezredes illatába felvonultatja mindazt, amiért a kései szüretelésű borokat szeretni lehet: minden porcikája vagy inkább molekulája behízelgő, diszkréten mazsolás, mézes-diós, aszalt sárgabarackos, sárgadinnyés, de mögülük újra és újra előbukkan a friss gyümölcsök (főleg citrusfélék) és a vadvirágok illatorgiája. Szájban azonban közel sem ilyen vonzó: a sav uralma alá hajt mindent, sem az extrakt, sem a cukor nem bír vele – egyelőre. Pedig érezhetően gazdag a beltartalma: a savak mellett markáns az ásványos-sós és a gyümölcsös ízvonal is. Minden szempontból annyi fejlődési lehetőség, irány van ebben a borban, hogy nehéz nem szép és tartalmas jövőt látni belé. Ebben az állapotában is megérdemli a 6-ost (átlag: 6,5 pont), de kíváncsi lennék rá jövőre, aztán még egy-két évig... (A pillanatnyi értékelés szempontjából másodlagos, az eltarthatóság szempontjából viszont fontos lehet: rendkívül stabil bor, több mint két hetet élt túl nagyobb károsodás nélkül darabban hagyott palackban.)

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2009/03/05/mostohagyerek_ii#more975045

Bor IV.

2009.02.22. 16:54 :: ekkerjoz

Pálinka teszt

Nos, ahogy korábban írtam már, megvettem a reklámból ismert "fütyülős pálnikát". De itt nem álltam meg, készülvén a karácsonyra és mivel több vendégem is érkezik még két fajtát beszereztem. Szóval Fütyülős mézes barack vs. Zsindelyes Kajszibarack pálinka vs. Bolyhos Cigánymeggy pálinka rövidteszt (avagy kóstoló) jönne.


A versenyzők libasorban 30, 40 és 50%-os alkohol tartalommal. De az árak sorrendjét is mutatja. Vajon a minőséget is?

Hol is kezdjem, összeszedett tesztet szeretnék írni, de már előre közlöm hogy ez nem fog sikerülni (ezért is írtam a bevezetőben rövidtesztet, kóstolót) Nem vagyok az ilyenekhez szokva - már az összeszedettséghez. Nos, kezdjük az anyagiakkal, Zwack Fütyülős ára asszem 2300 forint körül volt, a Zsindelyes jóval drágább kb. 3400 magyar pénzért tudjuk magunkévá tenni. A legdrágább a Bolyhos, azért több mint 3700 forintot kell leszurkolni. (ez utóbbit rendelésre vettem egy ismeőstől, mert itt a környéken nem lehet kapni, csak hallottam róla hogy jó)

Szóval haladjunk sorban, egyenként kitárgyalom:

Fütyülős Mézes Barack (Zwack Unicum NYRT)

Erről kétféle véleményem is van. Egyik miután megkóstoltam és egy másik mielőtt ezt a posztot megírtam. Kóstolást követően nagyon jó véleménnyel voltam róla, gondoltam ez ilyen nőiesebb pálinka, kevésbé megrázó mint a másik két versenyző - főleg a cigány meggyhez képest. Mint a nők választása győztesnek akartam kihozni. Hiszen kellemes az illata, itatós és nyálkahártyám sem bombázta teljesen szét. Aztán jött a döbbenet! Ugyanis a másik kettővel ellentétben ez NEM PÁLINKA!!


szeszesital... ejnye.

Itt egy világ omlott össze bennem. Hiába szép reklám, hiába díszes üveg, de még a magyar motívumos mintázat sem ér így semmit. Ez csupán egy szeszes ital, nem több :( És most már értem hogy lehet az, hogy a drága reklámok ellenére is sokkal olcsóbb mint a másik kettő :(


szép, csak hát nem igazi.

Zsindelyes Kajszibarack pálinka (Zsindelyes Pálinkafőzde Kft.)



Ihatóság szempontjából még éppen belefér abba mit képes vagyok elviselni. A 40% elég kemény, a Fütyülőshöz képest egészen más ízvilág. Illata ennek is jó, de nekem hiányzott belőle az a mézes hatás (oké rendben, hisz ez nem mézes, de akkor is). Viszon abból a szempontból meg jobb hogy nincs benne méz, mert így a barack íz sokkal jobban érződik. És hát nem mézt akarunk inni hanem pálinkát barackból. Finom így ahogy van, ez barack.

Egy 4 centis pohárkából kötelező egy húzásra leküldeni, a borzongás nem marad el! Sőt, miután a pocakba leért, jelzi hogy megérkeztem, jó helyen van. A jelzés egyértelműen meleg, jóleső érzés. Hidegebb napokra, vagy csak barátokkal "szörpözni" kiváló.

Bolyhos ágyas Cigánymeggy pálinka (Bolyhos és Fia Bt.)



Ha nagyon röviden akarnék írni róla akkor úgy fogalmaznék, hogy A GYILKOS! Az 50% nem csak alkohol tartalmat jelent számomra, hanem a kóstolást követő félholt állapotot is. Borzasztó erős!!



Illatozását ajánlott úgy véghezvinni, mint ahogy kémia órán tanultuk. Nem közvetlen orrunkkal beszippantani, hanem a kezünkkel felé legyezni. De nem fogunk csalódni, mennyi érzésben lesz része nózinknak. Az íze is jó (lenne), de ez már végképp nem nőknek való. Vagyis ez így nem igaz, mert hát nők is simán ihatnak ilyet ha van hozzá merszük és elég jó torkuk. Nekem nincs (egyik sem), és számomra a maró hatása jobban kijött mint a meggy íz. 


német nyelven kis tájékoztató, hogy mi is az igazi pálinka: 100% gyümölcsből.

Az oldalán látható plecsnik alapján viszont úgy tűnik az igazi pálinka fogyasztók körében (tehát nem olyan halandók mint én) talán a legkedveltebb. Ja és kis extra hozzá, sorszámozott üvege van. Komoly.

Eredmény
Mindent összegezve azt mondhatom, hogy számomra a Zsindelyes kajszibarack a nyerő. Igazi pálinka, de még az az erősség ami könnyedén fogyasztható. Kellemes illat, kellemes íz. A fütyülős is finom, itatós, bárki nyugodtan vegye meg, de tudnia kell, hogy az nem pálinka és soha életében nem látott barackot. A Bolyhost pedig az igazán ínyencek vegyék. Benne van minden amitől pálinka lehet egy pálinka. Kezdő piásoknak viszont nem ajánlom :)

Egészségetekre, válasszon mindenki ízlése szerint. Ja és fontos, csakis mértékkel fogyasztani. Egyetek hozzá valami jóóóó zsííííros kaját, akkor lehet nyomatni. Szilveszterkor én is fogom és remélem a vendégeim is :)

forrásom a http://schanett.freeblog.hu/archives/2008/12/16/Palinka_teszt/ 

Kerkaborum Furmint 2007

Nekem úgy tűnik, hogy a címkét minimális változtatásokkal sikerült feldobni, már-már tetszetős. A név most is sükebókán cseng - latin púp az annyiszor büszkén fölemlegetett bor szavunk hátán -, de könnyebb lesz megszokni, mint az Önmagát író történetet. A két Kerkaborum furminthoz kontrollként egy 2006-os Oremus Mandolást bontottam. Lehet, hogy szelet vetek, de nekem mindkettő jobban tetszett, mint az etalon. A sima Kerkaborum csak jellegében, a Reserve minőségben is. Meglepő, de a csontszáraz sima furmint származik a későbbi szüretből, és a félszáraznak ható Reserve a korábbiból.
Az illat friss, üde, de nem vulgáris. A 2006-os mazsolás-puncsos overdózisa helyett itt a furmintos-bussays jegyek a meghatározóak. Zsírkréta, őszibarack, menta és egres. Bizonyos hőmérsékleti tartományban fémes, virágos, szénás és persze mazsolás-puncsos árnyalatok is felszínre kerülnek. Kóstolva telt, sima felszínű. Az érett gyümölcs finom édességéhez bussays savak társulnak, ám a lehető legkerekebb, szájbarát formájukban. A korty az egész szájat betölti és gazdag gyümölcsösséggel kényeztet. A lecsengés kissé szűk és rövid, a nyálelválasztást beindító, citrusos savakkal. Nem tudom, hogy mikor hoz a globális felmelegedés a 2007-eshez mérhető nyarat legközelebb Zalára, de emiatt ráérünk később aggódni. A lényeg, hogy számomra ez a bor új etalon a másfél rugós kategóriában.    
6 pont és kapitális best buy

Kerkaborum Furmint Reserve 2007

A kóstolás idején még nem szerepelt a Bortársaság kínálatában, a szerb borcsiszár előbb ért oda. Az ára nagyjából kétezerötszáz, és nagyon magasra teszi a mércét.
Tokaji borászok társaságában kóstoltam először, nekem azonnal, nekik fokozatosan esett le az álluk. A 2003-as Lőcse Furmint áradó gyümölcsösségét, sziporkázó gazdagságát idézi. Lehet, hogy nem annyira kifinomult, nem annyira elegáns, de a gyönyörközpontot ez is beizzítja. Az illat majd kiugrik a pohárból: méz, zsírkréta, széna, virág, borsosmenta, fehérbors, fém. Kóstolva is hiperaktív egészen ritkán tapasztalható gyümölcsös intenzitással - fehérhúsú őszibarack és környéke. Koncentrált, öblös, olajos, viaszos némi maradékcukorral, és nem kevés fanyarsággal. Az a fajta bor, ami az első korty után a hátára vesz és a palack végéig le sem tesz. Furmintabb, mint a sima. És jóval cseresebb, hogy valami olyat is említsek, ami nincs kedvemre. A lecsengés hosszú, őszibarackos, fémes, borsosmentás aromákkal. Melegebben kóstolva a 14,5-es alkohol befűt.   

7 pont és best buy

forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2009/03/04/oromborok_3#more979013 

Disznókő 6 Puttonyos Tokaji Aszú 1999

 A körtét nyilván hülyeség összehasonlítani az almával, de az általuk okozott élmény mégis összevethető. Márpedig a 99-es 6 puttonyos Disznókőt kóstolni élmény volt nagyon.

Gangl 2003
Gazdag, szép illatában eper és/vagy málnalekvár, bors, pincefal és hordós jegyek. Szájban ehhez képest vékony, lágy, és túl sok benne a kesernye. Ezzel együtt egy jól iható bor, de már túl a csúcson. Pedig nem is olyan rég még fickósabbnak tűnt nekem.

Bob: 4 pont
dagadtos: 4 pont
Műtannin: 4 pont
palack: 5,5 pont
Szentesi: 5,5 pont
vörös és fehér: 4 pont

Weninger 2007
Meggy, szép állatos illatok, aztán virágok, cékla, fahéj és izgalom. Érdemes forgatni, felfedezni. Kóstolva élénk savakkal és meglepő módon némi szénsavval mutatkozott be. Feszes testű, dominánsan meggyes ízű fiatal kékfrankos. Kócos még, de érdekes, vannak tartalékai.

Bob: 4 pont
dagadtos: 5 pont
Műtannin: 5 pont
palack: 5,5 pont
Szentesi: 4,5 pont
vörös és fehér: 4 pont

Weninger Spern Steiner 2005
Animális, földes, füstös illat, elsőre zártabb, aztán kicsit jobban megmutatta magát. Kóstolva széles és magas, nagy testű bor. A korty elején meglehetősen savhangsúlyos, aztán teret kapnak a gyümölcsök és fűszerek is. Rövid idő alatt is villantott valamit tehetségéből, de a visszakóstolás alapján több figyelmet érdemel.

Bob: 5,5 pont
dagadtos: 6 pont
Műtannin: 6 pont
palack: 6,5 pont
Szentesi: 6,5 pont
vörös és fehér: 6 pont

Ráspi Selection 2006
Az illata árkot ásott közöttünk. A palás, földes, mentás őszibarackosok pártja nagyjából azonos erőt képviselt, mint a por és felmosórongy szövetsége. Kóstolva már elsimultak az ellentétek. Szép, a közepesnél vastagabb, arányos testű, főleg ásványos, gyógynövényes ízű, hosszú lecsengésű bort ismertünk meg benne. Az illatvita meglátszik a pontszámokon is.

Bob: 5 pont
dagadtos: 5 pont
Műtannin: 5 pont
palack: 7 pont
Szentesi: 6,5 pont
vörös és fehér: 5 pont

Szél Fiai Cellárium 2006
Kakukktojásként került a sorba ez a nyúli kékfrankos. Illatában a meggyet, illetve egyesek szerint a cigánymeggyet mindenki megtalálta. Ezen kívül volt még füstölt sonka, málna, tökmag és vaníliás kifli. Szájban kékfrankoshoz képest robosztus, kicsit nyers tanninokkal, vibráló savakkal és meggyes ízzel.

Bob: 4,5 pont
dagadtos: 5 pont
Műtannin: 5 pont
palack: 6 pont
Szentesi: 4,5 pont
vörös és fehér: 4 pont

Ráspi 2006
Kitöltés után voltak, akik technokolt kiáltottak, ám hamar kiszellőzött ez a bizonytalanság. Utána félelmetes mélységeket nyitott: őszibarack, virágok, erjedő körte, kakaó, kardamon, római kömény. Szájban ásványos, koncentrált, vastag, sokrétű, de nem lusta. Komplexitása melett lendületes és jól iható tud maradni remek struktúrájának köszönhetően.

Bob: 6 pont
dagadtos: 6,5 pont
Műtannin: 7 pont
palack: 8 pont
Szentesi: 8 pont
vörös és fehér: 8 pont

Ákos Spern Steiner 2006
Illata finoman szólva nem éppen behízelgő. Zárkózott, fülledt. Hordós jegyek és erjedtség uralták, kevés meggyel és virággal. Szájban érett, túlérett gyümölcsök, arányos test, nem túl bonyolult struktúra. Nem volt szerencsés a sorsolása.

Bob: 5,5 pont
dagadtos: 5 pont
Műtannin: 6,5 pont
palack: 5,5 pont
Szentesi: 7 pont
vörös és fehér: 5 pont

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2009/02/26/kekfrankos_sprint_1#more957433

Pannonhalmi Apátsági Pincészet (Liptai Zsolt) - Infusio 2006
Kóstolás dátuma: 2009-02-15	Borvidék: Pannonhalma-Sokoróalja
Bor jellege: száraz	Bor fajtája: vörös cuvée
Leírás:  A kóstolás eredeti dátuma: 2008. július 12.  A Főapátság weboldalán azt olvastam, hogy „INFUSIO volt a neve századokon át a rendkívüli alkalmak, nagy ünnepek borának a Pannonhalmi Főapátság asztalán. Ez a középkorra visszanyúló hagyomány ma is megadja az ünnep rangját. A 2006-os évjárat páratlan lehetőséget biztosított a pannonhalmi borvidéken. A kiegyenlítetten meleg nyár és a hosszú ősz kedvezően elnyújtotta a vegetáció hosszát. Merlot és cabernet franc fajtáink erre az évre fordultak termőre, s a késői - október 20. és 25. közötti - szüreti időpontra a fürtök szinte túlérésbe kerültek. A merlot cukortartalma páratlan magasságba szökött. Egyszerre több erjesztési módszer alkalmazására is lehetőség nyílt. A bogyózott-zúzott vöröscefrét fakádba és acéltartályba juttattuk, míg az erjedés és héjontartás 25-40 napig tartott. A kierjedt-préselt tételeket közepes pörkölésű, 225 literes új hordókba fejtettük. A hordós érlelés ideje 14 hónap volt, amit további palackos érés követett.”  A fentiek már a bor pohárba töltésekor is igazolást nyernek. A rubin színű bor ránézésre is sűrű, szinte olajos.  Illata mély, alapvetően túlérett karaktert mutat, benne aszalt gyümölcsök, lekvár, meggylikőr és csokoládé.  Kóstolva hatalmas test és irdatlan koncentráció fogad. A magas alkohollal lépést tartó savkészlet, sok, de érett tannin, krémes szerkezet. Ízvilága is túlérett, főtt gyümölcsökkel, és itt is csokoládé.  Alapvetően nem kedvelem a túlérett karakterű borokat, de az Infusio robosztussága mégis ledöngöl, mert miközben mindene sok és túlzó, van benne finesz is. Nagy potenciált sejtek, ha a túlérés nem hajlik át oxidált karakterbe.

innen van: http://miri.hu/index.php?ow_page_number=39 

Duennium 1998

Cabernet, merlot és zweigelt házasítása, a pincészetezredfordulós csúcsküvésorozatának második darabja, 2001-ben kapott egy bronzot Bordeauxban.