Szájban intenzív, már nem annyira a savaktól, hanem az erős aromáktól és a korty második felében felerősődő cseres kesernyétől. A savak azért még hősiesen tartják a nem éppen légies testet és a fokozatosan befűtő alkoholt. Megöregedett már, de tisztességben, és még tud mesélni a régi szép időkről. Ízében leginkább a palackérés diós, sült almás jegyei dominálnak. Lecsengése szép hosszú, a már említett kesernyével, melegséggel és jó sok gyümölccsel. Nehéz megítélni, nem igazságos összevetni a fiatalabbakkal. Tisztelet a korának, de már túl van a csúcson: 4 pont. Szájban már érezni a korát. Vagy talán mégsem, ha jobban belegondolok, sosem volt ő egy savhangsúlyos bor, sőt. Telt, zamatos, tele van édes gyümölcsökkel. Testes, viszont egy kicsit lapos, nem ível elég magasra. Mindig is ez volt a bajom vele. Cserébe viszont meglehetősen széles, mégsem mondanám, hogy aránytalan. Másfél éve már kimondatlanul azt gondoltam, hogy nem tarthat ez sokáig, most még egyensúlyban van, de hamarosan felbillen. Erre még most is ugyanott tartunk: rendületlenül őrzi ezt a törékenynek tűnő, csendes harmóniát. Lecsengése hosszú, remek arányban keveredik benne a gyümölcsösség és a kesernye. Ez most 6 pont. Szájban intenzív. Vastag, finom gyümölcsös teste van, remek savai, mindezt megtámogatja még egy markáns, szép cseresség. Ez végig kísér a kortyon egészen a hosszú de nem túl hangos lecsengésig. Emlészem, mikor először kóstoltam, túl soknak találtam benne a hordót. Azóta rengeteget fejlődött ezen a téren: egyre szebben integrálódik a fa. Persze, nem meglepő módon így is a leginkább lendületes a három közül. Lassan öt éves, de még mindig el tudom képzelni róla, hogy egy év múlva még jobban tetszene. 6 pont.Tamás Olaszrizlingek 2002-2004
Hogy milyen olaszrizlingje van, az sok mindent elárul egy pincéről. Ha számomra ismeretlen területre tévedek, és a kínálatban szerepel, akkor általában vele kezdek. Beszédesnek, sokszor árulkodónak bizonyul, hogy mit tudnak, mit akarnak kihozni ebből a fajtából. Ezen a téren a Tamás Pince kétségtelenül a legjobbak között van. Igazi specialisták. 2002 óta minden évjáratban remek olaszrizlingekkel tudtak előállni, ráadásul árban is nagyon jók voltak: a 2005-öst is még 1400 Ft-ért vettem. Ezek a szép napok már sajnos elmúltak, szerencsére azonban Tamásék azóta sem léptek be a háromezresek vagy négyezresek egyre népesebb klubjába. Félre tudtam így tenni minden évjáratból, adta magát az ötlet, hogy megnézzem őket sorban, egymás után. A Tamás Pince hat olaszrizlingje 2002-től 2007-ig két részben, fordított sorrendben: a legöregebbtől a legfiatalabbig.Tamás Csopaki Olaszrizling 2002
Mély aranyszínű, mint egy késői szüret, csillogó, tiszta. Bontás után határozottan szüksége volt pihenésre, szellőzésre. A kezdetben domináló nemes, de azért mégiscsak borecet jellegű illat megszelidült, háttérbe vonult. Karamellizált körte, sült alma és dió vették át helyét, evőkanálnyi tokaji borecet maradt csupán fűszerezésként. Összességében nehéz, sűrű illat, mutat némi oxidáltságot is. Idő kell a bornak és nekünk is, hogy szokjuk egymást.Tamás Csopaki Olaszrizling 2003
Közepes szalmasárga, nem csak egy évvel világosabb a 2002-esnél. Illatban is sokkal fiatalabb, meg nem mondanám, hogy lassan hat éves lesz. Pincefalas, köves, réti virágos, kekszes, aztán kezdenek tódulni a gyümölcsök is: fanyar alma, lime, fehér szilva. Finom hordós fűszeres jegyek. Nem mindennapi és nagyon élő, a három közül a legszebb illattal büszkélkedhet.Tamás Csopaki Olaszrizling 2004
Közepesnél kissé halványabb szalmasárga. Szín alapján is sorba lehetett volna rakni mai három borunkat. Illatban hasonló karakterű, mint a 2003-as, csak élénkebb, kevésbé érett és jobban érezni a hordó fűszereit. A pincefal is kevésbé ódon, a virágok pedig nemrég nyíltak ki a réten. Érett ananász, hófehér éretlen banán, zöld tea, finom hordós jegyek. Izgalmas, egzotikus.
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2009/04/02/szepen_sorban_i
Némi szünet után belecsaptunk a második
Oremus Mandolás Furmint 2006
Szepsy Birtok Furmint 2006
Királyudvar Sec 2006
A pohárba nézve élénkpiros szín fogad, frissen szedett meggy jelenik meg lelki szemeim előtt. Illatában gurulós málna, és újfent meggy, egy forró, nyári nap jut róla eszébe az embernek – és ez jó érzés. Nagyon könnyed, nagyon gyümölcsös a bor. A savak lendületesek, szépek, cserébe viszont az alkohol alacsony – nem telnek el hoszú percek az újratöltés előtt. Utóíze határozottan meggymárkás. A végén van egy árnyalatnyi meggymagos kesernye, talán ez az egyetlen hibája. Könnyed ételek mellé, kvaterkázáshoz, vagy csak úgy, akár meccsnézés mellé is jól esik. Nem akar misztikus bor lenni, rejtvényt nem tár elénk; határozottan jól csúszik. Eléri az 5 pontot.
