Frittmann Ezerejó Késői szüretelésű édes 2006
A vakkóstolásból kimaradt a Frittmann-szortimentnek ez a számomra rejtélyes darabja. Ez a késői szüretelésű ezerjó, ahogy a rendkívül izgalmas fahordós érlelésű Ezerjó Selection is rejtőzködő bor – keresekedelmi forgalomban egyikkel sem találkoztam, ellenben bemutatók, kiállítások alkalmával mindkettőt többször kóstoltam. A pincészet honlapja hallgat mindkét borról – én is csak közvetítő útján jutottam hozzá két palack késői szüretelésűhöz. Illata összetett és ellentmondásos: zöld dió, kandírozott narancs, aszalt sárgabarack, aranymazsola, virág, gyümölcs – és savanyúság... A savak olyannyira markánsak, hogy már az illatban teret követelnek maguknak – ebben szerepe lehet annak a csipetnyi illónak is, ami a palackba szorult. Ez azonban nem kellemetlen, inkább izgalmassá, érdekesebbé teszi az illatot. Szájban érdekes átalakuláson megy át. Hidegen nem él együtt a cukor és a sav, az egyik odaragad a nyálkahártyához, a másik pedig leradírozza, sőt a korty vége kifejezetten kaparós, pedig amúgy zamatos, sűrű, gazdag anyag került palackba. Kicsit melegedve, 13-14 fok táján azonban mintha megszűnne ez az ellentmondás: olajos-mézes, bársonyosan simogató, bár a lecsengésében most is a sav dominál, és a kaparósság sem szűnik meg teljesen. Szárazpróbája elbűvölő. Talán túl korán került palackba? Vagy csak hozzám került túl korán, és még idő kell ahhoz, hogy csúcsformába lendüljön? Izgalmas, gazdag bor izgalmas jövővel. Egyelőre 5 pont.
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2009/03/05/mostohagyerek_ii#more975045
