Nekem úgy tűnik, hogy a címkét minimális változtatásokkal sikerült feldobni, már-már tetszetős. A név most is sükebókán cseng - latin púp az annyiszor büszkén fölemlegetett bor szavunk hátán -, de könnyebb lesz megszokni, mint az Önmagát író történetet. A két Kerkaborum furminthoz kontrollként egy 2006-os Oremus Mandolást bontottam. Lehet, hogy szelet vetek, de nekem mindkettő jobban tetszett, mint az etalon. A sima Kerkaborum csak jellegében, a Reserve minőségben is. Meglepő, de a csontszáraz sima furmint származik a későbbi szüretből, és a félszáraznak ható Reserve a korábbiból. A kóstolás idején még nem szerepelt a Bortársaság kínálatában, a szerb borcsiszár előbb ért oda. Az ára nagyjából kétezerötszáz, és nagyon magasra teszi a mércét.
Kerkaborum Furmint 2007
Az illat friss, üde, de nem vulgáris. A 2006-os mazsolás-puncsos overdózisa helyett itt a furmintos-bussays jegyek a meghatározóak. Zsírkréta, őszibarack, menta és egres. Bizonyos hőmérsékleti tartományban fémes, virágos, szénás és persze mazsolás-puncsos árnyalatok is felszínre kerülnek. Kóstolva telt, sima felszínű. Az érett gyümölcs finom édességéhez bussays savak társulnak, ám a lehető legkerekebb, szájbarát formájukban. A korty az egész szájat betölti és gazdag gyümölcsösséggel kényeztet. A lecsengés kissé szűk és rövid, a nyálelválasztást beindító, citrusos savakkal. Nem tudom, hogy mikor hoz a globális felmelegedés a 2007-eshez mérhető nyarat legközelebb Zalára, de emiatt ráérünk később aggódni. A lényeg, hogy számomra ez a bor új etalon a másfél rugós kategóriában.
6 pont és kapitális best buyKerkaborum Furmint Reserve 2007
Tokaji borászok társaságában kóstoltam először, nekem azonnal, nekik fokozatosan esett le az álluk. A 2003-as Lőcse Furmint áradó gyümölcsösségét, sziporkázó gazdagságát idézi. Lehet, hogy nem annyira kifinomult, nem annyira elegáns, de a gyönyörközpontot ez is beizzítja. Az illat majd kiugrik a pohárból: méz, zsírkréta, széna, virág, borsosmenta, fehérbors, fém. Kóstolva is hiperaktív egészen ritkán tapasztalható gyümölcsös intenzitással - fehérhúsú őszibarack és környéke. Koncentrált, öblös, olajos, viaszos némi maradékcukorral, és nem kevés fanyarsággal. Az a fajta bor, ami az első korty után a hátára vesz és a palack végéig le sem tesz. Furmintabb, mint a sima. És jóval cseresebb, hogy valami olyat is említsek, ami nincs kedvemre. A lecsengés hosszú, őszibarackos, fémes, borsosmentás aromákkal. Melegebben kóstolva a 14,5-es alkohol befűt.
7 pont és best buy
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2009/03/04/oromborok_3#more979013
