Az est győztese. Pedig nem bíztam ebben a borban, ugyanis eddig kóstolva mindig a savanya határozta meg az összképet. Úgy tűnik most jó pillanatban néztünk rá a palackra. Opálos, kicsit rozsdás, matt szín néz vissza a pohárból. Finoman bőrös a nyitás, enyhe eperlekvárral a háttérben. Ízben az alkohol és a sav jó egyensúlyban van: nem édes, nem savanyú. Gyümölcsös (szamóca és csipke, némi fekete ribizke), kicsit gombás íz, továbbá meglepő ásványosság jellemzi. Diszkrét bor, nem nyomul, az ételt és a beszélgetést háttérzeneként kíséri. Itt és most erős öt pontos volt. A palack tavaly ilyenkor került hozzám, Egerszalókon, emlékeim szerint 2500 forintért.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/25/alulexponalt_kepek#more393928
Az est csalódása. Egy szinte nem is létező bor, 250 palack készült belőle. Csiténél a tavalyi év legjobb tételei közé került, nálam a vágy titokzatos tárgya volt sokáig. Fél éve ugyanis kóstoltam, és mellbevágott a gyümölcsözön és sós íz keveredése. Beruháztam több mint 7000 forintot (a bort egy magánszemélytől vettem) és most kidugóztam. A színe mély, céklásan lilás. Ez nem lepett meg, erre emlékeztem. Az illata bántóan egysíkú, meggyes, alig halványan málnás. Eseménytelenül folyik le a torkon. Kicsit fémes lecsengésű, nem az izgalmasan sós, ásványosan finom, hanem már-már kellemetlen érzetű. Lehet hogy ez elvárásaim miatt volt a csalódás ekkora, de a tétel sem mint pinot, sem mint a fertőrákosi termőhelyet bemutató vörösbor nem állta meg a helyét. Három pontnál többet most nem érdemel.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/25/alulexponalt_kepek#more393928
A legzabolátlanabb bor volt nyitáskor: izzadt lovak, istállószag. Viszonylag hamar elpárolgott ez a megosztó illat (vagy szag?), helyette füstölt ízek, valamint gyümölcsök jöttek elő: cseresznye, vadmálna. Mindezekre rátelepszik némi fásság is, sajnos, ami a pinot játékosságát elfedi. Ízében hasonló a kép(zavar): eleinte fülledt, kellemetlen íz, később átveszik az irányítást a valamivel kellemesebb komponensek. Már ha a füstölt húsos, szalonnás ízt szereti valaki. Megjelenik némi fűszer is, leginkább talán kakukkfű. Azonban a 13-as alkohol itt is visszaüt: édes ennek is a lecsengése. Korrekt, négy pontos bornak találtuk ezt, de nem lett a kedvenc pinot-nk. A Bortársaságnál vettem a palackot, ha jól emlékszem a januári nagy akciók közepette, valamivel 3000 forint alatt.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/25/alulexponalt_kepek#more393928
Az est legolcsóbb tétele, az Intersparban akciósan vettem, 1300 forint alatti összegért. Színe élénkpiros, fáradtságnak, úgy tűnik ekkor még, nyoma sincs. Illatban friss, gurulós málna. Csipetnyi hecsedli is felbukkan. Kóstolva meglepően édes (pedig a 13%-os alkohol nem volt kimagasló a mezőnyben), leginkább a nagymama által eltett cseresznyebefőttre emlékeztet. Megjelenik benne a csipkebogyó is, de lekvár formájában. Sajnos azonban a lendület hiányzik, kifejezetten üres a korty közepe. A vége sem javul, édeskés, rövid lecsengésű. Hová lettek belőle a híres egri savak? Erős három pontnál többre nem taksáltuk.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/25/alulexponalt_kepek#more393928
Korábban már írtunk a juhfarkról, hiszen borral foglalkozó rovat nem futhat egy esztendőnél tovább anélkül, hogy említést ne tegyen a nászéjszakák borának alapanyagáról.
Már csak azért is kiérdemli a megéneklést, mert a magyar borászat egyik legnagyobb blöffjévé vált a közelmúltban. Komoly rajongótábort gyűjtött maga köré, bár a régi öregek még elmesélgetik, hogy a juhfarkot inkább csak a sorok végében nevelték gyerekeknek való csemege gyanánt, borát nem sokra becsülték. Kemény savú, vékonydongájú legénykéket nevelgettek belőle a somlai hordók. Ám mivel a fogyasztó szereti a mítoszokat, s a juhfark római őseivel, nászéjszakás meséivel alkalmasnak mutatkozott a mítoszteremtésre, a borisszák egy része igazi kultuszt épített köré.
Egyes borászok a rajongást azonnal garasokra fordították, s mint juhfarkot öntötték a gyengécske rizlinget, furmintot a vendég poharába. A legtöbb borászból jó ösztönző pszichológus lehetne: pontosan tudják, hogy minél többet fizetünk egy borért, annál tompábban isszuk, s annál nehezebben hisszük el, hogy az bizony nem jó. Így szült a sznobizmus és az üzletinek nevezett érzék hamis prófétát az aprócska Somlónak. Vagy mégsem? A 2006-os évjáratban ugyanis néhány igazán jó bor készült főszereplőnkből például a Laposa, a Tornai vagy a Kreinbacher pincében.
Takács Lajos a hegy legfelső parcelláiból azonban olyan juhfarkot szűrt, amit azelőtt sehol sem kóstolhattunk. Ilyet is tud a juhfark? - néz döbbenten a kóstoló, amikor ezt a sűrű szövésű, vastag levet szürcsölgeti elalélva. Ez az igaz juhfark - válaszolnak a rajongók, sietve igazolva már-már kínossá váló évtizedes elkötelezettségüket. Ez az igazi Somló - válaszolják a Somló-rajongók is: ezen a borvidéken egy remek borász még a juhfarkból is pompás bort tud készíteni.
Takács Lajos, juhfark, 2006 ****/***** innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0803/mitoszok_nyomaban
Szégyen és gyalázat, hogy egyáltalán nem ismerem a vajdasági hegyi borokat, sőt, továbbmegyek: nem is tudtam, hogy a helyi zugpálinkafőzde, és saját részre érlelt borokon túl létezik valami. Márpedig igen, amint e pincészet címere is mutatja: 1895-re tekinthetnek vissza, joggal büszkén. A nagyító alá vett példány egy Cabernet Sauvignon - Merlot házasságából született Barrique hordókban neveledett gyermek. Jó év lehetett ez a Cabernetnek, aki arról híres, hogy szeszélyes és kiszámíthatatlan, mint egy nő, mégis ennek a bornak megadta a magvasan fűszeres alaphangot. Merlot úrra már csak a mellékszerep jutott: a szilvás, mazsolás íz, ami rövid ideig ugyan, de intenzíven bizsergeti az ízlelőbimbókat. A pont az i-re akkor kerül, amikor befejezésként szánkban szétterjed a tölgyfahordó fanyar füstössége. Ez egy komoly, férfias bor, amit kevesen fognak szeretni, de nem azért, mert rossz, hanem azért, mert nem az volt a cél, hogy egy jól eladható, könnyed (lásd kommerc) bort készítsenek - olyan harmonikusan megkoponált ízek intenzív, erős kavalkádja ez, amit a borkedvelők tisztelnek csak igazán.
Úgy látszik, hogy a szombat hajnali borkostolós postokból lassan hagyományt fogunk teremteni, mivel megint a mai este folyamán került utunkba "véletlenül" a Mészáros Pince által jegyzett Pinot. Miután kicsinyt virgonckodva végignéztük, ahogy dugótlanították az üveget, egyből a szaglószerveinket irányítottuk a poharunkra. Barátom első reakciója elég egyértemű volt: "ez olyan erdei zamócás". És igaza lőn, a pohárból a szamócák, erdei gyümölcsök sejlettek fel, majd az erős vanília illat lett a domináns némi cseresznyével. Sajnos a szaglópróba utáni ízpróba már nem hozta ezeket a tipikus Pinot jegyeket. Mindenekelőtt az alkoholérzés dominált, majd egy erős fás jelleg, ami elég hosszan maradt meg bennünk, még hazafelé is ezt éreztük. De ezt nem bántuk meg nagyon, mivel maga a bor egy szombat hajnali levezetéshez kitűnő alapot nyújtott, amit természetesen ki is használtunk.
A bor adatai: Ára: kb 1.300 Ft (évjárat már nincs forgalomban) • Alc: 13 % Vol.,• száraz vörös; A bor beszerezhetősége: Internet: esszencia, decanter, Egyéb: Hypermarketek A bor pontozása:abszolút = 4,5 pont ; ár/érték = 1,5
Borász a borról: ". ";
Mások a borról: ". " A bor szubjektív értékelése: Alkeszek hoztak egy írást az új St. Andrea Pinotról és rögtön összefutott a számban minden, úgyhogy usgyi a pince és lenyúltam a jelenleg szégyenszámra egyetlen Pinot-mat a polcról. A borról rémlett valami és utánanéztem. Hát ezért jó hogy rögzítem a kóstolásokat. Az első bejegyzések egyike 2006 október havában ennek a bornak a kóstolásáról szólt. Most jó másfél év után remek dolog lecsekkolni hova jutott a bor a palack szellemével karöltve.
A pincészet az elmúlt időben maga is átesett egy-két változáson. Szortimentjét a korábbi alapborokon kívül bővíti a prémium kategória felé és tavalyi évben piacra léptek Kékfrankos válogatással és egy csúcsküvével is (mindkettő igen szép visszhangot kapott). A szortimentbővítés azonban nem büntette a termékpiramis alsó szintjét, továbbra is szép és kítűnő árérték arányú borokakal vannak jelen eme szegmensben.
A bort láttamozás után most sem kategorizálnám a fajtatársai közé, semmi téglavöröses, puhább vörösárnyalat. Sötét meggypiros, bíbor mixben. Illat viszont sokat igérő. Szép gyümölcsösség konyakos meggyel, cseresznyével melyekhez csatlakozik egy kis zelleres, húsleveses második vonal. Húsleves aztán átmegy sülthúsba és ott van mellette az a jellemző animális vonal is ha nem is elsődlegesen. Szájban első hogy igen szárít, csersav nyitás után tényleg nagyon reszelős. Idővel azonban ez jelentősen visszahúzódik, másnapra szinte teljesen el is tűnik. Ízben nem szélesedik ki annyira mint amit az illata igér, de a gyümölcs nagyon szépen vonul végig. A boron nem érezni a kort, friss, karakán, gyümölcsös öt év után is (ittam én már ötször ennyiért szétesett borokat...). Korty végén jön egy kis keserű, fanyar lezárás, ami nem áll jól az összhatásnak, de nem is bontja le a kialakult képet azért. A bort nem hatja át a fajtajelleg olyan mértékben ahogy én szeretem, de azért nem tagadhatja le őseit.
A bor másnap is teljesen rendben. Szépen teljesített most is. Adok neki fél ponttal többet mint 2006-ban, mert hát a kort tisztelni kell azonos eredmények esetén is. Pinotból meg megyek és bevásárlok, de úgy rendesen.
innen van: http://kezdoszolesz.blogspot.com/2008/03/mszros-pl-pinot-noir-2003.html
Villányi illatában, ízében. Céklás árnyalatokkal festett vörös. Szép savak, elvárt mélység. Grillázs és érett szilva, és persze meggy. Laza, kedves, nem túl komplex, de azért vannak rétegei. Valahol ez az oportó, ha igazán jól elkészítik, ha gondját viselik. Vagy legalábbis ahhoz a portugieserhez közelít, amilyent én elképzelek. Egyik verziója legalábbis. Van tartása, van benne kraft, van értéke. 1300 forint. 6 pont (87/100). innen van: http://kultbor.blogter.hu/?post_id=255637
Már külsőre felcsigáz, illataiban meg is mutatja: ez nagyon komoly bor. Mintha nem is oportó volna. Barrik, vanília, merlós szilvalekvárosság, virágok, méz, érett ringló. A pohár is beleremeg. Tartalmas test, erőteljes struktúra. Kicsit túl sok fa a végén, ráadásul még nem teljesen állt össze. Édeskés kesernye a végén, no meg az elmaradhatatlan 2007-es grillázsosság. Nem megszokott, de izgalmas. Játék. 1300 forint. 6 pont (86/100).
innen van: http://kultbor.blogter.hu/?post_id=255637
St. Andrea Pinot 2005
Ráspi Pinot 2005
Mítoszok nyomában
Mészáros Pál Pinot Noir 2003