Mítoszok nyomában
A legtöbb borászból jó ösztönző pszichológus lehetne
szerző:Alkonyi László, eletstilus@hetivalasz.hu
Korábban már írtunk a juhfarkról, hiszen borral foglalkozó rovat nem futhat egy esztendőnél tovább anélkül, hogy említést ne tegyen a nászéjszakák borának alapanyagáról.
Már csak azért is kiérdemli a megéneklést, mert a magyar borászat egyik legnagyobb blöffjévé vált a közelmúltban. Komoly rajongótábort gyűjtött maga köré, bár a régi öregek még elmesélgetik, hogy a juhfarkot inkább csak a sorok végében nevelték gyerekeknek való csemege gyanánt, borát nem sokra becsülték. Kemény savú, vékonydongájú legénykéket nevelgettek belőle a somlai hordók. Ám mivel a fogyasztó szereti a mítoszokat, s a juhfark római őseivel, nászéjszakás meséivel alkalmasnak mutatkozott a mítoszteremtésre, a borisszák egy része igazi kultuszt épített köré.
Egyes borászok a rajongást azonnal garasokra fordították, s mint juhfarkot öntötték a gyengécske rizlinget, furmintot a vendég poharába. A legtöbb borászból jó ösztönző pszichológus lehetne: pontosan tudják, hogy minél többet fizetünk egy borért, annál tompábban isszuk, s annál nehezebben hisszük el, hogy az bizony nem jó. Így szült a sznobizmus és az üzletinek nevezett érzék hamis prófétát az aprócska Somlónak. Vagy mégsem? A 2006-os évjáratban ugyanis néhány igazán jó bor készült főszereplőnkből például a Laposa, a Tornai vagy a Kreinbacher pincében.
Takács Lajos a hegy legfelső parcelláiból azonban olyan juhfarkot szűrt, amit azelőtt sehol sem kóstolhattunk. Ilyet is tud a juhfark? - néz döbbenten a kóstoló, amikor ezt a sűrű szövésű, vastag levet szürcsölgeti elalélva. Ez az igaz juhfark - válaszolnak a rajongók, sietve igazolva már-már kínossá váló évtizedes elkötelezettségüket. Ez az igazi Somló - válaszolják a Somló-rajongók is: ezen a borvidéken egy remek borász még a juhfarkból is pompás bort tud készíteni.
Takács Lajos, juhfark, 2006 ****/*****
innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0803/mitoszok_nyomaban
Egyes borászok a rajongást azonnal garasokra fordították, s mint juhfarkot öntötték a gyengécske rizlinget, furmintot a vendég poharába. A legtöbb borászból jó ösztönző pszichológus lehetne: pontosan tudják, hogy minél többet fizetünk egy borért, annál tompábban isszuk, s annál nehezebben hisszük el, hogy az bizony nem jó. Így szült a sznobizmus és az üzletinek nevezett érzék hamis prófétát az aprócska Somlónak. Vagy mégsem? A 2006-os évjáratban ugyanis néhány igazán jó bor készült főszereplőnkből például a Laposa, a Tornai vagy a Kreinbacher pincében.
Takács Lajos a hegy legfelső parcelláiból azonban olyan juhfarkot szűrt, amit azelőtt sehol sem kóstolhattunk. Ilyet is tud a juhfark? - néz döbbenten a kóstoló, amikor ezt a sűrű szövésű, vastag levet szürcsölgeti elalélva. Ez az igaz juhfark - válaszolnak a rajongók, sietve igazolva már-már kínossá váló évtizedes elkötelezettségüket. Ez az igazi Somló - válaszolják a Somló-rajongók is: ezen a borvidéken egy remek borász még a juhfarkból is pompás bort tud készíteni.
Takács Lajos, juhfark, 2006 ****/*****
innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0803/mitoszok_nyomaban