Úgy látszik, hogy a szombat hajnali borkostolós postokból lassan hagyományt fogunk teremteni, mivel megint a mai este folyamán került utunkba "véletlenül" a Mészáros Pince által jegyzett Pinot. Miután kicsinyt virgonckodva végignéztük, ahogy dugótlanították az üveget, egyből a szaglószerveinket irányítottuk a poharunkra. Barátom első reakciója elég egyértemű volt: "ez olyan erdei zamócás". És igaza lőn, a pohárból a szamócák, erdei gyümölcsök sejlettek fel, majd az erős vanília illat lett a domináns némi cseresznyével. Sajnos a szaglópróba utáni ízpróba már nem hozta ezeket a tipikus Pinot jegyeket. Mindenekelőtt az alkoholérzés dominált, majd egy erős fás jelleg, ami elég hosszan maradt meg bennünk, még hazafelé is ezt éreztük. De ezt nem bántuk meg nagyon, mivel maga a bor egy szombat hajnali levezetéshez kitűnő alapot nyújtott, amit természetesen ki is használtunk.
