Borteszt Online

Palandor 2005

A név legalábbis mesés, és felkelthetné a bennem mélyen szunnyadó nyelvészt, aki elkötelezett híve a sumér-magyar nyelvrokonságnak. De az szerencsére nagyon mélyen szunnyad. A Palandor tehát maradjon egy dűlő, amely a 37-es főútról Erdőbényére vezető bekötőútra néz. Riolitos talaj, déli kitettség, ideális furmintozó hely. Nem véletlen, hogy ez lenne Berger Zsolték kicsinyke birodalmának ékköve (bár megjegyzem, engem ezek után érdekelne a Meszes-major majd' évszázados tőkéinek a termése, amiről mindezidáig lemaradtam). A 2005-ös évjárat ha nem is ideális, de sokkal jobb volt az előző évnél, de nem a mennyiség éve. Berger Zsolték a Palandorban lévő 2500 tőkéjük terméséből mintegy ezer palack bort készítettek. Az illata gazdag, narancsos, aszalt barackos, mandarinos, picit birses. Nyomokban felfedezni vélem a töppedt, sőt talán botritiszes szemek hatását is. Van benne azonban egy zavaró momentum: a fa már az illatban előtérbe nyomul, a grillázs-vanília-füst kombó az én ízlésemnek mindenképpen túlzás.

Az ízképet egyelőre a savak határozzák meg. Nem bántóak, de túlságosan határozottak, akkorát rúgnak az ízkomplexen, hogy az csak átsuhan ízlelőbimbók fölött, de ott elidőzni nem tud. De ha figyelmünket megfeszítjük, érzékeljük az olajosságot, az erotikusan egymásba gabalyodó gyümölcsöket, a finom ásványosságot, a csipetnyi sót – egyáltalán: a lehetőséget. A savak a nyelvgyökhöz érve mintha elfáradnának, és erős fával, túlpörkölt mogyoróval meg egy kis odakapott karamellel búcsúzik. Sok sav és sok fa. Az alkohol sem találta meg a pontos helyét, bár dicséretesen visszafogott: mindösszesen 12,5 százalék. Melegedés hatására az ízkép elvékonyodik, a citrusfélék háttérbe szorulnak, a fa és a sav pedig még markánsabbá válik. A bor legfőbb erénye a lehetőség: van feszes szerkezet, megvan a gazdag textúra minden eleme, de még keresik a helyüket. Így 6 pont, részrehajlással, meg a 2004-es szépülésével számolva. Gyűjtőknek való: készült 1140 palack.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/05/15/gyujtoknek_valo

Tokaji Furmint 2004

A 2004-es év nem kényeztette el a száraz borok készítőit Tokajban: a hűvös, csapadékos évben elhúzódott az érés, nagyobb volt a rothadás veszélye. Volt nehézség bőven, bár a Tokaj Renaissance ez év májusi évjáratkóstolóján, ahol éppen a 2004-es aszúkat mutatták be, így jellemezték az évet „Elegáns, gyümölcsös, selymes textúrájú aszúk várhatók az évtől.”. Aszúk igen. És a száraz borok? Az évjárat nehézségei tükröződnek abban, hogy 2004-ben Berger Zsolték nem készítettek dűlőszelektált száraz furmintot, mert az egyik dűlő savhangsúlyos, a másik meg magas alkoholú bort adott. Így aztán jött a házasítás, ami jó másfél éve is tetszett. Nagyon. Aztán kóstoltam tavaly nyáron egy gyorsmustrán, és elvarázsolt, főleg az elegáns fahasználatával, a finom mineralitásával, az izgalmas savaival, a hibátlan szerkezetével és arányaival. Mostanság pedig egyenesen elolvadok tőle, ha a néhány betárazott palackom egyikét-másikát felnyitom – és nem azért, mert közben a Pannon Bormustra csúcsbora is lett. Sokkal inkább azért, mert az elmúlt másfél évben a kiálló szögletek, a sorják lecsiszolódtak, az aromák összeértek, és ami kijött ebből, az maga a csoda.

Közepesen hidegen, kb. 12 °C-on mutatja meg legszebb formájában az összetettségét, a szerkezet és a test harmóniáját, az illatok és ízek gazdagságát. 14 százaléknyi alkohol szorult beléje, ami szinte fel sem tűnik; na ja, van mellette 25,4 g cukormentes extrakt meg 6,6 g sav. Lehengerlően gazdag: a trópusok (általam a piaci gyümölcsök szegényes illatvilágából felépített és képzeletem segítségével extrapolált) illatorgiája, a citrusfélék illóolajai, a nyári alma egyenessége, a birs fanyar, mégis fűszeres illata, a kajszi, az arany mazsola keveredik csipetnyi dohánnyal, vaníliássággal, franciásan pörkölt kávéval, sárgadinnyével. Szájban ugyanez a komplexitás, meg persze mozgalmasság, üdeség és testesség. Karakteres és lehengerlő, olajosan sima, és üdítően friss. Az ízkép hosszú, a végében valami – általam ősinek gondolt, de mégis vonzó – brutalitás és finom kesernyésség. Csak kapkodom a fejemet, mi is történik itt – aztán a hőmérséklet kicsit feljebb kúszik, a savak karcosabbá válnak, a hordó erőre kap, de még így is lenyűgöző élmény. 7 pont, már majdnem 8. Szebb bort biztosan ittam, de kevés izgalmasabbat. És persze hatalmas besztbájt is adjunk neki iziben, mert erősen kettő darab ezres alatt van az ára. Készült belőle ötezernégyszáz palack. Fusson, akinek nincs bora...

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/05/15/gyujtoknek_valo

Ez az a bor, amiről minden évben írnunk kellene - akár többször is. Nincs ugyanis még egy száraz fehérbor Magyarországon, amit olyanynyira kicsiszolt volna egy birtok, ahogyan az Oremus tette a MandolássaTöbb mint tíz esztendő óta évről évre elkészíti száraz furmintját ezen a néven a tolcsvai szőlőbirtok, és mindig javítanak valami kis finomságot rajta. A 2005-ös évjárat különösen jól sikerült: finoman citrusos és vajas ízű, tökéletesen elsimított felszínű, játékos, mégis kedves savú, gazdag, s mindeközben nagyon jól iható bor.

Ez az a száraz fehér furmint, amit Budapesttől New Yorkig, Londontól Tokióig mindenhol meg lehet érteni és meg lehet szeretni. Nemzetközi mércével is jelentős mennyiségben készítik. Ez a furmint egyben azt is bizonyítja, hogy Tokaj-Hegyalján igenis fontos szerepet vállalhatnak a nagyobb pincék a kisebb, terroir alapon gondolkodó birtokok mellett. Apropó terroir.

Meg kell jegyeznünk, hogy bemutatott borunk dűlőszelektált tétel. Bár jelentős részben a borászat Mandolás (vagy más néven: Mandulás) dűlőjéből származik, minőségéhez más termőhelyek is hozzáadták a magukét. A Mandolás tehát nem dűlő, hanem márkanév - méghozzá a legsikeresebb a hazai fehérborok világában.

innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0805/mandolas

Bolyki Ördöngős (Eger) 2005
alc12.5%, forrás: Borpatika, ár: 3390Ft

CF-M-KF, magyaros. Ennek egészen más illata van, komolyan összetett illatvilág az előzőhöz képest. Frissnek érzem. Az a puncsos-madártejes-minerális vonulat, amit eddig csak Ráspi boraiban éreztem, sőt kifejezetten a Mágus-ban. Nem érzek benne kf-es fűszerességet, főleg a franc eleganciája és a merlot gyümölcsei érződnek ezen a helyhez méltó, savgazdag alapon. Összekóstolni az A kutyafájáttal és Mini Evo-val, ez lenne a terv. Másnap: szolidan lakkos lett, a tanninokat jobban érezni. Vastag 6 pont.

innen van: http://fater.blogol.hu/

Bodri Civilis QV Szekszárd
alc12.5%, forrás: Tesco, ár: 1700Ft

Betörtek Bordiék a Tescoba, amit alapvetően helyeslek. Kár, hogy az árazás problémás. M-Kf-ZW-K-CS Illata nagyon behízelgően gyümölcsös, egészen kellemesen jönnek a gyümölcsös jegyek. Jól lehet érezni Bodriék boraiban (és Taklerék nem-nagyágyú boraiban) Szekszárd lényegét. Eger és Villány is rendelkezik ilyen borászokkal, néhányan saját magukat súlykolják. Ízre igen könnyed, szellőzést igényel, némi hordósság sajnos volt eleinte a borban. A tanninjai frissek, de integráltak. A kadarka és a kékfrankos (zweigelt) kellemes fűszeressége a CS paprikáival megtámogatva adják az elsődleges tónust, a merlot támogatja gyümölcsösséggel (málnát emelném ki). Szép bor egy nehéz évből. Párom véleménye: először bors mutatkozott, ahogy szellőzik, némi szilva. 4 pont

innen van: http://fater.blogol.hu/

Gróf Buttler Syrah-Trilógia 2005
forrás: Bortársaság

Nem puffogtatok közhelyeket és nem zengek ódákat. Igazi terroirista borok, melyek bizonyos szemmel nézve csodálatosan hasonlóak, másfelől ég és föld a három. Mint a külön szexepillel és egyéniséggel bíró hármasikrek. Frissen nyitva mindháromban a szarvasgomba volt a vezető ízjegy, abból is a kokira kitekert resonance-al hangolt változata. Párom és Öcsém szerint is kilógott a sorból a középső tétel, egy más, bizsergetőbb, eltérő gyümölcsöket mutató (Páromnak zavaró, Öcsémnek szimpatikus) világba vezetett. Gyengének mondott évjárat ellenére érett anyag, mindhárom borban simogató tanninokkal. Ezek a borok legalább 8 pontosak. Bukolyi egyértelműen rokon lélek Ráspival az én olvasatomban, azt a mentalitást adja és hasonló, vagy azonos felfogásban készíti borait. Mondhatni itt felülírja a hely a fajtajelleget, de a hely sem téveszhető össze mással. Mindhárom bort ajánlott jelentősebb ideig szellőztetni.

Vylyan Villányi Rozé 2007
forrás: Veritas, alc12.5%, ár: 1300Ft körül

Felvezetésnek kortyoljuk. Merlot-kadarka, tehát a szívemhez közelebb álló iskola. Gyönyörű hagymahéj-szín, mikrométer méretű buborékok százezrei úsznak benne. Kissé túlhűtottük, de a vezető illatjegy a málna, a vezető ízjegy pedig a tutti-frutti rágógumi. Kapott talán fahordós érelést? Kis pinceíz mutatja magát. Utána a zenit-zengőre hajazó és vele vacsizó zöldalmás utóíz írja felül a málnát és tutti-fruttit. A korty után kettőig kell számolni és jön. Kis kedvencem eddig idén. 5.5 pont

innen van: http://fater.blogol.hu/

Miklóscsabi Csibész Mór 2006

A pincéről hosszabban, és erről a borról is néhány szót lehetett már olvasni nálunk. Nekem ez az első találkozásom velük, és ígéretesnek találom a kezdést. A szőlő a móri Csóka-hegyről származik, ahol már a Vértes a felső szomszéd. Szintén tartályban erjedt, cukor nem maradt benne. 7,8-as savját le sem tagadhatná, alkoholja 13%. A 2007-es, Punktum névre keresztelt utódja állítólag még jobb, meg kell majd vizsgálnom, ám most 2006-ban járok. A Borfalu bortékában vettem, ha jól emlékszem 1200 Ft körüli áron (napok óta halódik az oldaluk, nem tudtam online ellenőrizni.)

Halvány zöldessárga, szintén vastag gyűrűvel. Sűrűbb, kesekenyebb ablakokat rajzol. Orrban direktebb, édesebb, gyümölcsösebb jellegű, mint osztrák párja. Körtés, teás, szőlőcukros: kicsit hasonlít illatában egy tartályos furmintra.

Szájban egyenes, hosszú, kissé túlzottan hangoskodó savai dominálnak. Mögötte friss, ropogós gyümölcsösség, főleg zöldalma, kemény körte. Inkább vékony test, ami a korty közepén elmélyül cseppet. Akárcsak az előző bornál, itt is érkezik egy fűszeres, leheletnyit ásványos, kesernyés zamat, ami jót tesz az összehangnak, és egy polccal feljebb helyezi a bort. A Csibész kellemes, mégis figyelemreméltó étvágycsináló itóka. Akik kevésbé tolerálják a zajos savakat azoknak inkább négy, nekem már talán 5 pont.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/05/09/zoldveltelini_jegyzetek_1#more402578

Pók Tamás (Monarchia Pincészet) - Egri Chardonnay battonage 2005
Kóstolás dátuma: 2008-04-25	Borvidék: Eger
Bor jellege: száraz	Bor fajtája: Chardonnay
Leírás: Az egyik hyperben akadt meg a szemem a tételen 2900 Ft körüli áron. Kicsit sokkaltam ugyan, de győzött a kíváncsiság. A battonage (batonázs) mostanában divatos technológia. Lényege a seprőn tartott bor rendszeres felkeverése, amelynek hatására a seprőben lévő értékes íz- és aromaanyagok koncentrálódnak a borban. Ez a tétel kisfahordóban is erjedt, mégpedig francia és magyar tölgyben vegyesen. Címkéje szerint a borászat tengeren túl is népszerű tétele. Színe tiszta, közepes szalmasárga. Közepesen intenzív illatát egyértelmű fahordós jegyek vezetik, amelyet vajas és almás felhangok követnek. Klasszikus, közérthető stílus. Kóstolva közepesnél nagyobb test mellett élénk, frissességet sugalló, de nem túlzó savérzet fogad. Hosszú intenzív lecsengése minerális, enyhe hordóból származó csereséggel. Ízvilágára a zöldalma és fából származó tósztos jegyek a jellemzőek. Szép egyensúlyt felmutató és eleganciát sem nélkülöző tétel, amely a kibontást követő 5 nappal később is remek formát mutatott. Ennek ellenére picit drágának tartom

innen van: http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=39

Weninger Pincészet - Syrah 2003
Kóstolás dátuma: 2008-04-20	Borvidék: Sopron
Bor jellege: száraz	Bor fajtája: Shiraz / Syrah
Leírás: Első igazán jó hazai syrah élményeim közé tartozik ez a tétel, így nem volt vitás, hogy ki képviselje a hazai mezőnyt ezen a fajta kóstolón. A terület geológiai adottságai hasonlítanak az É-Rhone vidéki Hermitage pala rögéhez. A hőmérsékleti viszonyokra ez nem igaz, de a 2003-as évjárat abnormálisan meleg volt, így e fajta is beérhetett rendesen. A bor színe tiszta, mély bíbor, szinte fekete maggal. Illata tiszta, közepesen intenzív. Kezdetben palackbuké, animalitás, majd ahogy nyílik szilva és füst. Szép komplex illat. Kóstolva telt, közepesnél magasabb savakkal és érett, lágy tanninokkal. Ízképe alapvetően érett, és leginkább minerális. Nagyon jó inni, de lecsengése már feltűnően rövid. Visszakóstolva az előző – azonos évjáratú - Languedoc-i tétellel, jelentős a potenciálbeli különbség. Ne tartogassuk!

innen van: http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=39