Vesztergombi József Szekszárdi Kadarka 2006
A vájtabb orrú alkoholistáknak talán nem kell külön bemutatni Vesztergombi Józsefet. A kevésbé vájtak pedig jó eséllyel keverik össze testvérével, Vesztergombi Ferenccel, aki immáron Csaba fiával közösen tapossa a szekszárdi borászok ösvényét. Pedig József és Ferenc sokáig együtt vitték a Vesztergombi pincét és emelték másokkal közösen mai rangjára a szekszárdi borokat. Borász lévén persze Ferenc állt a rivaldafényben, söpörte be az elismeréseket, míg a gépészmérnök végzettségű József inkább a háttérben maradt. Aztán gondolt egyet, és úgy döntött: önállóan is kipróbálja magát a bortermelés buktatókkal szegélyezett útján. Azóta eltelt kilenc év.
A palack kolléga által már szőrmentén említett szekszárd-kóstolón futottam össze boraival, a tapasztalást heveny ámulás, hökkenés és elismerő bólogatások kísérték. A mindennapok borának szánt Remete Cuvée-től kezdve a 2003-as létére még mindig vastagon életpályája elején járó cabernet franc-ig bezárólag gondos munkáról árulkodó, egyedi ízvilágú borok kerültek a pohárba. Közülük is külön kiemelkedett a 2006-os kadarka, melyből hamarosan szert is tettem egy palackra mélyebb megismerés céljából.
E kadarka kettőezerhármas elődje az Alkoholista-team szerint az akkor elérhető kadarkák egyik (ha nem a) legjobbika volt, és a 2004-es verzióról is igen elismerően nyilatkozott Műtannin kolléga. Nem csoda: a borász kedvence a fajta, amely így kiemelt figyelmet kap a termékpalettán. Kettőezerhatot mint évjárást pedig már nem kell külön részletezni, szintén az utóbbi évek egyik, ha nem a.
A kettőezerhatos kadarka fajtajellegesen, amolyan kadarkásan rőtvörös. Illatában elsőre határozott meggyet érzek, mögötte azonban elképesztő fűszerkavalkád bontakozik ki. Ezt azonban ki kell bontani belőle, türelemmel, odafigyeléssel, mert első szippantásra talán fel sem képes fogni az orr ennyi aromát. Sáfrány, fűszerpaprika, kávé érződik főleg, mögötte pedig a húslevestől az ásványokig minden. Elbűvölő, megkapó illat, amire talán csak a kadarka képes. Kóstolva pedig élénk, szép savú és harmonikus. A fűszeres-fanyar ízvilágban havány ásványosság is feltűnik. A korty vége meggymagosan, mégis elegánsan kesernyés.
Nem laza és játékos kadarka, mint a Heimann- vagy Malatinszky-iskola, ugyanakkor nem is túl tömör, nem akar cabernet lenni. Leginkább harmonikus, azt mondom. Mindenből pont annyi van benne, amennyi kellemes és kadarkás. A fajta viszonylatában talán mégis az erőteljesebb testű versenyzők közé sorolhatjuk. Minden tekintetben szép bor, nálam a kadarka hall of fame-ben simán dobogós, egy vaskos hatos (6 pont) a jussa, és nagyon csodálkoznék, ha egy év múlva nem lenne az a hatos egy hetes is.
A végére pedig egy empirikus jótanács és két utóéleti megfigyelés: Vigyázni kell a fogyasztási hőmérséklettel, mert melegedve sokat veszít értékeiből. 14 fok körül még nem lóg ki az alkohol, fölötte már sajnos megbillenti a harmóniát. Érdekes, hogy a lecsengés harmonikusabb, ha lenyeljük a bort, nem pedig kiköpjük. És egy hét visszadugózás után is perfektül borszerű bornak tűnik, van benne tehát potenciál is, bőven.
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2008/06/20/kadarkas_emberunk_is_back#more530440
A kép a www.remetebor.hu-ról származik.