Bodri Pince Szekszárdi Sauvignon Blanc 2006
Többször kóstoltam, és mindannyiszor felhívta magára a figyelmet. Először csak az tűnt fel, hogy rendkívül koncentrált, gazdag, de zavart az alkohol mennyisége (15%); máskor viszont a teltsége, kereksége azt is feledtette. Aztán megütköztem a határozottan érzékelhető kis fahordón; előítéleteim vannak, mert az általam kóstolt fahordós sauvignon blanc-okról nem őrzök szép emlékeket. (Alapvetően ma is úgy vélem, a barrikolás nem erőssége a fajtának. A nagy tölgyfa hordó, mellyel Etyeken többen is kísérleteznek, persze már kérdés.)
Bodri Istvánék két terület szőlőjét dolgozták fel, egy hidegebb (észak-keleti fekvésű) ültetvényről 19-es musfokkal, magasabb savval szedték a szőlőt, egy melegebb, dél-keleti fekvésűről pedig 22-es mustfokú, de lágyabb savú alapanyagot szüreteltek. Ezeket azonban együtt dolgozták fel, majd acéltartályban erjesztették, végül fahordóban érlelték. Az eredmény egy koncentrált, gazdag, strukturált bor, ami persze nem feltétlenül sauvignon blanc, vagy legalábbis nem az a sauvignon blanc, amit eddig ismertem. Színe az átlag SB-oknál sötétebb, mozgása olajosan lassú, illata telt, a fajtajegyeket háttérbe szorítja a finoman pörkölt mandula, a dió, kis frutti vagy a vajasság, amely mögött csak finoman sejlik fel a bodza, a virágosság és a cassis.
Alapvetően a savak is rendben vannak, a korty lendületesen sodródik végig a nyelvgyökig, nincs benne üresjárat, minden ízlelőbimbót megdolgoztat. Kétségtelen azonban, hogy jelen esetben több sav jobb lenne: a harmónia kiteljesedne, és ezáltal igazán nagy bor lenne belőle. Ez az extraktmennyiség, a tömör szerkezet párosulva a rendkívül magas alkohollal nem tud igazán kibontakozni a sav támogató és lendületet adó ereje nélkül. Bodriék sauvignon blanc-ja azonban így is nagy ígéret. Ráadásul olyan arc, amihez foghatót egyelőre még nem találtam, így részrehajlok, és halvány 7 ponttal jutalmazom. (Azóta a Bországgyűlésen kóstoltam a a 2007-es hordómintát, amely fésületlenségével együtt is szebbnek tűnik: szintén koncentrált, de talán a test jobban illeszkedik a savakhoz.)
És a borok után jöjjön, aminek jönnie kell: a tanulság. Ami általában nincs. Csak az újra és újra felteendő kérdés: mit keressen a világfajtákban a honi bormester? Igazodjon-e a nemzetközi trendekhez, és ha nem, mennyire térjen el tőlük? A kérdésnek számtalan árnyalata van, egyik például újra és újra előbukkan a világfajták és az őshonosak kapcsán. Kamocsay Hilltop Ákos mesélte egyszer nekünk, szájtáti sajtómunkásoknak a nekem amúgy igencsak tetsző sauvignon blanc-juk nemzetközi sikeréről, hogy egy nevesebb borversenyen ugyanis a Hilltop SB-ját a jobbféle új-zélandiakhoz hasonlították. „De hol van ez attól, hogy a miénkhez hasonlítsák az új-zélandiakat?” – tette fel idézőjelbe egy kérdéssel a sikert idősb Kamocsay. Talán ez a kérdés lenne a tanulság.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/06/13/tanulsag_nelkul#more515562
