Örvendeztünk már a Borravalón, a Figyelő Borpultjára támaszkodva és a Borigo magazinban is azon, hogy a szekszárdi borpolgárok végre összeálltak, megindult a tényleges közösségi élet, informális és formális szinten folytonos diskurzus zajlik, és hogy azzal az energiával, potenciállal és tradícióval, amivel ez a borvidék rendelkezik, nagyon messzire fognak jutni az itteni nagyszerű bormesterek és Szekszárd maga – reszkess Villány, Bordó, Burgundia!

Az, hogy ez a mozgás ilyen szépen beindult, nem kis mértékben köszönhető Heimann Zoltán bankár és borász és derűs életművész úrnak, aki nyughatatlan és jó szervező, kint is van és bent is van, ami azért termékeny pozíció, mert jóval nagyobb rálátást biztosít a borvidék ügyeire, mintha csak kint, avagy csak bent van az ember. Erre a kooperációra való képességre, melynek Szekszárd szerintünk híján volt az elmúlt kábé másfél évtizedben, valszeg azért tettek szert a szekszárdi borpolgárok, mert felnőtt egy új generáció, akik együtt gyerekeskedtek-tanultak-szórakoztak, így inkább hajlanak az együttműködésre, mint a régi öregek.

Ennek az örvendetes fejleménynek a hírek szerint van egy csaknem fél évtizedes előzménye: úgy 4-5 éve kezdődtek azok a beszélgetések, melyek tán három éve elvezettek a Szekszárdi Borászok Céhének megalapításához, ami a borászati-szakmai diskurzusoknak nagyon jól működő fóruma. Az áruszőlő- és bortermelőket, a palackozott borokat előállító cégek zömét tömörítő, 38 tagú céh reprezentálja a borvidék 95 %-át. Rendszeres kóstolókat tartanak, mindig másnál: a kadarka-teszteket Mészároséknál tartják, a pinot-t Vesztergombiéknál, a bikavért Takleréknél szokták kóstolni-megvitatni, Bodriéknál a kékfrankost vesézik ki, a merlot Heimannéknál értelmezgetik. 

Az imígyen csócsálgatott borok egységes stílusjegyeket is mutatnak és e stílusjegyek mintha egybeesnének bizonyos aktuális világtrendekkel. Ez a világszájíz mintha mostanában inkább preferálná a gyümölcsös, az első pillanattól fogva jó ivású, gyorsabban érő, nem tanninhangsúlyos, tüzes vörösöket, mely vonások például a szekszárdi vörös jellemvonásai is. Márpedig ha a borvidék végre felgyorsulni látszó belső fejlődése és a világtrend egybeesik, az a biztos siker záloga. Szekszárd mindig is dúskált a jó borászokban, istenáldotta, borra kitalált vidék lévén, most végre, összefüggésben az új generáció belépésével, képessé vált a legfontosabb lépésre, a közösségi cselekvésre. Amit persze megelőzött egy évtizedes hihetetlen technológiai fejlődés, hangúlyozta Heimann tavaly nyáron a Borigo magazin által kezdeményezett, Eszterbauer Jánosnál rendezett laza kis kerekasztal-beszélgetésen. Ez a technológiai és tudásbázis, e világszínvonalú hardver az objektív feltétele annak a felgyorsuló fejlődésnek, ami előtt szerintünk Szekszárd áll. Ugyanis magunk nagyon komolyan úgy gondoljuk, hogy Szekszárd nem volt, hanem lesz, bizonyos értelemben most kezdődik. Immár minden adott a nemzetközi mércével mérve is figyelemreméltó fejlődéshez: a talaj, az eszményi klíma, a mély tradíció és a borászati technológiai forradalom eszközeinek adaptálása után a szubjektív feltétel, az összefogás is megszületett és ismételjük: a külpiac, a világszájíz is kedvez a borvidéknek. Amely ráadásul, noha nem a terroirról szól, végtelenül tagolt, hullámzó, rengeteg redőt vető felületével az árnyalatok széles skáláján képes mozogni, sokkal tagoltabb (és nagyobb tömegű is), mint a hamarabb sikeressé váló Villány. Márpedig a bor az árnyalatokról szól, ahogy az alább felskiccelt néhány szép Heimann-tétel is.

Baranya-völgyi Kékfrankos '07 

Fekába hajló rubin szín, nem túl intenzív, friss, újboros, fűszeres (szekfűszeges-viaszkos) illat, mely (még) nem tűnik harmonikusnak, végén például kilóg belőle az alkohol. Az ízkép viszont nagyon szép és hibátlan balanszú a sav-tannin reláció. Karcsú a struktúra, de koncentrált a test. Bársonyos tömörség, gyümölcs (meggy, szeder), meleg karakter a végén valamely erős ásványosféle vonással. Szal ízben nagyon szép, szebb szájban, mint amit az illat ígér, ami egyszerűen csak azt jelenti, hogy érnie kell.

Bikavér '06

Közepesnél erősebb rubin szín, vékony halvány rubin széllel. Illata
közepesen intenzív, melegség árad belőle, rengeteg pirosbogyós
gyümölcs, édesfűszerek és némi fa, ami szépen beépül. A sav közepesen
erős, a tannin magasabb, de nem zavaró. A teste a könnyű és a közepes
között van, lecsengése közepes. Ízében is pirosbogyósok, meggy, nincs
túl cicomázva, inkább a házasítás alapjainak harmonikus egységére
törekvő bor. 83 pontra tettük.

Merlot '06

Zárt, tiszta, friss, gyümölcsös illat, mely forgatva is zárt marad. Jó sav és merlós „édesség”, a nagyon üde savon gyümölcsök (cseresznye és málna) nőnek és mintha kezdődő palackbuké molekulái is kavarognának. Itt is koncentrált test és magas alkohol, a tannin a száj első részén percipiálható. Némi csoki és kesernye, meleg karakter, mesés málnaszőr, jó inni.

Barbár '06

Intenzív epres és konyakos és fűszeres és csokis illat- és ízjegyek, a gyönyörű illat összhangban áll a gyönyörű ízképpel. Bársonyos érintés, koncentrált textúra, itt is, mint mindig, fanyar sav, a tannin is jelzi, hogy még nincs a csúcson, eper és vér, ízbomba, de nem barbár bor, vagy barátságos barbár, komplex, telt és vidám, mint aki készítette. Magam 89 pontra kóstáltam.