Borteszt Online

A francia eredetű szőlőfajta német közvetítéssel került el a cseh és szlovák borvidékekre. Ha össze akarjuk kóstolni jelen írás tárgyát fajtestvéreivel, akkor osztrák vagy német St. Laurent-t érdemes beszerezni. Magyarországi szentlőrincivel még nem találkoztam, ha valaki igen, az ossza meg velünk az élményeit. A fajta amúgy az önológiai irodalom szerint leginkább a pinot noirra hasonlít, héja annál vastagabb, így jobban tűri az időjárás szeszélyeit. Mivel meghatározó ízjegyei közé az erdei gyümölcsök tartoznak, ezért feltételezhető, hogy nevét az ezen bogyók beérését ünneplő, augusztus 10-én tartott Laurenzitag-ról, azaz Szent Lőrinc napjáról kapta. Ez esetben elvárom, hogy a honi borban valamilyen módon jelenjen meg a dinnye is.

Az elméleti ismerkedés után kidugóztam a palackot és töltöttem. Szép rubin színnel, és a pohár falán középtempóban leszaladó itallal találtam szembe magam. Illatban egyértelmű a pinot hasonlóság: állatos, istállós, avaros jegyek. Némi szellőzködés után a piros gyümölcsök is megérkeznek, elsősorban érett, talán kicsit túl is érett málna, frissen facsart meggy. A háttérben feltűnik némi füstölt sonka. A beígért erdei bogyókat én nem leltem meg. Ízlelve érdekes az első benyomás, ugyanis a kissé fanyarabb füstös, szárított húsos ízek dominálnak. A közepes test mellett érintésnyi a tannin. A korty elején a gyümölcsök közül a meggy, a végén édesebb párja, a cseresznye van még jelen. Lecsengése nem hosszú, hamar a szájhoz lehet emelni a poharat újra. Szép, 5 pontot érő bor.

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/17/rosszkedvu_mondogassa_svatovavrinecke

Villa Márika Badacsonyi Olaszrizling 2006

Miután tavaly a 2001-es aratott családi körben, kissé félve fogadtam ezt a serdületlent. A bizalmatlanságot fokozta, hogy a téli Borbarát általános keserűséget rótt fel Márikáéknak. A rossznál sokkal jobbat kaptam.
A kesernyét detektáltuk, de jobban zavart, hogy a kén még a harmadik napon is érezhető volt (jegyzeteimben egyszer megpróbáltam kéksajttal elütni). Viszonylag telt szín és izmos korona. A minden újranyitáskor fölszárnyaló komor férfihúgy néhány perc után elillant, és attól kezdve ismerős terepen mozogtunk: virág, méz, mineralitás. Kóstolva arányos, viszonylag telt, de csontszáraz. Selymes, sima textúra. Ha nagyon figyelünk (figyelek), akkor talán fölsejlik a 2001-esben megcsodált akácmézes jövő. A korty második felétől határozott kesernye – nekem a tűréshatáson innen, szuperízlelő feleségemnek onnan. Jól fölismerhetően vulkanikus és olaszrizling, de a 2001-es palackérettsége híján kissé átlátszó próbálkozás. 2-3 év múlva kellene visszatérni hozzá, addigra talán megnemesíti a palackbuké.
sovány 5 pont

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/18/rizlingodisszea_xi#more384327

Bussay Esküvé 2006

Akkor ez most terroirbor vagy sem? Alkalmas-e egy olasz-rajnai házasítás fölmutatni a csörnyeföldi terroirt? Hogy a pákóba ne volna! És akkor most mit tudtunk meg a csörnyeföldi terroirról? Ami engem illet, leginkább azt, hogy a csörnyeföldi terroir földtörténeti korszakokon át szunnyadt, mígnem jött egy emberfölötti ember, és ha kellett gyengéden, ha kellett,  könyörtelenül lelket vert belé. És félő, hogy amint Bussay doktor beköltözik a földtörténeti rétegek közé, a csörnyeföldi terroir ismét hallgatásba burkolózik.
Az előző két évjárat metszően tiszta volt, pengeélen táncoló savakkal, végtelen potenciállal. Akinek volt türelme (és teflon a gyomorfalán) a savakon túlra tekinteni, az örömét lelte benne. Illatosak, virágosak, mézesek, barackosak voltak – és tiszták, mint az Orléans-i Szűz. Ez most más. Nem vagyok benne biztos, hogy vakon fölismertem volna. Melegebb, dúsabb, áradóbb, ahogy az évjárat ígérte.
Kirobbanóan intenzív illat: méz, keleti fűszerek, fehérhúsú őszibarack, zellerszár, ásvány. Kóstolva viszonylag telt, a savak szépen pörögnek, de ezúttal nagyobb test és bőkezűbb gyümölcsösség társul hozzájuk, mint korábban. A korty közepén remek szaftos őszibarack. Nagy rajongója vagyok az olaszrizlingnek, de jól érezhető, ahogy a rajnai megemeli, nemesíti, komplexebbé teszi. A lecsengés, mézes, virágos és természetesen hosszú. Túlzás volna azt állítani, hogy már most minden a helyén van, de tudjuk, hogy Bussay keze alól nem percborocskák kerülnek ki.
6 pont most

innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/18/rizlingodisszea_xi#more384327

Heimann Cervaes 2005 Szekszárd

itt jön a szekszárdi James Bond, egy álruhás bikavér!

Igen, ez egy olyan bikavér, amin nincs feltüntetve a bikavér szó, mégis az!

Pedig ha Heimann úr akarná, simán használhatná a bikavér nevet, mert a bor minden szempontból megfelel a bortörvényben leírtaknak, mégsem teszi. Az ő neve mellett jobban cseng a megbízható Cervaes márkanév, amit már jópár éve ismernek és szeretnek a fogyasztók, úgyhogy nem érné meg a névváltás.

Baglas Cuvée 2003 :-)

Pillanatnyilag nem is lehet pontosan tudni, hogy mi van ennek a pincészetnek a háza táján. Jelenleg a tulajdonos(ok) személyéről sincs információnk, de majd kémkedünk ennek érdekében is, mert a baglasi bor nekünk eddig általában élmény volt. Sokféle szőlőfajtával megpróbálkoztak itt és mind fehér, mind vörös vonalon kóstoltunk már tőlük ígéretes borokat. Ez a cuvée(Cab Sauv. - Cab. Franc - Merlot) is bizonyítja, hogy a boglári borvidék vörösborokban is nagyon jól teljesít.  Az itt termő vörösök talán a "burgundiai" típusúakhoz állnak a legközelebb, bár ez a cuvée, talán az évjáratnak is hála, az intenzív gyümölcsössége mellet testes, érettek a tanninok, az alkoholja kicsit kilóg, de ez végül is nem zavaró. Az illatában kevéske bőr, vanília, konyakmeggy jó arányokkal, az íze meglehetősen hosszú, főként az érett meggy virgonckodik benne.

Értékelés: 8.5