Lassan nyílik. A portugieser keserűmandulás, amarettós, zöld világa. Ízben több meggy és piros bogyósok. Nem túl hosszú, nem túl simulós, sőt helyenként kicsit karcol is. Árat nem tudunk. 3 pont (78/100).
innen van: http://kultbor.blogter.hu/?post_id=255637
Erősen fura az illata ennek a bornak. Fülledt, kis animalitás. Gyorsan öregedő bor. Kicsit szétcsúszott. Frissen szebb lehetett, de mostanára értékei többségét elveszítette, és kicsit kilóg belőle a tizennégyes alkohol. 1300 forint. 3 pont (77/100).
innen van: http://kultbor.blogter.hu/?post_id=255637
Demeter Zoltán - Z - Tokaji Hárslevelű 2004 | |
| Kóstolás dátuma: 2008-03-09 | Borvidék: Tokaj |
| Bor jellege: száraz | Bor fajtája: hárslevelű |
 Leírás: Annak idején a Monarchiánál vettem néhány palackot, és talán még most is kapható (3980Ft). Azt írják róla, hogy dűlőszelektált tétel, a Szerelmi dűlőből származó Hárslevelű 4-5 fürtös tőketerhelés mellett érett be, és viszonylag későn, november 20-án szüretelték. A feldolgozás során egészfürtös préselést alkalmazott a borász és fajélesztős beoltás is történt. Demeter Zoltán ennél a bornál alkalmazott először baktériumos almasavbontást. A tétel 50%-a újfahordós érlelést kapott, a másik 50 % 1 éves zempléni tölgy hordókban érlelődött. Mindössze 250 karton készült belőle. Alaphelyzetben Tokajban sem a fajélesztős beoltásért (kivéve, ha saját pincéből szelektált élesztő), sem az irányított almasav bontásért nem vagyok odáig. Lehet, hogy maradi vagyok, de ezek a tételek általában nekem túlságosan „újvilágiak” lesznek. No de lássuk mit tud ez a bor? Színe tiszta, érettségre utaló ragyogó arany. Beltartalmi értékeiről a pohár falán lecsurgó sűrű templomablak jelenség árulkodik. Illata intenzív, érett-édes karaktert mutat. Trópusi gyümölcsök (ananász, papaya), banán likőr, vanília és méz. Szájban nagy testű, kérmes, érett, de határozott savgerinc által adta szép egyensúllyal. Szerencsére nem uralja az almasavbontás egyhangúsága. Hosszú lecsengése erőteljesen minerális, mintahogyan ízképét is ásványosan mézes jegyek határozzák meg. Bár már érett, de még potenciált felmutató, nagy bor. Külön öröm, hogy nem talált rajta fogást a technológia. Itt győzött a terroir, a szőlő, és a borász! innen van: http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=39 | |
Áts Károly (Royal Tokaji) - Essencia 2000 | |
| Kóstolás dátuma: 2008-03-08 | Borvidék: Tokaj |
| Bor jellege: édes | Bor fajtája: aszú |
 Leírás: A 100 pontos 1999-es évjáratot követő újabb tétel. Nagyon meleg, és kevésbé markáns savakat felmutató évjárat szülötte. A bor színe világos arany, viszkózus, szinte folyékony mézre emlékeztet. Illata intenzív, teljes mértékben gyümölcsösség uralja, elsősorban kajszibarack. Kóstolva élénk savkészlet hozza harmóniába a hatalmas mennyiségű cukrot. Karaktere friss és gyümölcsös. Ízjegyei között sárgabaracklekvár, méz, narancslikőr. Lecsengésében citrusok. Határozottan fiatal, további érlelésre váró tétel. Maga a folyékony csoda! 5 pont innen van: http://www.miri.hu/index.php?ow_page_number=39 | |
Dilemma?
2008. február 16. Egri Borok Gálája. A fehérek között egy meghökkentő borral találkozom. Bolyki Metha Thema 2005. Miközben poharamba kerül, megtudom, hogy a csúnyán komolykodó név egy debrői hárslevelű miatt kompenzál. Pedig fölösleges neki. Elképesztően sűrű anyag, jegyzem fel akkor még többé-kevésbé tiszta elmémbe. Bódító illat, komoly test, remek íz. Tiszta tokaji. Meg kell vizsgálnom alaposabban. Később rámenősen ki is csikarok egyet 2500 Ft-ért Bolykiékból.
2008. február 21. Az egyik Borfalu bortékában meglátom ezernéhányszáz forintért ugyanezt a bort. Iziben vásárolok még egy palackkal.
2008. március 5. Felbontom a bortékás üveget. Hagyom rendesen levegőzni. Kitöltök egy pohárral. Beleszagolok. Önkéntelen fintor. Adok még neki időt a pohárban is. Aztán az újabb szippantást újabb grimasz követi. Odakozmált karamell. Tömör töppedés. Szúrós, taszító.
Belekóstolok. Ízben is valami ilyen. Mintha a borgála óta eltelt kevesebb, mint három hét alatt száz évet öregedett volna. Vagy álmomban kiraktam talán két hétre a perzselő kánikulai napra? Hát, nem utaztam csak ezért Ausztráliába. Képtelen vagyok elhinni, hogy két és fél hét alatt önmaga paródiája lett ez a remek bor. Aztán gyanokodni kezdek a tárolásra és felbontom a termelőtől vásárolt palackot is. Ugyanez a szó szerint keserű csalódás ér. Émelyítő, keserű, szirupos, túl tömény. Szinte ihatatlan. Gyenge 2 pont.
Most jöhetne a lefolyó, azonban inkább visszanyomom a dugókat, és berakom a hűtőbe mindkét palackot.
2008. március 8. Félve előveszem az egyik visszadugózott palackot és kinyitom. Egy óra levegőztetés után töltök egy pohárral. Reménykedek a csodában. És megtörténik. (Jöhet a "hivatalos" kóstolási jegyzet.)
Telt, sűrű aranysárga. A színéhez illő, lomha, olajos mozgás. Töppedt szőlős, aszús, mégis üde illat. Friss mézeskalács, aszalt körte, sárgabarack, mazsola. Virágok. Csipetnyi ásványosság, hűvösség. Gazdag, telt, mégsem émelyítő.
Kóstolva ilyenkor könnyű csalódni. Főleg egy száraz bor esetében. Ám erről szó sincs: a teltség, gazdaság folytatódik szájban is. Feszes, vastag, szép ívű a korty. Krémes mégsem mondanám tolakodón hízelgőnek. Egyáltalán nem édes, pedig rengeteg kövér, mosolygós gyümölcsöt rejt magában. Mint egy gyümölcsökkel készített, jól fűszerezett húsétel. Remek savai nem akármilyen testet tartanak meg. Lecsengése talán egy cseppet rövidebb a vártnál, ám ez korántsem jelent rövidet, inkább csak a léc került igen magasra az eddigiek alapján. Nagyon szép bor. 7 pont.
Happy end.
2008. március 11. Azóta naponta megvizsgáltam mindkét palackot, és mindketten következetesen remekül vannak. A kísérletet azonban egyelőre kénytelen vagyok lezárni, ugyanis elfogy a vizsgálati anyag. (Itt említem meg, hogy 0,5 literes palackokkal van dolgunk.)
Megmarad azonban a rejtély. Vajon mi történhetett a bontás napján? Velem volt a baj? Vagy a borral? Esetleg mindkettőnkkel? Ilyen pálfordulást még nem tapasztaltam: mintha titokban kicserélték volna a felbontott palackok tartalmát. Vagy engem cseréltek ki (palackot)?
Mindenesetre kiváló illusztráció volt ez a pontozás esetlegességére és AM kolléga dilemmájára a borok szebbik arcáról. No, meg arra, hogy minden jó, ha vége jó.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/19/csak_a_rejtely_maradt
Degenfeld a 2004-es szamorodni óta nagyot nőtt a szememben, hát még a számban.
Addig jobbára csak a sápadtüveges, többnyire félszáraz muscat lunelről ismertem, ami hát évről évre korrekt volt, de ennyi; a muscat Tokaj rozéja, ugye, és nem vagyok egy rozézós típus, lunelezős meg pláne nem.
A 2004-es édes szamorodni viszont örökös és verhetetlen árértékbajnok, Hegyalja Szergej Bubkája, azóta is iszom, mint a gödény, másfél karton körül járok, és ha meglátom egy üzletben, mindig veszek egyet legalább, ezerhatért, ezerhétért, mindig úgy érzem, mintha kerestem volna egy valag pénzt. Lehet rajta vitatkozni, hogy akkor most hat, hét vagy nyolc pont. (Én hat és hét közé saccolom inkább, hogy maradjon hely Szepsynek, Demeternek.)
Ezekre a száraz furmintokra már nagyobb bátorsággal próbáltam tehát, és nem is okoztak csalódást. Igaz, a szamorodnihoz fogható katarzist sem.
Ez a két furmint persze nem a tokaji újhullám dűlős csúcsfurmintjainak minőségét (és árát) célozza, de az Oremus-féle Mandolás már jó mérce lehet. (Átvinni nem sikerül, kicsit alatta suhan el. Egy ponttal, kábé.)
A sima furmint ezerhárom a hiperben, a barrikos meg ezerkilenc.
(Egyébként tessenek gyorsan ellátogatni a pincészet webkikötőjébe, és ha sikerül átevezni néhány kínos szellemeskedésen, akkor csupa hasznos információt találnak ott a borokról, szüreti jellemzőkről, analitikai értékekről.)
Apró optikai trükköt alkalmaz a pince a két furmint megkülönböztetésére (az eltérő színű kapszulákon kívül): a címkén csak egyetlen sorocska, a "barrel aged" felirat jelzi az újhordós újhordósságát, de a barrikolt bor a polcon sötétebb. Naná, színezett palackban van, míg a hordótlan testvér színtelenben. Pohárban pedig nincs nagy különbség a két bor színe között.
Egyébként mindkét furmintot fajélesztősnek tippeltem, de a webről kiderült, hogy a fahordósban van vadélesztős anyag is, különös házasítás.
Egyik sem illatbomba. A hordótlant visszafogott birsesség uralja, enyhe akácvirág, ami előjön ízben is. Alföldi gyerekkoromban elrágtam néha egy-egy akácvirágot (túl jó illata volt ahhoz, ne kóstoljuk meg), és tényleg hasonlít. Üres pohárból nagyon erős méz és birsalmasajt. Elsőre kifejezetten Hilltop-illatúnak mondtam a bort, az a ropogós, friss füves, rétivirágos karakter, mint a legtöbb Hilltop. A fajélesztő, nyilván.
A barrel agedet uralja a tölgyfa, természetesen, vagy természetellenesen, kinek hogy tetszik. Mézesebb, likőrösebb az illat.
Mindkét bor határozott, ropogós savakkal bír, a hordóson vajmi keveset szelidített a fa. A test is egyformán sportos, nem brutálisan nagy, nem feltűnően satnya.
Leheletnyi maradékcukor mindkettőben, ízléses, harmonikus. A fahordós számottevően édesebb, mint a másik: 2,7 g/l a maradékcukra, míg a másiknak csak 1,2.
A hordótlan lendületesebb, frissebb, kicsit savanyúbb tehát.
A hordóst ízben is uralja a tölgyfa. Ha egyszer fában erjedt, és fában érlelődöt. De nagyon magyaros barrikiskola ez, sok, durva, rusztikus a fa. Meg talán nem roppantja a savgerincet, de az utóízt már-már zavaróan cseressé teszi. Sokkal szebb lecsengés lehetne itten, ha nem gázolna le mindent a fa.
Még egy érdekes jelenség: a két bort együtt kóstolva (egy korty ebből, egy korty abból), és aztán külön-külön is kipróbálva az volt az érzésem, hogy az együttkóstolás fölhúzza a nem hordós, olcsóbbik anyagot. Magában sokkal érdektelenebbnek, átlagosabbnak és fajélesztősebbnek tűnt, mint a hordós mellett.
Mindkét bor tisztességes, és jó vásár. A barriktalan verzió a bestebb buy, én kicsit jobbnak is érzem abszolút skálán, de tényleg csak leheletnyivel.
Azért igazán nagy formátumú furmintokkal ne kóstoljuk össze (én sajna megtettem): nem állja ki a próbát. 2x4 pont.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/20/degenfeld_vs_degenfeld_most_tenyleg
St. Andrea "Merengő" Bikavér Superior 2006:Ha egy bor előjegyzése kapcsán nyílt napot tartanak borvacsorával, pláne ha a bor előjegyzési ára a márkanévként kétségtelenül legismertebb Kopár fölött van, nopláne ha Lőrincz doktor is a pincészetben valaha elkészült borok legszebbikének tartja, akkor az az ember várakozásait olyan mértékben felcsigázza, hogy onnan már csak mennybe menni vagy pokolra szállni lehet. Ugyanerre vezethet az egekbe teleportált ár is (a Bortársaság honlapja szerint a kiskereskedelmi végösszeg 9000 forint fölött lesz, most potom 7000-ért jegyezhető elő). Remegő kézzel nyúltunk tehát a pohár után.
Diszkrét, kifinomult illatú bor. Meggy, hordó, földes-avaros jegyek, édesgyökér, de finoman, úri módon adagolva. Elsőre érezni, hogy nagy bor lesz, de nincs még kész, minden kifinomultsága ellenére is kicsit zilált még az illat. A bor gerincét adó kékfrankos is érezhető orrban, a 20% erejéig szereplő cabernet franc is. És nemcsak orrban: a bor struktúrájára is a rendezetlenség a legjellemzőbb. Sok alkohol, sok sav, vaskos test mutatja majdani nagyságát, de még kócos az egész. Ugyanakkor érezhetően egri: nem a brutális tanninokkal fog hódítani, hanem a kifinomult, de határozott savszerkezettel, a harmóniával. Ehhez azonban még időre van szüksége. Szeptemberben fog csak nyilvánosan is piacra kerülni, vélhetően a mostaninál sokkal letisztultabb képpel.
Nem tudom azonban figyelmen kívül hagyni, hogy - számomra - nem hat a reveláció erejével. Szép bor, szép bor, kétségkívül még szebb lesz őszre, de valahogy nem érzem benne azt a többletet (mondjuk a 2003-as Merengőhöz képest), ami ekkora árugrást indokolna. Akik napközben is kóstolták, megemlítették, hogy az este folyamán használt pohár közel sem mutatta olyan szépnek a bort, mint a napközbeni, de ezt nem állt módomban lecsekkolni. Ugyanakkor jelen állapotában - ha választanom kellene - sokkal hamarabb fizetnék be akár három karton pinot-ra. A Merengőn meg még elmerengek egy darabig.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/21/csodavaras_bokkenokkel#more390521
St. Andrea Pinot Noir 2006 "csakegyszóval":A pince 2006-os birtokpinója örvendetesen megrövidült névvel és minimalista címkével kerül piacra, ennek oka a külföldi értékesítés környékén keresendő. És végre az árcímke is barátságosabb az előzőeknél, most akciósan 2500 forint alatt mérik ampulláját. A bor kapcsán megjegyzi Lőrincz doktor, hogy a biodinamikában bevett szokás az erjedésben megállt hordóknak énekelni, neki viszont olyan hangja van, hogy attól az alkohol is visszaalakul cukorrá. Én viszont nem érzek a borban maradékcukrot később sem, így a mondat az utókor számára már csak mint a St. Andrea-rejtély egyik darabja maradhat meg.
Mivel Alföldi Merlot kolléga alig két hete foglalta dalba a borral kapcsolatos érzéseit, ismétlések helyett csak annyit teszek hozzá, hogy az én pinot noir-történetemben mérföldkőként számontartott 2003-as szentandi-darab után jó eséllyel ez lesz a következő. Könnyen beszélek, hisz nekem a pinot az egyik gyengém.
A hamar kiszellőztethető palackfülledtség után csábító, buja, könnyed, elegáns bor kerül a szájpadlásra, fajtajelleges illatokkal, tökéletesre csiszolt szerkezettel, egriséggel és eleganciával. Asztaltársaságunk több tagjánál egyértelműen ez az este bora, szinte megmámorosodva lefetyeltem magam is. A kákán is csomót keresve a hangyányit kilógó alkoholt tudnám megemlíteni, ettől eltekintve meghajolok előtte és 7 pontot karcolok a jegyzetfüzetbe, miközben lelki szemeim előtt nagy mennyiségű beszerzés ködös képei sejlenek fel. Ez az én borom, ennek én fogok énekelni.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/21/csodavaras_bokkenokkel#more390521
St. Andrea Chardonnay 2006 Ferenc-hegy:Talán ez a bor volt a leghidegebb, így a legzárkózottabb is az este folyamán. Kicsit sajnáltuk is ezt, mert a borász elmondása szerint a chardonnay az egyik legalkalmasabb fajta a terroir bemutatására, az meg ugye hidegen nem megy, az a fázós terroir az istennek sem mászik ki a barlangjából. Az obligát chardonnay-s almásságon kívül tökmagot, mogyorót vélek felfedezni benne, pincevédjegyként fahordós aromák jönnek mellé. Szájba véve viszont csípősen alkoholhangsúlyos, így hiába a szép savak, a korrekt hordós aromák, minden erénye ellenére is csak egy rezignált OK-ra futja tőlem, 4 pontra magyarán. Mindezt 4500 forintért.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/21/csodavaras_bokkenokkel#more390521
St. Andrea Pinot Gris 2006:A bor - bár nevében nem hordozza eredetét - dűlőszelektált darab, a Nagyaszó termése. Bár Lőrincz doktor elmondása szerint az egri bor egyik fő jellemzője, hogy több szőlőfajtából készül, a borvacsora négy borából három nem ilyen, köztük e szürkebarát sem (és feltehetően a 2006-os dűlőszelektált pinot noirok se lesznek azok, mint ahogy a dűlős chardonnayk sem, vagyis következtetés útján megállapítottuk gyorsan, hogy a St. Andrea borai közül csak a Napbor, az Örökké, az Áldás és a Merengő valóban egri. Nincs akváriumod? Akkor buzi vagy). Viszont e szürke a fő alkotóeleme az Örökkének.
Szép, fajtajelleges illatú bor. Virágok, halvány mézesség, könnyed, elegáns aromák köszöntenek. És persze szentandis hordósság. A fa az elején diszkrét, forgatva erősödik, negyedórával később már uralkodóvá válik. Némi mogyoró teszi teljessé a képet. Ízeiben is határozott fás érzetek jelennek meg, szép, élénk savak, a Bortársaság honlapja szerint "érettséget sejtető" alkohol viszont érzésem szerint kilóg a képből. Kicsit még széttart a bor ráadásul, érdemes lesz pár hónap múlva újrakóstolni, addigra összerendeződhet, lecsillapodhat. Mert összességében valóban ígéretes darab, erős 5 pontra taksálom. Az árcímkén viszont (4290,- pengő magyar forint) csak pislogok, mint nemzeti radikális a könnygázfelhőben.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/21/csodavaras_bokkenokkel#more390521