St. Andrea Pinot Noir 2006 "csakegyszóval":
A pince 2006-os birtokpinója örvendetesen megrövidült névvel és minimalista címkével kerül piacra, ennek oka a külföldi értékesítés környékén keresendő. És végre az árcímke is barátságosabb az előzőeknél, most akciósan 2500 forint alatt mérik ampulláját. A bor kapcsán megjegyzi Lőrincz doktor, hogy a biodinamikában bevett szokás az erjedésben megállt hordóknak énekelni, neki viszont olyan hangja van, hogy attól az alkohol is visszaalakul cukorrá. Én viszont nem érzek a borban maradékcukrot később sem, így a mondat az utókor számára már csak mint a St. Andrea-rejtély egyik darabja maradhat meg.
Mivel Alföldi Merlot kolléga alig két hete foglalta dalba a borral kapcsolatos érzéseit, ismétlések helyett csak annyit teszek hozzá, hogy az én pinot noir-történetemben mérföldkőként számontartott 2003-as szentandi-darab után jó eséllyel ez lesz a következő. Könnyen beszélek, hisz nekem a pinot az egyik gyengém.
A hamar kiszellőztethető palackfülledtség után csábító, buja, könnyed, elegáns bor kerül a szájpadlásra, fajtajelleges illatokkal, tökéletesre csiszolt szerkezettel, egriséggel és eleganciával. Asztaltársaságunk több tagjánál egyértelműen ez az este bora, szinte megmámorosodva lefetyeltem magam is. A kákán is csomót keresve a hangyányit kilógó alkoholt tudnám megemlíteni, ettől eltekintve meghajolok előtte és 7 pontot karcolok a jegyzetfüzetbe, miközben lelki szemeim előtt nagy mennyiségű beszerzés ködös képei sejlenek fel. Ez az én borom, ennek én fogok énekelni.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/21/csodavaras_bokkenokkel#more390521
