név | Teleki Villányi Zweigelt |
évjárat | 2005 |
származás | Magyarország - Villány |
pincészet | Csányi pincészet |
besorolás | száraz vörösbor |
beszerzési hely | Tesco |
pontérték | 5.5 pont |
Csaba:
A mai "betevőnk" tárgya egy 20. századeleji Osztrák remekbeszabott szőlőkeresztezés végterméke, Fritz Zweigelt tollából, azaz oltószikéjéből. Mégpedig a villányi borvidékről. Tesco-s forrásból származik, de annak a magasabb polcrégióiból. Borisszás borospoharunkat ezidáig elkerülte ez az amúgy méltán népszerű bor. Hát lássuk, milyen is?!
A Teleki receptúra alapján készített Zweigelt mélyvörös színű, megnyugtató látványt nyújt a pohárban. Illata színéhez hasonlóan patináns klasszicizmust sugároz. Jól kivehető a hosszú fahordós érlelés. A pohárba kortyolva folytatódik a klasszicista hangulat, amely utóízében határozott meggyaromával zárul.
Jól összehangolt, letisztult szín-, illat- és ízvilágú borról van szó, ami önmagában kevésbé-, egy jó krumplipaprikás mellé viszont kiválóan ajánlható itóka.
Erik:
Villány mindig közel állt a szívemhez. Pontosítok: érzékszerveimhez. Éppen ezért kellő izgatottsággal figyeltem Csaba immáron szertartásszerű mozdulatait, amint az üvegnyitással foglalatoskodott, és a hozzátartozó kellékek előkészítésével tette házigazdai kötelezettségeit. Kitöltéskor felfigyeltem a színre, ami nem csillogó rubinvörös, hanem inkább tompábban vérvörösen sötétebb. Amikor később utánajártam, hogy mi is az a Zweigelt, akkor tudtam meg, hogy ez a szőlőfaj tulajdonképpen két másik keresztezése, amelyik közül az egyik a Kékfrankos. Aki már találkozott a Blaufrankisch-el, el tudja képzelni, hogy a most elemzett Teleki színe milyen lehet. A tudatos, laboratóriumi keresztezéstől azt vája el az ember, hogy a kész termékkel meghatározott csoportot vagy réteget célozzanak meg. Én ezen a célcsoporton gondolkodtam el, amihez én nem tartozok, az tény, de a múlt század 20-as éveiben, amikor Zweigelt úr laboratóriumában átszabta a természet spontán kitaposott ösvényét és saját kezébe vette a teremtés és evolúció feladatát, biztosan mások voltak a borral kapcsolatos divatok. Magam előtt látom a bécsi éttermeket, amint a fiatal párok egy romantikus vacsora és halk keringőt játszó zenekar társaságában zweigelt-et rendelnek. Illatára és ízére is erősen jellemző a meggy, ahogy édes jó anyám mondaná: meggy minden meggyiségben (kedvenc gyümölcse ugyanis), aminek utóízét csak a kénezett hordó fanyarsága übereli. Kellemes, könnyű bor, kellő határozottsággal, pont annyira, hogy mindkét nem megtalálja benne a magának valót. Célcsoport? Azoknak, akik a bort színpadi kellékként élik meg, tökéletes. Főszereplője egyetlen darabnak sem lesz.
innen van: http://borissza.eu/?id=32