Barangoltunk már többször a Káli medencében, Szentantalfára azonban csak a közelmúltban vetett minket a sors. A Balatonfüredi-csopaki borvidék zánkai körzetéhez tartozó település a Nivegy-völgy központjában fekszik, a Zánkát Nagyvázsonnyal összekötő út mellett, a Balatontól 5 km-re. Szőlőkultúra már évezredek óta van, a modern időkben mégis a feledés homálya veszélyezteti a különleges adottságokkal bíró vidéket: pedig, az itt szorgoskodó borászokra érdemes felfigyelni, ígéretes munka folyik.A Nivegy-völgy éghajlati viszonyai a Badacsonyi borvidékéhez hasonlítanak, több dűlőnél is fontos tényező a a Balaton víztükréről visszaverődő fény. A talajképző kőzetek azonban változatosabbak, jellemző a fillit-pala, és a homokkő és a mészkő, de van dolomit, bazalt, bazalttufa, és agyagos, márgás, löszös talaj is. Szentantalfa és a völgyi települések – Szentantalfa, Szentjakabfa, Balatoncsicsó, Óbudavár, Tagyon - szerencsés helyzetben vannak, hegyek mindenfelé, délről pedig a Balaton panorámája.
Megszállni sz uszkve 420 lelkes településen nem nehéz, ahogy azt kell, az ember ilyenkor megkeresi a központi fogadót, kocsmát és érdeklődik. Sokáig nem kell, mert Zsóka Fogadójának apartmanjai állnak rendelkezésre. Ritkán van olyan, hogy az embert lobogó kandalló várja, amikor elfoglalja a szobáját, ez már igen pozitív irányba lendíti az estét – kezdetnek nem rossz, gondoljuk – de lássuk a medvét, azazhogy a borokat.
A Cse-Ki pince egyik tulajdonosa, Kiss Csaba ajánlotta fel pincéjét, hogy mustrát kapjunk két borászat boraiból. A Nivegy-völgyben vagy 250 hektáron gazdálkodnak, ennek a nagy része olaszrizling, de van minden más is, rajnai rizling, tramini, kékfrankos, még cabernet és pinot noir is előfordul. Cse-Ki-éknek 15 hektárja van, változatos fajtákkal, a pincészet ötvözi a tradicionális elemeket, reduktív módon és hagyományos ászok hordókban érlelnek, a folyamathoz fajélesztőt használnak.
Rajnai 2008
Halvány citrom szín, zöldes reflexekkel, nagyon könnyű testtel, nem az, amit egy rajnaitól vár az ember. Ennek ellenére egyszerű és tiszta bor ez, közepes savval, és főleg a gyümölcsök domborodnak, citrus és almás jegyek, rövid lecsengéssel. Igazi nyári italnak érezzük.
Balázshegyi Olaszrizling 2008
Itt is könnyű testtel találkozunk, de sokkal komolyabb borról van szó: érezni rajta az érett gyümölcsöt, magasabb cukorfok volt itt a mustban. Lecsengése közepes, édes fűszeres, fehér virágos illat, ízre pedig kis birs és némi mandula. Savai közepesek.
Balatoni Kékfrankos Rozé 2008
Egyszerű, vékony rozébor, halvány pink, vízszínű széllel, közepes savval, friss málnacukorka illattal, amit elsősorban a fajélesztő határoz meg, mint oly sok rozénál, amit kóstoltunk. Ennek ellenére, tiszta, becsületes bor.
Tagyonhegyi Olaszrizling 2007
Egy kései szüretelésű bor, félszáraz, de éppen hogy karcolja a száraz felső határát. Intenzív illattal indít, fehér húsú gyümölcsös, érett sárga almás, szőlős jegyek. Szép, harmonikus bor, a 13 százalékos alkohol mellett magas savak, ízében a gyümölcsök mellett méz, virágpor, a koncentráció ízei.
Balázshegyi Olaszrizling 2006
Szinten kései szüret, mély citrom szín, intenzív aszalt almás, édesfűszeres, mézes illat. Savból itt sincs panasz, a test közepes, és izgalmas a leheletnyi tannin. Ízében intenzíven követi az illatot, dús aromákat kapunk, és egy egyenletes, közepesen hosszú lecsengést.
A Horváth Borház is családi vállalkozás, 1999-ben indult, mára szintén 15 hektáros területen gazdálkodnak, és vásárolnak hozzá. Cse-Ki-ékhez hasonlóan vegyítik a hagyományokat az új technológiával.
Chardonnay 2008
Halvány citrom, széle vízszínbe csap át. Illata közepesen intenzív, trópusi gyümölcs, citrus, és valami mineralitás-sósság dereng fel. Az alkohol elég magas, 14.3 százalék, ami a lecsengést kicsit el is intézi. Ízében némi egres, egy kis trópusi gyümölcs. Inkább friss, mint testes, egyszerű, tiszta bor.
Samu Cuvée 2007
Kétharmad Chardonnay egyharmad muskotályos, a keverési arányt minden évben változtatják. Az alkohol itt kisebb, 13 százalékos. Jópofa, behízelgő parfümös illattal nyit, a savak szépen egyensúlyban az alkohollal, lecsengése rövid, ami nem zavaró: egy könnyed, selyemcukorkás ízű, barátságos bortól ezt is várjuk.
Pinot Noir 2007
Közép rubin szín, halvány éllel, vékony koronával. 2001-es telepítésű ültetvényről, agyagos, meszes talajú dűlőből a Tagyon hegyről. Szép piros bogyós gyümölcsös illat, málna és édesfűszerek, a sav magas, a tannin és a test közepes, csakúgy a lecsengés, melynek végén szép kesernye van. Sajnos sok nincs belőle, mintegy 2000 palack, de nagyon izgalmas ez a vörös a fehérek gyűrűjében.
Malligant 2007
Szürkebarát és Piros Tramini házasítása, az előbbiből több. Horváthék új módszerrel dolgoztak rajta, a francia DMR-metszést alkalmaztak. Ennek lényege a fürt mesterséges érlelése a szálvessző elvágásával. A tervezett szüreti időpont előtt 10-30 nappal a szálvesszőt levágják, így a szőlőbogyóban a cukor, savak, az íz és aromaanyagok koncentrálódnak, mert a szálvessző levágása miatt a fürt jelentős mennyiségű vizet veszít. Az ezzel a módszerrel készített borok jellegükben hasonlítanak a kései szüretelésűekhez. A Malligantnál ez kiváltképp jól sikerült, mondhatni túlzottan is, az alkohol ugyanis 16,5 százalékos lett, ami miatt inkább valami külön kategóriába kellene, hogy tartozzon. Közepes arany szín, intenzív aszalt gyümölcsös, mazsolás illattal és ízzel. Nagy test, magas sav, szép lecsengés, az alkoholt kell kicsit kordában tartani.
Zengő 2008
Szintén DMR technológiával készült, még fiatal, de ígéretes. Közepes citrom szín, széle vízbe hajlik. Izgalmas koncentráció itt is, sőt, érezhető tannintartalom. Ízben némi élesztőt érezni az aszalt gyümölcsök mellett, várni kell még, hogy valódi énjét kiadja.
Összességében elmondható, hogy szép, tiszta, egyensúlyban lévő borokat találtunk, néhány kimagasló tétellel (pl. a 2007-es Pinot, vagy a 2007-es Tagyonhegyi Olaszrizling), a pontvadászoknak mondva, olyan 70-79 pont közötti szórással. Ár-érték arányban is igen jól állunk – nagyjából 700-2000 forint között. Szentantalfa ígéretes, borok tekintetében még menetelni kell, van hova fejlődni (hol nincs?), de az általunk látott pincék már elindultak az úton és jól haladnak. Azt szokás mondani, hogy a terroir mindent magába foglal: a klímát, a talajt, a szőlőt és magát a borászt is. Hát, egy biztos: Szentantalfának szuper adottságai vannak, vendégszeretetben, gondolkodásban, természetileg egyaránt. Ezt elég nehéz lenne innen elrontani.