Balatoni Délután – Badacsonyi Cuvée 2007
A karcsú rajnai palack, a pasztell színekkel megjelenített álomszerű tájképet, a termőtájat mutató, címeres címke, a hátcímke kedves nosztalgiája többet ígérnek egy üveg bornál. Igényességet sejtetnek, s hogy ez a bor különösen közel állhat készítője szívéhez, különben nem öltöztetné ilyen szépen. Fokozott kíváncsisággal és jóleső mosollyal nyitottuk a palackot, szokatlan módon a mi szívünkbe is belopta magát ez a bor, még
mielőtt megkóstoltuk volna.
Az üveg sötét tónusához jól illő kapszula és az átlagosnál hosszabb, jó minőségű dugó megerősítettek első benyomásainkban.
A bor szép, ragyogó aranyszínű, mintha a nap sugarait sikerült volna cseppfolyóssá szelídíteni. A pohár falára tapadó gazdag glicerin tömör testről árulkodik.
Könnyű, friss szőlőillat száll fel először, diszkréten, elegánsan, a kéknyelű fajtára jellemzően.
A termőtáj talajának mineralitása követi, nem tolakodóan, de tisztán felismerhetően. Ezt a férfias jegyet ellensúlyozzák a grapefruit és a szőlő héjának finom, viaszos elemei. Mindemögött szépen megfér az öreg nagyhordó fájának jelenléte.
Ízében száraz és elegánsan fanyar, megint a kéknyelűnek köszönhetően, ahogy egy ilyen nemes fajtától el is várható, de a többieket nem elnyomva, inkább maga mellé emelve őket.
Tökéletes házasítás, az egyes fajták nem külön életet élnek, hanem együtt többé, jobbá válnak, mint lehetnének külön-külön. Hogy kik ők? A címke nem árulja el, szándékkal. Ebben a borban nem az a lényeg, miből van, hanem, hogy honnan – a termőtájat karakteresen megjelenítő terroir-bor. A kéknyelűt is csak azért érdemes megnevezni, mert máshol nem találni, nélküle nem volna elérhető ez a teljesség. Így a bor kerek, hoszszú, végig hibátlan egyensúlyú és eleganciájú, illata szerint gyümölcsös, minerális, összetett, a hordó fájának íze nem közvetlenül, hanem ezen az összetettségen keresztül ismerhető fel. Utóíze a néhai citromos savanyú cukorkáé, édesbúsan nosztalgikus, a címkék romantikájával szép összhangban, beteljesítve azok ígéretét.
Mi is illene hozzá jobban, mint a tóból fogott, nemes fogas, óvatosan párolva, majd néhány rövid perc alatt a sütőben aranylóra sütve, durva őrlésű sóval megszórva, friss
citromlével locsolva? Mindezt késő délután, a naplementébe átnyúlóan…
Balatoni Éjszakák – Badacsonyi Cuvée 2007
Ez a bor az előzőtől nem csak annyiban különbözik, hogy nem száraz, hanem félszáraz. Nem azoknak készült tehát, akik a „Délután”-t ízlésükhöz képest túl száraznak találnák. Az a bor úgy jó, ahogy van, ennek a bornak pedig egész más a karaktere és a gasztronómiai játéktere.
A különbség szemre nem feltűnő, illatra már inkább. Az „Éjszakák” illata sem nélkülözi a szőlő frissességét, de inkább muskotályos, mint kéknyelűt idéző. Nem hiányzik a mineralitás sem, de hangsúlyosabb egy saját elem, a parfümösség – hársmézre emlékeztetően, de csak annyira, amennyit a félszárazság enged. E mögött pedig
megjelenik egy gyógyfű, a szagos müge ugyancsak nosztalgikus illata, kellemes meglepetés gyanánt.
Ízében a maradék cukor adta lágyságot féken tartják a talaj minerális elemei, az ízben határozottabban, mint az illatban. Testesebb a „Délután”-nál, vajas textúrájú, tömör, összetett, már sejtelmes, akárcsak a címke teliholdas, de fátyolos fényű éjszakája. Hosszú, dinamikus egyensúlyú bor, utóízében felerősödik a herbalitás, ami a szárazpróba vezető jegyévé válik, egészen lenyűgöző módon.
Legillőbb asztaltársait a rúzsos kérgű sajtok között találni, de mindennél jobbnak találtam a St. Marcelin-nel talált harmóniát.
Mindkét bornak a legjobb magyar cuvée-k közt a helye, s több éven át egyre csak szebbek, érettebbek lesznek.
Sándor Attila
2008. december – 2009. január
Sajtház Kft.
1073 Budapest, Erzsébet krt. 16.
www.sajthaz.hu
Sipos Borház és Vendégház
Badacsonyörs, Szőlő u. 23.
www.siposborhaz.hu
siposborhaz@gmail.com
(x)
