Mióta a csapból is a gazdasági válság folyik, én is egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy úgynevezett költséghatékony borok után kutatok. Kihúzom a fejem a Riedel kelyhekkel körbebástyázott homokgödörből, megszabom a felső limitet és választok. Hallgatok ilyenkor barátra, ismerősre, borbarátra és borellenségre is. Valahogy így esett, hogy zoli olvtársunk dícsérete nyomán lecsaptam erre a borra, a Szeleshát szőlőbirtok 2007-es pinot noirjára. A limitbe is belefért (pincében 1890 Ft, a Hercegprímás utcában 2000 Ft az ára, ez egy pinot noirért ma szerintem nem tekinthető vállalhatatlanul soknak), nem volt hát akadálya az orális ismerkedésnek.
A szekszárdi borvidéken bormívelő Szeleshát szőlőbirtokról - bevallom - eddig nem sokat hallottam. Viszonylag újak ők a piacon, első telepítéseik 2001-re datálódnak. A birtok és a pincészet két család tulajdonában van. Mindösszesen egy dűlőt, a névadó Szeleshátot művelik (ld. a térképen). Igaz, ott 25 hektáron gazdálkodnak, bár ebből még csak 10 hektárt telepítettek be. Első évjárataikat még szőlőként értékesítették, a 2004-es telepítések termőre fordulása után azonban palackos borokkal is megjelentek a piacon.
Ez a pinot a 2004-es őszi telepítések közül való. A Szeleshát nyugati oldalán fekvő, 1,2 ha területű ültetvény termése. A hátcímke szerint 10 hónapig ért kis tölgyfahordóban, az alkoholja 13 térfogatpercent. Bár sem az etikett, sem a pincészet honlapja nem írja, valószínűleg szűztermésről van szó. Ennek megfelelő pedofil nyálcsöpögéssel közelítek tehát hozzá.
A műanyag kapszula natúr parafadugót rejt. Ezt kihúzva, a bort kitöltve egészséges, meggyvörös, pinot-s színt kapunk kevés színanyaggal. Valami nagyon halvány, alig beütésnyi lilásság dereng fel benne, ezzel adva tudtunkra, hogy a bor másfél évesen még igencsak pályája elején tart. A pohárban fürgén mozog, a korona nem túl határozott, mégis lassan, méltóságteljesen csorog le a pohár falán.
A bor illata elsőre erősen gyümölcsös, elsősorban cseresznyét vélek felfedezni, melyet halvány, hordós fűszeresség kísér. A kisfás érlelés ellenére vaníliás krémességnek nyomát sem találom. Némi elegáns fanyarság és egy kis ibolya bukkan fel ezek helyett. Összességében nem túl bonyolult, de tiszta, szép, szerethető és pinós illat. Forgatva a fűszerek erősödnek és felüti a fejét némi eper is.