Weninger vizit
Soproni bortúránk elég gyatrán indult, a város szerintem sok mindent tesz azért, hogy nehéz legyen klasszikus borvidéki centrumnak tekinteni. Lassan, de biztosan öntött el az érzés: a kékfrankos fővárosát Sopronon kívül kell keresni. Először a Balfon található Weninger Pincészethez látogattam el. Annak ellenére, hogy a pince blogunk frekventált szereplője, még sosem jártam náluk. Ha felidézem a Weninger borokat, szinte kivétel nélkül kellemes élmények társulnak hozzájuk. Sav definiálta kiváló szerkezet, komoly beltartalom, izgalmas hordókezelés, hosszas érlelhetőség és remek arányok. Mindenből annyi, amennyi kell, se több, se kevesebb. A sok szempontból is úttörő pincészetnél Franz Weningerrel találkozom.
Kezdjük röviden a birtok bemutatásával. A Weninger-történet java a határ túloldalán lévő Horitschon településen kezdődött valamikor a nyolcvanas évek elején, amikor is Franz Ludwig Weninger meghatározó kékfrankosokat kezdett ott készíteni. Előbb-utóbb nem csak Ausztriában, de nemzetközi viszonylatban is felhívta magára a figyelmet. Weningerék magyar kalandozása a kilencvenes években indult, választásuk a kiváló dűlőket felmutató Balf falucskára esett. Ifjabb Franz Weninger 2000-ben vette át a magyarországi részleg vezetését. Fiatal kora ellenére ekkor már jócskán rendelkezett tapasztalattal, hiszen miután a híres klosterneuburgi borászati iskolát elvégezte, „inaséveiben” megfordult Olaszországban, Kaliforniában és Ausztráliában is. A 2005-ös szüretig a borok egy régi ház pincéjében készültek, 2006-ban pedig végre átadták a professzionális és tiszta munkára inkább alkalmas modern épület.
A balfi Weninger birtok jelenleg 22 hektár területen gazdálkodik. A teljes termelés átlagosan évi 70-80.000 palack körül alakul, míg az ausztriai birtokon ennek kb. a kétszeresét töltik le. A 8 hektáros Frettner dűlő alapvetően löszös talajú, szellős kitettségének köszönhetően a legnagyobb melegek sem viselik meg a szőlőket. A birtok 10 hektáros területtel rendelkezik a Spérn Steinerben, amely a soproni borvidék legértékesebb történelmi dűlői közé tartozik. A keleti fekvésű Spérn Steiner kaviccsal és csillámpalával átszőtt barna erdőtalaján telepített 50 éves kékfrankos ültetvény valóban rendkívüli borokra képes. Vagy 10 évjárat nagyszerű, hosszan érlelhető Spérn Steiner kékfrankosai teszik ezt kétségtelenné. Sopron klasszikusán felül merlot, syrah, pinot noir, cabernet sauvignon, cabernet franc és pinot blanc fajtákkal dolgoznak. A szőlőművelés 2006 óta biodinamikus, amellyel a balfi Weninger birtok Magyarországon elsőként kötelezte el magát a biodinamikus gazdálkodás mellett.
Franz-cal körbejárjuk az emberi léptékű, modern, üvegből és acélból épült pincészetet. Elsőként édesapja szerepéről kérdezem, hiszen pár éve az osztrák birtok irányítását is fiára testálta. „Apám részt vesz a birtok munkájában, de elfáradt a három évtized során meghozott döntések súlyától, így átadta a vezetés.” – meséli Franz. A feldolgozóban acél, fa és beton erjesztőket pillantok meg, az érlelő pincében pedig különböző űrtartalmú fahordók sorakoznak. Sőt mi több, itt végre a híres-neves betontojást is meg lehet simogatni. Kérdésemre, hogy mennyire vált be ez az érlelő alkalmatosság, Franz árnyaltan válaszol. A betonban történő érlelés hűvös karaktert kölcsönöz a bornak, ezért működik ez annyira jól például a Dél-francia borvidékeken. Ezzel szemben a hordós érlelés meleg érzetet ad, ami egy hűvös klímájú borvidéken különösen előnyös a borok számára. Sopron – az utóbbi évek meleg évjáratai ellenére – hűvös-mérsékelt, így a betontojás bár hasznos, nem lehet univerzális érlelőnek tekinteni.
Áttérünk a biodinamikus művelésre. Arról kérdezek, miképpen történt a váltás, hogyan jutottak arra a meggyőződésre, hogy a természetesebb borkészítés felé kell nyitniuk? Franz külföldön töltött gyakorlóéveiről mesél. Növényvédőszerek, gyomirtó, pusztuló talaj, fajélesztő, enzimek és egyéb adalékanyagok színezik a történetet. A kilencvenes években Weningerék is használták a modern borászati technológia áldásait, de a dolog zsákutcának bizonyult. Egy idő után – meséli Franz – a fajélesztős erjesztés miatt szinte minden bor egyforma lett, fajtától és területtől függetlenül. Ez annyira ijesztő volt, hogy változtatni kellett. Egy ideig folytak kísérletek a dűlőkben szelektált élesztőkkel is, de nem voltak elégedettek az eredménnyel. A megkülönböztető aromákért felelős 30-40 törzset ugyanis hamar legyűri a nagy mennyiségben hozzáadott „fajtiszta” élesztő. A területek és fajták közötti különbség hangsúlyozásához a spontán erjesztés tűnt az egyetlen lehetséges útnak. Ehhez a művelésben is váltani kell, hiszen az intenzív vegyszerhasználat erősen korlátozza a természetes élesztők életfeltételeit. A borvidéken sajnos még mindig gyakori az ész nélküli permetezés. A soproni gazdák például – évjárattól függetlenül – szeptember elején botrytisz ellen permeteznek. Ilyen alapanyagot aztán tényleg nem lehet vadon erjeszteni – mesél Franz a vásárolt szőlővel kapcsolatos múltbéli tapasztalatairól.
A biodinamikus művelés mellett végül a sikeres osztrák és külföldi tapasztalatok ismeretében döntöttek. A biodinamikus gazdálkodás atyjának tekintett Rudolf Steiner innen csupán 30 kilométerre született, az új módszert pont a helyi gazdák számára dolgozta ki. „Jönnek azzal, hogy melyik kínai vagy indiai fa kivonatával kéne a szőlőt kezelnem. Ugyan, minek tenném, amikor a biodinamikus műveléshez szükséges anyagok itt helyben megtermelhetők?” – teszi fel a kérdést Franz. A preparátumok zömét nem a birtokon állítják elő, hanem a Demeter Ausztriától vásárolják. A ló és marha trágya egy közeli állattenyésztőtől származik. Rétegesen szalma és trágya kerül egymásra, preparátumokat adnak hozzá, majd szépen az egészet szalmával fedik be. A trágyát a következő évben használják fel, amikor már érett és tulajdonképpen humusszá alakult. A humusz nagyon jó víztartó tulajdonságokkal rendelkezik és sokkal kiegyensúlyozottabb tápanyagtartalma van, mint az elsősorban nitrogénben gazdag trágyáé. A Hold állásához igazodó művelés két legfontosabb lépése a kvarclisztes (501), illetve a szarvban érlelt trágyával (500) történő kezelés. Előbbi újholdkor esedékes, fényt közöl a növénnyel és növekedésre serkent. Utóbbival pedig teliholdkor a földet kezelik. Franz szerint legfontosabb a szőlő kímélése, mert a növényi stressz – ellentétben a széles körben elfogadott nézetekkel – nem a kiváló minőség alapja. Ha tehetné, csak 400-500 tőkét ültetne hektáronként, mert a sokat hivatkozott vízstressz – szerinte – nem a szőlő barátja.
Nem állhatom, hogy a Terra Hungarica Kékfrankos Napon nagyobb vitát kavaró Weninger-féle gyökér-elméletről kérdezzek. A szőlő fő gyökere valóban mélyre hatol, egészen addig, amíg a talajvizet el nem éri. A tápanyagokat tartalmazó földréteg azonban a felszín közelében van, nem pedig a mélyben. „Egyébként is, hogyan venne fel a szőlő tápanyagokat egy sziklás altalajból?” – hangzik el a kérdés. A szőlő oldalgyökérzetén jól látszik, hogy a felső 50-80 centiméteren történik a tápanyagok zömének felvétele, nem pedig a mélyben. Ahol például a traktor összetömöríti a földet ott a gyökérzet lefelé nő, majd amikor ismét puhább a földréteg, akkor felfelé indul meg. Pontosan ezért az a feladat, hogy a felső talajréteggel jól bánjunk, ehhez pedig a megfelelő komposzt a kulcs. A borász szerint ez a felső talajréteg felelős továbbá a borokban felfedezhető ásványosságért, nem pedig a mélyen fekvő sziklák.
Végül a kereskedelmi kilátásokról kérdezek. A Magyarországon termelt borok egyharmada megy el külföldre, mégpedig a világ legkülönbözőbb pontjaira. Ausztriában is egyre több magyar Weninger bor fogy, de áttörés nincsen, az osztrákok nem igazán hajlandók magyar bort inni. A piacra kerülő tételek (2009 és 2010) az igen nehéz gazdasági helyzet ellenére elfogytak, a pincénél alig van már készlet. Ez az utóbbi időszak talán túl alacsonyra kalibrált árainak köszönhető.
A kóstolt borok:
Pinot Noir 2010
Az esős évjárat és a rothadásra érzékeny fajta furcsa módon itt egészen jó eredményt adott. Fűszeres, piros bogyós illat, kevés fával, inkább a lekvárokra emlékeztető karakterrel. A 2010-es év zöldessége és sokszor nem tiszta aromatikája itt most fel sem fedezhető. Tisztán definiált a bor, nem a friss gyümölcsökre, inkább piros bogyósok lekvárjaira épül. A savtartalma élénk, de illeszkedik a borhoz, a tannin csak visszafogott. Közepes lecsengés, remekül iható. 5 pont. 2.950Ft
Kékfrankos Balf 2009
A borász szerint ezt az alap kékfrankost rendkívül alulárazta. Vonzó illat, virággal, kávéval, piros és fekete bogyósokkal, minimális animalitással. Ez utóbbi simán elfér, nem kell tőle megijedni. Közepesnél teltebb test, életteli savak és érett csersav kerekítette korty. Tisztán definiált, sok ribizlire és más fekete bogyósokra emlékeztető jeggyel, fűszerrel, kávéval és pici animalitással. Remek vétel, nem vitás. 6 pont. 2.000Ft
Syrah 2010
A gyenge évjárat ellenére ismét egy meglepetés. Tiszta illat, izgalmas fekete borsos karakter, kávé, piros és fekete bogyósok, tombolnak a fajtából és az okos hordós érlelésből származó fűszerek. A közepesnél teltebb, friss, tiszta, a közepesnél több savval és tanninnal. Piros és fekete bogyósok, fűszerek, visszafogott fahatás, fekete bors. Hosszú lecsengés. Kiváló vétel. 6 pont. 2.950Ft. 13,0%
Spérn Steiner Kékfrankos 2009
A 30 hónapos 500 literes újhordós érlelést az évjáratnak köszönhetően bírta el. Meleg hatású illat, meggyel, fekete bogyósokkal, virággal, medvecukorral, földdel, sok-sok fűszerrel és pici animalitással. Kóstolásra vastag, nagyon tartalmas, közepes-magas savval, sok, de érett állagú tanninnal. A savanyú fekete bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromatikát fűszeresség, kis vanília és erőteljes medvecukrosság egészítik ki. A lecsengés nagyon hosszú, a bor gyümölcsei percekig maradnak. Remek bor, komoly szerkezettel, talán pár év palackos érlelés jót fog tenni neki. Kétségtelen potenciál, nyolc pontos kilátással. Erős 7 pont. 6.750Ft. 13,5%
forrásom a http://borrajongo.blog.hu/2012/12/18/weninger_visit2012?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_bor_201212
