Gróf Buttler Egri Kékfrankos 2003
Körülbelül három éve morzsolom a kékfrankosmaratont, és egyre letargikusabb hangulatba kerülök. A kékfrankos „megkomolyítására” tett (szórványos) kísérletek nagyjából két vonalon mozogtak. Az egyiket a Takler Noir Gold 2003, Vesztergombi Reserve 2003 és a Weninger Spern Steiner 2003 képviselte. Ezek koncentrált, nagy adag barrikkal megtámogatott édesbe hajló borok, amelyek mára gyakorlatilag csokilikőrbe fulladtak. A másikat Ráspi és talán a St. Andrea Tóbérce képviseli (és a 2005-ös Weninger Spern Steiner is ide tart). Ezek nem a koncentrációra, az alkoholra és a hordó csokoládés-vaníliás jegyeire építenek, és per pillanat pazar formát futnak. A Buttler kékfrankosra annak idején Losonci Bálint barátom hívta föl a figyelmemet, de ez a kisszériás, eredendően a bikavérbe szánt bor hozzám nem jutott el.
Csak ámultam, amikor egy hete megkóstolhattam. Ez a bor képviselhetné a fenti irányok között az arany közepet. Telt, kirobbanóan gyümölcsös, barikkal megtámogatott, de nem abból épített, a fajtát, Egert és az évjáratot egyaránt megmutató bor. Külföldi borbarátaimat ilyen borokkal szeretném megtéveszteni.
Gyönyörű, mély bíborvörös szín. Kész ibolyakoncentrátum: mind illatában, mind ízében megtalálhatóak az ibolyaszörpre, ibolya sorbetre emlékeztető jegyek. Az ibolyán túl málna, cseresznye, medvecukor, tinta és eszpresszó. A szájban szinte robban. Mély, meleg, sokrétű. A remekül megőrzött savaknak köszönhetően a nagy test nem omlik el, a korty nem ül le. Csupa erő és tűz. A 14-es alkohol öblösít, de nem éget. Bársonyos, szépen integrálódott tannin. A lecsengésben aszalt szilva és rózsabors. Soha nem ér véget. Illetve sajnos véget ért, mert ez is csak 75cl. Számomra viszont teoretikus reménysugár, hogy lesz még kékfrankos feltámadás.
8 pont
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/29/varazshegy#more446416
