Jásdi Csopaki Olaszrizling 2006
Színe inkább a selection Figula, sőt talán mélyebb, de még így is meglehetősen halovány. Elég fürge, bírja a tempót. Orrban jóval visszafogottabb, nem harsog. Valami savanykás zöldesség itt is játszik, aztán ott az érett szőlő és a napsütötte réti vadvirág illata.
Szájban is szerényebben viselkedik, jóval kevesebb helyet követel magának a nyelven. Viszont van annyira húsos, mint a Sóskút, csak sokkal szárazabb. Bár méreteiben mindenképp kevesebb: a sav, a gyümölcs, a szélesség, a magasság; azonban jobban összeáll az egész. Közhely, de igaz: van, amikor a kevesebb több. Lecsengése végre igazi olaszrizlinges. A friss gyümölcsíz észevétlen finom (csak azért sem keserűmandulára emlékeztető) kesernyébe fordul, és jó ideig ott marad a szájban. Itt is megvan az 5 pont és ezzel ár/érték fronton csúnyán leveri a Sóskutat.
Ha olaszrizlingsor, akkor a Tamás pince semmiképp sem maradhat ki: 2002 óta minden évjáratban kiválóakat készítettek, és a 2002-es, a 2003-as vagy a 2004-es is köszöni szépen, remekül van. Bár Tamásék nem váltak sztárokká, nálam ott vannak a fajta nagymesterei közt – és ez nem csak az én különvéleményem. (Zárójelben azért nem bírom magamban tartani, hogy árképzésükben érzek némi furcsaságot. Nem értem, miért úgy a legdrágább, ha egyenesen a pincénél, Csopakon veszem bort.)
innen van:http://alkoholista.blog.hu/2008/02/01/olaszrizling_panorama_2006_elso_fejezet
