Malatinszky Kúria Le Sommelier Villányi Kékfrankos 2005
Egy villányi vöröset szembeállítani egy badacsonyival nem szép dolog. Mégis megpróbáltam. Ha az ember testesebb, komolyabb vörösre vágyik, akkor biztos inkább errefelé keresgél. Persze, ez csak egy alap kékfrankos, de a kötelezőt korrektül hozza. A Decanterben vettem 1680 Ft-ért.
A megszokott kékfrankos tónus: bíbor, néha szinte világít a széle, és még éppen átlátszó, hacsak nem egy korsónyit töltünk magunknak. Mozgása is vörösborosabb, bár komótosnak azért nem nevezném. Orrban visszafogottabb: gyümölcs és hordó, néha kicsit elszabaduló alkohollal. Meggylekvár, jól megpörkölt olajos magvak, likőrös felhangok.
Szájban hozza a sztenderd alap kékfrankosok karcsú testét. Szintén a savak és a gyümölcs mentén épül fel a korty, nem sok, de azért a badacsonyiénál határozottan több tanninnal. Megszokottabb, kevésbé izgalmas meggyes íz (bár a Szeremley-bornál sem rágtuk le a körmünket), viszont valamivel vastagabb a teste. Lecsengése közepesen hosszú, a legvégén a túlzottan ragaszkodik a tannin. Ez bizony ront az összképen, egyébként korrekt, jól iható, inkább ételhez való bor. Másnapra szinte semmit nem változott, csak még kevésbé éreztem izgalmasnak. Bevezetés a kékfrankos és Villány világába, ahol azért bőven hagy még felfedezni valót. Magabiztos 4 pont.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/05/05/szeremley_a_tilon#more448092