Tisli Benza György 2006Rajnai rizling, alkoholfok 12%.
Tislizni márpedig minden jóérzésű ember szokott, csak éppen kevesen tudják, hogy éppen tisliznek. Ráadásul mindez összefügghet a borivással a zóna borbírója, Podmaniczky Sziklárd szerint is, és ajánl egy palackkal mindennapi betevőnek.
Fölcsigázott egy borosüveg címkéje. Jókora pipa látható rajta, fölötte pedig a bor neve: Tisli. A pipa megtévesztésig hasonlít René Magritte „Ez nem egy pipa” című képéhez, amelyen természetesen egy pipa szerepel. Nos, ezzel a logikával emeltem le a polcról, hogy akkor ez nem egy borosüveg, és benne nem bor található. Úgy tűnik, a legrosszabb pillanatainkban sem érdemes a borgusztálást a művészettörténetbe ágyazni, az eredménye kiábrándító.
Kíváncsi lennék azért a nagy francia szürrealisták borízlésére. Gyanítom, ott nem követték a skizofrén technikát.
Ez a Tisli névre hallgató bor Benza György látrányi borászatából származik, 2006-os és rajnai rizlingből készült, alkoholfoka 12%.
Régen nyitottam ki bort ilyen izgalommal, a hosszú nyakú üvegből határozottan cuppant elő a dugó. Illata jellegzetes rizlingillat, a színe haloványsárga, de élénk csillogású, a teste jól pörög a pohárban, ránézésre is megkívánja az ember.
Attól való félelmemben, hogy túl savas lesz, és újabb csalódással gazdagodok, csak pici, verébnyi kortyot engedtem a nyelvgyökre.
De láss csodát, karakteresen üdít. Nem az a fajta, amitől az uborka is kiugrik az üvegből. Sőt, az első pohár után nyugodtan rábízhatjuk magunkat.
Ez a címke is hemzseg a szövegtől, van mit olvasni borozgatás alatt. A bor szőlejét a Kecskés tetői ültetvényen szüretelték 2006. szeptember 20-án, és a következő év április 11-én, a költészet napján töltötték palackba. Mondják, ez egy őszinte bor, amit 10 fokon ajánlanak fogyasztani. A hátoldalon Márai Sándor szavait idézik a rizling titkáról, „mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele”. A címoldalon pedig parányi betűkkel írva, mi is az a tislizés.
„Az ebédet, mint időtlen idők óta mindig, a régi ház teraszán fogyasztották el. Ezzel kezdődött a tislizés, hiszen ebédtől egészen éjfélig néhányan folyamatosan ott ültek az asztalnál. Beszélgettek, kártyáztak, eszegettek és iszogattak, nézték a kertet és az utcai járókelőket.”
Betyár jó dolgukban, gondolom, járókelők alatt elsősorban a csajokat értették.
Podmaniczky Szilárd legutóbbi könyve Hutchinson rugói címmel jelent meg, kalandregény.
innen van: http://zona.hu/article/435/mert-mi-fan-terem-is-a-tislizes.html#article_rest
