Ezúttal egy nagyon harmonikus, szép meleg harmóniákat mutató szekszárdi kékfrankost szeretnénk ajánlani Bősz Adriántól.
Bősz Adrián – Szekszárdi kékfrankos 2009
Közepesen mély rubin szín, tiszta. Illatában elsősorban gyümölcshangsúlyos (meggy, amarone cseresznye, vörös áfonya), mellette szépek a hordófűszerek, s a földes jegyek is hozzátesznek a komplexitáshoz. A háttérben pedig a feketebors csiklandozó aromái is ott vannak. Közepesen intenzívek az aromák, harmonikus, elegáns illat, fajtajelleggel. Kóstolva: telt, lédús a korty, melyet egyértelműen a gyümölcsök vezetnek. Illatban sokkal meghatározóbb a hordó, ízben abszolút teret ad a gyümölcsöknek, persze amellett, hogy szépen fűszerez. Tartalmas, kellőképpen koncentrált bor, közepes alkohollal, közepes tanninnal és lendületes, üdítő savakkal.
Arányos, jó ivású kékfrankos. Lecsengése hosszú, nagyon zamatos. A friss gyümölcsök mellett jelen vannak az aszalt (vörös áfonya) és befőttes (meggy) jegyek is, amelytől sokrétű és tartalmassá válik. Szekszárdon már egy ideje kiemelt szerepet szánnak a kékfrankosnak, s nem csak, mint a Bikavér alappilléreként, hanem fajtaborként is. Bősz Adrián kékfrankosa is kiváló bizonyíték arra, hogy ez a fajta megfelelő odafigyelés mellett menyire komoly borokat képes adni.
Nagyon szép a hordóhasználat, egyértelműen jelen van, de a legkisebb mértékben sem árnyékolja le a bor gyümölcsösségét. Olyan zamatosak a gyümölcsök, mintha most szedtük volna a fáról, lédús, vitális korty. Nemrég arról írtunk, hogy Eger mennyire belehúzott kékfrankos ügyben, akkor most azt is jegyezzük meg gyorsan, hogy Szekszárd legalább annyira kiemelkedő ezen a téren, csak más stílusban. Persze Sopront se feledjük. Úgy tűnik egyre gyakrabban sikerül előhúzni a cilinderből egy nagyszerű kékfrankost itthon is, nem csak Burgenlandban.
Ételben egy jó rozmaringos bárányborda, egy sült oldalas, de akár egy igényes paradicsomos alapú pizza is jól passzol hozzá.
Közepesen mély rubin szín, tiszta. Illatában elsősorban gyümölcshangsúlyos (meggy, amarone cseresznye, vörös áfonya), mellette szépek a hordófűszerek, s a földes jegyek is hozzátesznek a komplexitáshoz. A háttérben pedig a feketebors csiklandozó aromái is ott vannak. Közepesen intenzívek az aromák, harmonikus, elegáns illat, fajtajelleggel. Kóstolva: telt, lédús a korty, melyet egyértelműen a gyümölcsök vezetnek. Illatban sokkal meghatározóbb a hordó, ízben abszolút teret ad a gyümölcsöknek, persze amellett, hogy szépen fűszerez. Tartalmas, kellőképpen koncentrált bor, közepes alkohollal, közepes tanninnal és lendületes, üdítő savakkal.
Arányos, jó ivású kékfrankos. Lecsengése hosszú, nagyon zamatos. A friss gyümölcsök mellett jelen vannak az aszalt (vörös áfonya) és befőttes (meggy) jegyek is, amelytől sokrétű és tartalmassá válik. Szekszárdon már egy ideje kiemelt szerepet szánnak a kékfrankosnak, s nem csak, mint a Bikavér alappilléreként, hanem fajtaborként is. Bősz Adrián kékfrankosa is kiváló bizonyíték arra, hogy ez a fajta megfelelő odafigyelés mellett menyire komoly borokat képes adni.
Nagyon szép a hordóhasználat, egyértelműen jelen van, de a legkisebb mértékben sem árnyékolja le a bor gyümölcsösségét. Olyan zamatosak a gyümölcsök, mintha most szedtük volna a fáról, lédús, vitális korty. Nemrég arról írtunk, hogy Eger mennyire belehúzott kékfrankos ügyben, akkor most azt is jegyezzük meg gyorsan, hogy Szekszárd legalább annyira kiemelkedő ezen a téren, csak más stílusban. Persze Sopront se feledjük. Úgy tűnik egyre gyakrabban sikerül előhúzni a cilinderből egy nagyszerű kékfrankost itthon is, nem csak Burgenlandban.
Ételben egy jó rozmaringos bárányborda, egy sült oldalas, de akár egy igényes paradicsomos alapú pizza is jól passzol hozzá.