Van egy lelkes kis csapat, amely tagjait a WSET Advanced Certificate megszerzése köti össze. Minden hónapban összeülnek, s egy előre kiválasztott témában kóstolnak, így igyekeznek minél szélesebb ismereteket szerezni a borok világáról, s átadni azt az arra fogékonyaknak. Ez alkalommal egy nem mindennapi pinot noir-sor került a kóstolók asztalára. A sort erősítette egy, a déli félteke szőlőtermesztésre alkalmas legdélebbi területéről, Patagóniából származó bor, a Világörökséghez tartozó Tokaj-hegyalja gyümölcséből készült tétel, és természetesen a fajta igazi otthonának számító Burgundiának is akadtak képviselői.



Dobogó Pincészet Tokaji pinot noir 2008
Nagyon izgalmas kaland Tokaj-hegyalján pinot noir-ral kísérletezni. S, hogy milyen a végeredmény?

Egy nagyon gyümölcsös, ásványossággal átitatott könnyedebb vörösbor, amely előtt a gasztronómiában még szép jövő áll.
Halvány rubin színű. Fejlődésben lévő bor, főleg piros bogyós gyümölcsaromákkal (cseresznye, málna), egy kis szilvával, enyhe bőrösséggel, amelyet némi főtt vegetális jelleg egészít ki.

Arányos a bor, helyén vannak a savak, a tannin és az alkohol, melyek szép struktúrát alkotnak a közepes testtel. Lecsengése közepesnél hosszabb, egy pici kesernyével a végén.
Összességében egy jól elkészített tétel, fajtajelleggel, és érlelési potenciállal.

Pannonhalmi Apátsági Pincészet pinot noir 2007
A Pannonhalmi borvidék klímája és talaja ígéretesnek tűnhet a fajta termesztésére. Ahogy idősödnek a tőkék, úgy érezni évről évre, hogy komolyabb beltartalommal kerülnek palackba a borok. Most egy 2007-es tételt kóstoltunk.

Halvány bíbor szín, amely erősen kezd átfordulni gránátba. Első szaglásra egyfajta hűvös elegancia sugárzik a pohárból, sok gyümölccsel, főleg piros bogyósokkal (málna, hecsedli), egy kis mentával. A bor fejlődésben van. A savak tartják és eleganciát kölcsönöznek a bornak, az alkohol egy kicsit likőrössé teszi. A közepes mennyiségű tannin talán egy kicsit lehetne érettebb. Lecsengése hosszú, gyümölcsös.
Összességében egy jól elkészített bor, fajtajelleggel és érlelési potenciállal.

Weninger Soproni pinot noir 2007
Sopronra sokan tekintenek úgy, mint a hazai pinot noir termesztés egyik ígéretes termőhelyére. A hűvös klíma, a meszes altalaj (Lajta mészkő) optimális termőhelye lehet a burgundiai fajtának. A szőlő a Soproni borvidék egyik legizgalmasabb területének, a Frettner-dűlőnek a gyümölcse.
A bor halvány gránát színű. Illatában kávé, ásványosság, bőrösség és főtt vegetális jelleg, gyümölcsöt szinte alig érezni. Ahogy szellőzött előbújt némi hecsedlire emlékeztető aroma, de nem mondhatjuk, hogy a gyümölcsök határoznák meg illatban ezt a bort. A savak a fajtára és a talajra jellemzően erős pillérként tartják a bort. Az alkohol kicsit soknak tűnik a testhez képest. A tanninok is talán lehetnének érettebbek, bár 2007-ben meleg volt Sopronban, mégis kicsit éretlennek tűnnek a csersavak.
Lecsengése közepes, egy kis alkoholos kesernyével a végén.
Fejlett bor, amelyet inkább a tercier aromák határoznak meg, mintsem a primer gyümölcsösség. A savak még tartják, de egy úgy tűnt, hogy a hordó alól lefogyott a bor.

Bodri Pincészet pinot noir 2007, Szekszárd
Szekszárd és Villány mindig megosztottságot kelt pinot-ügyben. Általában abban szinte mindenki egyet ért, hogy szép borokat lehet a fajtából készíteni, bár sokan azt róják fel e két borvidéken készített pinot noirok kapcsán, hogy sokszor hiányzik az az igazi elegancia, amely a fajtára általában jellemző.

Színe középrubin, erős gránátba hajló elszíneződéssel. Illatában földes, málnás és epres aromákkal, orvosi pemetefűvel, virágokkal és főtt vegetális jegyekkel. Fejlődésben lévő bor, közepes savakkal, közepesnél magasabb alkohollal, közepes mennyiségű érett tanninnal és közepes lecsengéssel, kesernyével a végén.

Érezhetően szekszárdi, inkább kicsit mediterrán – buja, meleg, mintsem elegáns. Fogyasztásával nem nagyon érdemes várni, inkább igyuk meg most.



Wither Hills pinot noir, Marlborough, Új-Zéland 2006
Új-Zéland klímája és talaja kedvez a fajtának. Sokan Burgundia után az egyik legígéretesebb termőhelynek tartják. Borai lassan árban is felveszik a versenyt a francia borvidék boraival.

Kora ellenére színében szinte egyáltalán nem látszik a kor: mély rubin színű. Illatban intenzív aromák köszöntenek: vegatális jegyek, kávé, fűszerek és piros bogyós gyümölcsök, és diszkrét, de jól felismerhető ásványosság. Stílusa újvilági jegyeket mutat: mondhatni mindenből sok van belőle, de nem lóg ki semmi. Közepesnél több sav, és alkohol, jelentősebb mennyiségű tannin, amit a közepesnél nagyobb test tart egyensúlyban. Fejlődésben lévő bor, telt, de lendületes. Kritikaként az erős hordóhasználatot és a nem teljesen lebomlott almasavat lehetne kiemelni. Összességében egy nagyon jó alapanyagból származó, jól elkészített, újvilági stílusú bor, amelyet most is fogyaszthatunk, de akár érlelhetünk is még.

Finco Roja pinot noir 2005, Argentína
A termőterület Patagóniában található, a déli félteke –szőlőtermesztés szempontjából - legdélebbi részén. Mondhatni ez a terület a szőlőtermesztés déli határán terül el.
A bor közép gránát színű. Illatában lekvárosság, likőrösség, főtt vegetális jegyekkel, teafűvel és orvosi pemetecukorra emlékeztető aromákkal. Gyümölcsöt már nem nagyon találunk benne. Közepesnél testesebb, közepes savakkal, közepes alkohollal és közepesnél több tanninnal, ami ráadásul szárít is.

Ezt a bort már megérintette az oxidáció és túl van a csúcson. Tartogatni nem érdemes, akinek van otthon belőle, gyorsan fogyassza el.

Hillinger pinot noir (Chill) 2005, Jois, Burgenland, Ausztria
Azt eddig is tudtuk, hogy nyugati szomszédunk mostanában ritkán hibázik, ha borkészítésről van szó. Azt is tudtuk, hogy kékfrankosból, zweigeltből és St-Laurentből remek borokat készítenek, de most már azt is tudjuk, hogy pinot-ban is nagyon ott vannak.

A bor közép gránát színű. Illatában főtt vegetális jegyek, kávéval, avarral és elegáns bőrösséggel. A gyümölcsök nagyon a háttérben vannak, nem úgy, mint ízében, ahol nagyon szépen jönnek a piros bogyósok. Illatban és ízben ugyan nem feltétlenül ugyanazt kapjuk, de ebben az esetben, ízben többet kapunk, mint illatban.

Arányos, semmi nem lóg ki. A savak abszolút tartják a bort, a tanninok érettek és szépen integrálódtak a borba. Lecsengése káprázatosan hosszú és gyümölcsös. Jó alapanyagból szépen elkészített bor. Ha kritikát szeretnénk megfogalmazni, akkor az csak a picit erős hordóhasználat lehet. Jól iható, fejlődésben lévő bor, amely most is nagyon szép, de még érlelhető.

Thummerer Pincészet Tekenőháti pinot noir 2003, Noszvaj (Eger)
Magyarországon a fajta egyik legkiválóbb termőhelye Eger, ezért is volt nagy a várakozás, hogy milyen borokat kóstolhatunk majd. Mivel vakon kóstol a társaság, ezért persze csak utólag derült ki, hogy melyik volt az egri bor.
Közép gránát színű. Illatban már egy kicsit érezni az oxidáció jeleit, lekváros, medvecukros, kávés, avaros és ásványos, némi hecsedlivel. Közepesnél nagyobb testtel, közepes savakkal, közepesnél magasabb alkohollal és közepes tanninnal, ami enyhén szárító volt. Lecsengése közepesnél hosszabb.

Korához képest szépen tartja magát, komplex bor, melyre egy kicsit rátelepedett a fa, s egy kicsivel nagyobb elegancia is jól állt volna neki. Érdemes most meginni, bár azért holnap még biztosan nem fog összeomlani.

Leroy Bourgogne 2001, Mersault, Cote d’ Or, Burgundia
Burgundia egyértelműen a fajta első számú és legfontosabb termőhelye, éppen ezért komoly várakozás előzte meg a vörös burgundik kóstolását és leleplezését.

Közepes gránát szín. Illatában már érezhető az oxidáltság. Főtt vegetális jegyek, gyógynövényességgel, medvecukorral és füstösséggel. A savak még szilárdan tartják, de egyértelműen túl van már a csúcson. A közepes mennyiségű tannin szárít, s a lecsengése is csak közepesen hosszúnak mondható. Ízben nem azt kapjuk, mint azt az illatból sejteni lehet, ez is levon értékéből. Tartogatni biztosan nem érdemes, de még nem esett szét.

Luis Jadot, Nuits St. Georges, Cote d’ Or, Burgundia, 1999
Színe: közép gránát. Illatában a tercier aromák dominálnak: avar, főtt vegetális jegyek, földesség, bőrösség és némi menta. Gyümölcsöket alig találunk már benne. Ízében gyógynövényes, bőrős, egy kis szilvával. Lehetne kicsivel hosszabb is. Szépen megöregedett érett bor, amelyik fénykorában nagyon elegáns lehetett. Ugyan a savak még predesztinálnák a további érlelést, mégis azt mondhatjuk, hogy már túl van a csúcson. Nem érdemes tartogatni.

Domain Guy Dufouleur 2001, Le Crots, Premier Cru, Cote d’ Or, Burgundia
A kóstoló egyik legszebb és legérettebb tétele. Színe közép gránát. Illatában a tercier jegyek mellett még gyümölcsöt is találunk. Elegánsan bőrös, kávé, piros bogyós gyümölcsök és főtt vegetális jegyek gazdagítják a bort. Közepesnél több sav, közepes tanninnal, közepes testtel és közepesnél több alkohollal. Lecsengése hosszú, sokáig élvezhető.
Fejlett, arányos és elegáns bor, amely nagyon szépen idősödik.

Mottója az lehetne, hogy: hihetetlenül fiatalos, ahhoz képest, hogy milyen idős. Fogyasztásra teljesen érett, de érlelési potenciálja azt sugallja, hogy még néhány év előtte van.

Konklúzió

Annak ellenére, hogy komoly sor állt össze, kicsit csalódott volt a társaság, ugyanis az a misztikusság és hírnév, ami sokszor körüllengi a fajtát, csak részben igazolódott be. Annak ellenére, hogy több bor is tetszést keltett, sok olyan apró vagy nagyobb hibával találkoztunk, amely azért árnyékolta a fajtával kapcsolatos várakozásokat. Ez a megállapítás igaz volt a hazai termékekre is, legfőképpen az tűnt fel, hogy erős a hordóhasználat, s több bor is idősebbnek, fáradtabbnak tűnt, mint azt várni lehetett volna.

Kóstoló: Alumni Klub
Helyszín: CEWI (Central European Wine Institute)
Fotók: Petzold Attila

forrásom a http://www.metropol.hu/mellekletek/vorosesfeher/cikk/664439