Szekszárdi Kadarka 2004, Vida Péter
Ismert, hogy a kadarkát a török elől menekülő cincár, vlach, szerb népcsoportok hozták magukkal, nevét több kisázsiai helynévben fellelhetni, a XIX. századra elborítja az országot, még a múlt század hatvanas éveiben is a negyedét alkotta az összes ültetvénynek. A kombinátos időkben eltűnik, mert nem bírja a magas művelést és rothadékony. Október első felében érő, bőven termő fajta, nagy szemű, közép nagy fürtökben terem. A rendszerváltást követően újjáéled, leginkább emocionális okokból. Főleg a szekszárdiak esküsznek rá, itt hatalmas tradíciói vannak, a szekszárdi sváb borosgazdák a XIX. század elején hat félét is termesztettek belőle. Szerintük a kadarka a magyar Pinot noir, melyből kedvező évjáratokban és radikális hozamkorlátozással kiváló, fűszeres vörösbor készíthető. Az egriek szkeptikusabbak: amiatt, hogy csak tízévente kétszer-háromszor lesz belőle nagy bor, amúgy karcsú, csersavban szegény, halovány színű asztali bornál több nemigen jön ki belőle, sokan nem sokra tartják. Megtalálható a Hajós-Bajai, Kunsági és a Csongrádi borvidéken is.
Vida Péter lelkes és kedves ember, a bort, ahogy a Tiara Borklubban tett látogatásakor is elmondta „nagyléptékű élőlénynek” tartja, mély és érzelmes jószágnak, mely kifejezi készítője etikáját és a magyar táj szépségét. Vidának ez az öreg, 80-85 éves szőlőtőkékről szüretelt kadarkája a 12,8 százalékos szeszével, lekerekített savaival és a hét hónapos ászkolással a szépen megfogalmazott, átlagon felüli kadarkák közül való, kicsit a tradicionális burgundiakra emlékeztet. Lilás rubin színű, intenzív illatában fűszert (bors) és magas alkoholt érezhetni. Telt, koncentrált, mégis könnyed karakterű, jó ivású bor szép savtérképpel, kiegyensúlyozott struktúrával, gyümölcsös (málnás) utóízzel. 15-17 fokon fogyasztandó, borjú- és bárányhúsokhoz, halászléhez, gulyáshoz, paprikásokhoz, pörköltekhez és pasztákhoz ideális társ. Klubtagoknak 2160 forintért érhető el, 120 ezer palack készült belőle.