Istvándy Badacsonyi Rizling 2007
A bor kettőezerhatos elődjét palack kolléga már górcső alá vette és bár tetszett neki, nem hagyott benne különösen maradandó emléket. Ha jól emlékszem, bennem sem, bár én még tavaly tettem az orális tapasztalás célkeresztjébe. Itt van viszont a 2007-es utód, ami már látványra is teljesen más ligában játszik. Olajosan mozog a pohárban, a korona hosszasan ül meg egyhelyben, hogy aztán szemmel alig látható komótossággal induljon meg lefelé. A nagy test - nagy élvezet párosítás vizuális manifesztációja persze ébreszt némi kételyeket az ember fiában, különösen, mivel hónapok óta nem kóstoltam igazán szép savú kettőezerhetes fehéret. Évjáratilag lelágyult a legtöbbje, úgymond, és ez legtöbbször magas alkohol- és glicerintartalommal párosult. De ne legyünk előítéletesek.
Tőrőlmetszett, fajtajelleges és meglehetősen intenzív olaszrizling-illattal nyit a bor, virágok, pici mandula és némi méz aromái kavarognak az orromban. Ha nem is túlontúl bonyolult, de egyenes, tiszta és szép minden szempontból. Szájba véve pedig minden esetleges előítéletet mellényzsebből ver keresztbe: pompás, élénk savakat érzek (nem a legutóbbi népsavazásra emlékeztetőeket, hanem tényleg szépeket), egészen pompás harmóniát, feszes struktúrát, és minderre még felteszi a koronát a nagy test és az ízek intenzitása. Némi extraktédesség is beköszön (legalábbis nem tartom valószínűnek, hogy maradékcukor volna benne), tovább gazdagítva az ízérzetet. Akárhonnan is nézem, nem találok hibát benne, az egyensúly egyszerűen perfekt, a lecsengés is szép hosszú. Nem az a chablis-stílusú, kiművelt és kerekre csiszolt bor ez, hanem inkább a magyarosan karcos, élénk savú típus, vagyis pont az én ízlésemnek megfelelő. Nem sajnálom tőle a vaskos hat pontot (azaz 6 pontot), mert minden tekintetben szép. Talán hetet is érdemelne.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/08/22/istvandy_es_istvandi
