Hársas utazás - negyedik megálló
Somlói hárslevelűk I
Elfogult vagyok Somlóval szemben, nem tagadom. Kezdő alkoholistaként főleg villányi vörösökért rajongtam; voltunk így egy páran a 90-es évek derekán. Aztán első munkahelyemen egy ügyféltől érdekes karácsonyi ajándékot kaptam. Bornaptár volt, Jaksity György által ajánlott borokkal teli, s benne a borászok elérhetőségével. Amolyan 7x7 előzmény. Ebből néztem ki Fekete Béla elérhetőségét, és az első céltudatos pincelátogatásomra 1999. március 15-én hozzá mentem el. Meghatározó élmény volt az ott töltött pár óra.
Azóta jóval több fehérbor csúszott le a torkomon, mint vörös, mondhatni fehérboros lettem. De hogy el ne kanyarodjak Somlótól: az első, és sokáig egyetlen hárslevelű, amit szerettem szintén innen származott - Béla bácsi 2003-asa. A mostani kóstolásra előkészülvén, meglepődve konstatáltam, hogy tőle még mindig csak a 2004-es évjárat van forgalomban. Legalábbis budapesti beszerzőhelyeimen. Kicsit féltem, hogy a két friss bor mellett mit tud mutatni; félelmem alaptalannak bizonyult.
Fekete Béla Somlói Hárslevelű 2004
Kidugózás és pohárba töltés után az első, ami szembe ötlik: az olajos mozgás. Sűrű, lassan lecsorgó, aranyló bor. Illata mézes, kicsit parfümös, de itt valami kellemes női parfümre gondoljunk, semmiképp se pacsulira. Melegedéssel felbukkan egy törökmézes vonal is, édes fűszerekkel, talán a kardamom a legintenzívebb benne. Ehhez képest a korty csontszáraz. Ráadásul kifejezetten sós, ásványos. Korát meghazudtolóan lendületes, a 13-as alkohol mellett savak is vannak rendesen. Nem túl izgalmas a korty, alapvetően a minerális ízek dominálnak, mellettük a gyümölcsös, mézes jegyek nem tudnak kibontakozni. Közepesen hosszan búcsúzik a bor, és másnap, sőt harmadnap is még vidáman él. 2003-as párjához komplexitásban, harmóniában nem ér fel, de a szépséget nem vitatom el tőle. Hat pont.
forrásom a http://alkoholista.blog.hu/2008/08/11/harsas_utazas_negyedik_megallo#more609773
