Kreinbacher Birtok Juhfark Tanulmány 2006
A pincészet (illetve pincék, hisz immár külön úton jár a Szent Ilona és a Kreinbacher márkanév) a még be nem váltott ígéret címet birtokolja nálam. Ezzel úgy tűnik, nem vagyok egyedül. Minden évjáratban van olyan boruk, ami majdnem nagyot szól, de valahogy mindig marad egy kis hiányérzetem. Idén a helyszíni látogatás is azt erősítette meg bennem, hogy noha a szőlőterületek az egyik legrendezettebb képet mutatják Somlón, valahogy sikerül az izgalmat a pincében kivenni a borokból. Kivételt képeznek ez alól a kis tételszámban letöltött, kereskedelmi forgalomba nem kerülő fajtaborok: legjobban nekem az itt is dicsért olaszrizling tetszett, figyelemre méltó volt a Szent Ilona hárslevelű is, valamint érdekes kísérletnek tartom a shirazt. Szívem szerint azt tanácsolnám: hagyják a házasítást másra, mutassák be a pincét az egyes fajtákon keresztül. Mint teszi ezt a juhfark tanulmány is.
Mindössze 0,93 hektár jut ennek a fajtának a 30 hektárnyi területből. Az innen szűrt bor a kóstolt sorban a leghalványabb színű volt. Hidegen pohárba töltve csendben van, idő kell neki és sok pörgetés, hogy megnyíljon, akkor sem kezd el áradni belőle az illat. Vakon rajnaira tippelnék: reszelt citromhéj és némi pörkölt mandula bizsergeti az orrom. Ahogy melegszik, úgy jelennek meg benne a bazaltos, ásványos jegyek is. Belekortyolva a vezető íz a grépfrút és a só. A savak pengeszerűek, napok alatt sem halványodnak. Közepesen hosszú az utóíze. Szép, egyedi bor. Eléri a hat pontot, ha nagyobb teste lenne, még feljebb is kapaszkodhatna.
Bár én a pincénél vettem a palackot, de nemrégiben a Wineworldben is láttam 2900 forintért polcos példányt belőle.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/06/30/ketszer_ketto_neha_ot
