Borteszt Online

Úgy tartják, hogy nálunk a rozét a könnyű fehér borok alternatívájaként hozzák forgalomba, ami elég hülyén hangzik, de lényegében annyit tesz, hogy a rozé lehet könnyű, de a fehér bor ritkán csúszhat 12 százalék alá.

Legutóbbi választásom semmiféle fehér boros alternatívát nem jelentett, egyszerűen rozét kívántam inni, így futottam bele a Monarchia Cellars 2007-es rozéjába.

A címkéje kicsit elbátortalanított, valahogy nincs benne harmónia, széteső és átgondolatlan. A fehér papíron mívesen olvashatatlan betűkkel fut fölfelé a cég neve, naranccsal aláhúzva, majd a címke másik háromötödén jön az évszám, a név, fölöttük egy kis körben stilizált szarvasaganccsal. Szarvas legyek aganccsal a fejemen, ha ezt tervezésnek nevezik.

Az üveg „hátoldalán” újabb címke következik, ott már fekete-fehér szarvasemblémával. De ezt hagyjuk is inkább, nem a címkét jöttem meginni.

A bor halovány rózsaszín testén szépen csillog a napfény, íze hol kerek, hol gömbölyű, s bár a honlapon igazi málna- és eperbombának írják, az én palackomba ebből nem sokat töltöttek. Elindul benne viszont valami különös karamellíz, amely aztán nem lassan és hosszan kitartva múlik el, hanem mint a locsolófejből a víz, hirtelen minden irányba szétsugárzik, és meglepő gyorsasággal eltűnik. A bor évjáratát tekintve ifjúnak számít, mégsem érezzük pezsgően frissnek.

A cabernet sauvignon és franc házasításából készült rozé kellemes kísérője lehet utazásainknak, ha táskánkban magunkkal visszük, és vacsora után megiszunk belőle egy üveggel. Ne olvassunk hozzá hosszú, képekkel és jelzőkkel terhelt mondatokból álló prózát, inkább sodró, filozofikus verseket, például Marno János Daidal című verseskönyvét.

Podmaniczky Szilárd író legutóbbi könyve Hutchinson rugói címmel jelent meg, kalandregény.

forrásom a http://zona.hu/article/587/amikor-a-szajban-szetspriccel-a-karamell.html#article_rest