Kicsit magas kénszinttel kezd, de aztán ez gyorsan feledésbe vész. Szalmasárga színű. Illatában sárgabarack, kevés méz, selyemcukor, körte, némi édes fűszeresség, és leginkább az indiai desszertekre jellemző, kicsit egzotikus valami. Az íze kevésbé komplex, sőt talán vékonyabb is a vártnál, de az ásványossága különleges, zörögnek a szánkban a kavicsok. Ebből a szempontból tehát különleges egyéniség, de a vékonyka kotry az előbbiek fényében most nem annyira passzol. A végén a glicerin azért beterpeszt és ez az édeskés zárás valahogy most jót is tesz az összképnek. Rengeteg nevettünk gyors elfogyasztása alatt, pedig vigyorexet bizrtosan nem kevert belé Györgykovács úr, mert mint tudjuk, ezeknél a boroknál nem lehet találni kézművesebb alkotást itthon. 8.8 pont
innen van: http://www.borkem.hu/index.php?mod=bor_reszlet&&bor_id=125&&search=1
