Kerkaborum, a vörcsöki surprise
Azt hiszem, valami rejtélyes belső motiváció az oka, vagy az évek múlása lehet a titka talán, esetleg a hétéves ízlésváltás játszik közre benne, hogy egyre jobban kedvelem a fehéreket. Lehetnek friss, reduktív lelkek, vagy komplex, hordóban összeállt egyéniségek, kezdem egyre jobban tisztelni őket és keresni a titkukat. Tegnap este találkoztam egy furminttal, ami most hosszú ideig foglalkoztat majd...
Töltenek belőle, elfogadjuk tisztelettel. Gazdag, vaníliás, petrolos, ugyanakkor kirobbanóan gyümölcsös. Őszibarack és virágméz jön velünk szembe. Gyönyörű ez a poharat kitöltő teljesség. A szín, az illatok, ahogy legördül a pohár oldaláról. Percekig csak nézem. Belekóstolunk.
Határozott, egyenes tartással köszön. A barrik mente alatt azonban gyümölcsös szív dobog. Vaníliás almatorta, Tarte Tatin, karamell és méz. Van benne egy kis édeskesernye, olyan kumkvatos, finomra hangolt. De kellő sav is van benne, felszívta a vörcsöki hegy vörös, kövecses talajából, így nem olvadunk el, lassan kortyoljuk. Hosszan marad szánkban az íze. Hosszan emlékezünk rá.
Izgalmas bor, elgondolkodtató. Mennyi mindent kell benne felfedeznem még. Hogy mitől van éppen ennyi újfarhordós-vaníliásság, hogy miért inkább vaníliarúd, mint csak aroma... Hogy lehet megtalálni az egyensúlyt, ami nyugalmat áraszt, de a háttérben sejteti, hogy tudunk azért mulatni is...
A címke hátoldala elárulja a titkot. Vagyis egy részét. A furmint vesszőket az Úrágya dűlőből válogatta kis Szepsy István, majd azokat Zala déli észén, egészen a szlovén határnál, az egykori uradalmi területeken, a vörcsöki hegyen ültették el, ahol Bussay László gondozta, szüretelte. Borrá pedig Heimann Zoltán szekszárdi birtokán érett, itt került palackba. Hárman egyért, a furmintért!
Mindösszesen 1800 forintért szerezhető be egyelőre a Heimann Családi Birtokon, de hamarosan kiskereskedelmi forgalomban is elérhető lesz. Egyelőre legalább hatpontos (88/100), de még felfelé ível.
innen van: http://kultbor.blogter.hu/?post_id=252338
