Chardonnay 2007, Strázsahegy: kóstoláskor még szinte forr, inkább tűnik mókustejnek, mint kész bornak. Friss, almás illatú, ízben azonban tompa, lapos, szanaszét lógó alkohollal. Nincs tartása.
Fehér kadarka 2007: picit vörhenyes, szürkebarátosan barackos színű. Visszafogott illatú, fűszeres, pici animalitással. Mégsem az igazi valahogy, bár legalább savgerince van.
Fehér kadarka 2007 barrique: hogy a kadarkát – főleg ha fehérre készítik – van-e értelme barrikhordóba rakni, azt én nem tudom megmondani. A bor nem is klasszkus barrikban érlelődött, hanem szerednyei hordóban, ami űrméretre ugyanakkora, mint a barrique, csak a formája zömökebb. A bor illatban-ízben határozott fás jelleget mutat, bár előnyére írandó, hogy mégsem ül rá a hordó a borra. Ebből még lehet valami.
Fehér kadarka 2006: Kovács Tibor szerint ez a bor egyszerűen aberrált, és épp ezért a kedvence. A mondat első felével még egyet is tudok érteni. A bor tényeg aberrált. Illatában erősen florális, kicsit citrusos, mintha egy jópár éves, csúcsán túli bor volna. Ízben viszont ennek pont az ellenkezője: zabolátlanul fiatal, rakoncátlan, szétlógó. Nem tudom hova tenni.
Badarka 2007: A megtévesztő név ellenére a bor 100% zweigelt, de mivel a brand első évjárata még nagyrészt kadarkából készült, rajta ragadt a márkanév. Kapunk mellé egy rövid szösszenetet is arról, hogy a kadarka márpedig csak piros színű lehet, lilás soha, és akinek a kadarkája lilás színű, az márpedig nem kadarka. Bár ezt én expressis verbis nem merném így kijelenteni, a Badarka nem titkolózik: ő igazán zweigelt. Illatban oportósan meggy- és szilvakompót hegyek, hamisíthatatlan újbor-fíling. Ízben nyers, nyúzott, talán picit zöld ízvilágú, nem az igazi.
Kékfrankos 2007: Kaotikus illatú bor, technokol rapid, illó, mindenféle vegyipari termékek, élesztő. Szájban azonban helyre teszi megtépázott renoméját, zamatos, gyümölcsös, ízletes. Az illat miatt viszont ezt is inkább aberrált bornak hívnám, mint szépnek.
Kadarissimo 2006: Hoppáhoppá, mikor már foszlana a remény, menne a kedv, borúra derűként felbukkan egy igazán szép kadarka. Nem nagy kadarka, de szép kadarka. Kissé téglavöröses karimájú bor, lakkos, „magasalkoholos” illattal, melyben fűszerek táncolnak karöltve a szesszel. Ez a lakkos illatvilág és a csúcsrajáratott szesz egyébként számos Szentgaál-bor jellemzője, a kóstoló további részében szinte egyik sincs 14% alatt. Ennek a kadarkának viszont jól áll. Kicsit talán testesebb a bor, mint amit egy kadartól várnánk, de harmonikusan testesebb. Fűszeres és laza. Szép, na.
Kékfrankos válogatás 2005: A 2003-as kékfrankos válogatás annak idején tetszett nekem (Alföldi Merlot-nak egy évre rá már kevésbé), így a folytatást annak ellenére kiváncsian vártam, hogy évjáratilag... khm, hogyismondjam... gyökeresen eltérő borra kelett számítanom. Ennek ellenére ennél a bornál is lakkos, puncsos illattal találkozom. Némi rumosdió jön még mellé, pici csokoládé. Szájban a szép gyümölcsök mellett is billeg a harmónia, savhangsúly jön. Nem rossz, de nem is jó annyira.
Bikavér válogatás 2005: A 2004-es Bikavér-válogatást is szerettem anno, bár később okozott csalódást is. Ez a 2005-ös sincs másképp, úgy látszik, hektikusan alakulgat vele a kapcsolatom. Első kóstoláskor kiműveltnek és elegánsnak találom, bár a puncsos-vaníliás jelleg ekkor is rendesen rányomja a bélyegét. Ugyanakkor szép, patikamérlegen kimért közepest test és harmónikus, ugyanakkor fineszes ízkép kényeztet. Második kóstoláskor pedig savasnak, nyúzottnak hat. Nem merek mondani róla semmit, minden alkalommal más és más arcát tárja elém.
Cabernet sauvignon 2006: Cigánymeggy, animalitás, némi vegyszeres mellékzöngék. Kovács Tibor elmondása szerint fajélesztőt és enzimeket használnak a borkészítéskor, más adalékanyagot nem. Ennél a bornál talán a fajélesztő kandikálhat ki akkor. Némi nyúzottság is megjelenik, szájban pedig fás kesernyék uralják a terepet, gyógyszeres aromák kíséretében. Nem hat egységesnek a bor, megkockáztatom, természetesnek se nagyon. Nem tudom, mi lelhette. Mindenesetre egyértelmű nemtetszés a jussa.
„Q” cuvée 2004: Ismét puncsos, lakkos illatok. Ez mintha márkavédjegy lenne. Mellé halk paprika jön, közepest test és – meglepő módon – elegancia. A bikavérrel ellentétben azonban inkább egyenes a bor, mintsem rafinált. Kicsit keményebb, karcosabb is. Ugyanakkor jól iható, kellemes darab.
Kékfrankos 2006 (hordóminta): Szép, gyümölcsös, friss illatú. Ízben élénk, talán egy kis almasav is pöcörög benne, ezzel együtt ígéretes darabnak tűnik.
Merlot 2006 (hordóminta): puncs, némi „töppedtes” jelleg, pedig nem volt benne töppedt szőlő. Nem túl sok, de még kicsit reszelős tannin. Nem lesz rossz bor ez se.
Merlot 2006 Strázsahegy (hordóminta): Sokkal nyersebb, fiatalabb, szétállóbb illat. Ízben is nyers, sok fejlődnivalója akad még. Térjünk rá vissza pár hónap múlva.
Kékfrankos 2006 (hordóminta): nem ugyanaz, mint a 3 bekezdéssel feljebb kóstolt darab. Ez inkább animális. Szájban kerek, szép. Ígéretes bor.
Cabernet sauvignon 2006 (hordóminta): Szépen beérett alapanyagra utaló aromák, szép gyümölcsök, semmi zöldesség. Jó bor lehet majd belőle.
Merlot 2007 (északi oldal, tartályminta): Meggyes, kicsit füstös illatvilág. Erjedési jegyek. Ízben sincs még kész, nem látom, hova tart. Ugyanakkor szép, kerek tanninú bor, bármi lehet még belőle.
Obsessio 2006 (tervezet): A tervezet itt azt jelenti, hogy feltehetően ez a merlot lesz a 2006-os Obsessio. Lakkos, puncsos illatvilágú bor diós, fás jegyekkel. Ízben áradó, nagy testű, de még szétlóg. Ha összeáll, szép merlot lesz belőle.
Passionata 2006 (tervezet): A pincészet másik csúcsbora (bár van nekik egy pár) 2006-ból cabernet sauvignon és merlot blendjeként fog megjelenni, ha. Visszafogott illatú bor bőrrel, fűszerpaprikával, diszkréciója mellett is komplex és elegáns. Ízben erősen tanninvezérelt, nyers. Ugyanakkor áradó ízvilágú és szép egyensúllyal bíró bor. Méltó lesz a nevére, de időért kiált.
„B verzió” cabernet sauvignon válogatás 2003: A kultikus, legdrágábbnak kikiáltott, sokak szerint sznobvakító, mások szerint hihetetlenül csodálatos bor – jelentem alássan – kerekedik. Ha így folytatja, lassan iható lesz. Illatra már most is hozza a Szentgaál-sztenderdet: lakkos, puncsos, halványan meggyes aromák törnek utat az orrba. Ízben viszont brutálisan sok tannin és sav, húz és csíp, de – legutóbbi emlékeim alapján – határozottan visszafogottabb ez a rombolás a szájban, mint amilyet egy éve produkált. A tannin és a savak zúzása mellett azonban nem túl komlpikált ízvilágú, kérdés, hogy mi marad meg a zamatokból, mire ez a rengeteg cser lekerekedik.
innen van : http://alkoholista.blog.hu/2008/03/07/matek_a_vorosokkel#more368905
