St. Andrea Pinot Noir 2006
A címkéről és a "melléknévről" ezúttal egy szót sem (illetve egy felet: talán megtalálták a zablát). Gyorsan kopogjuk le: két szűk esztendő után mintha újra nagy, dűlőszelektálatlan St. Andrea pinot-nk volna kimondottan baráti áron.
Derítetlen, szűretlen, opálos, eperlé-árnyalatú vörös, téglába hajló karimával. Az első néhány perc zavaros büdije után kibontakozik az általam tipikusan pinot-snak gondolt epres, narancsvirágos, gombás, májas illat-komplexum. Az eper-erdei gomba tengely körül szórványosan kandírozott narancs, szegfűszeg, eperdzsem, jázmin és vanília bukkan föl. Kóstolva friss, elegáns, világos. A már felsorolt aromák mellett meglepő módon: sós. Tengeri sós, ha lehetek ennyire nagyképű. Én kóstoláskor – egy-két félkortyot leszámítva - következetesen köpök, de ezt elvtelenül nyeltem, mint kacsa a nokedlit. Finom, derűs, tartalmas, de soha nem tolakodó. Hirtelenjében nem is tudom, hogy ilyen mesteri tanninszerkezettel találkoztam-e korábban. A 2005-ös Kadarkában sokak által megénekelt, de általam hiába keresett kifinomult elegancia, itt egészen nyilvánvalóan jelentkezik. Az egyetlen dolog, ami kissé aggaszt, hogy bár két napos karrierje során nem ingott meg, nagyon késznek tűnik. Lehet, hogy sietni kell vele?
Erős 7 pont (a 8 alját nyaldossa)
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/04/pinot_bura_honderu#more363462
