Etyeki Kúria Pinot Noir 2006
Be kell vallanom, hogy nálam az Etyeki Kúria az elsőszámú falanszter bor-forrás. Hősies küzdelmet folytatok az előítéleteimmel, de még soha nem ittam tőlük semmit, amire jó szívvel emlékeznék. A 2005-ös pinot-juk is elborzasztott. (Rémálmaiban egyébként már látom, hogy hamarosan ők is szelektálni kezdik a dűlőt meg faggatni az etyeki terroirt. Olyan most a széljárás.) Ami a jelen bort illeti, eddig csak jót hallottam, olvastam róla. Hittem is, meg nem is. Okkal is, meg oktalanul is.
Sötét lila, tükrös (mindig trükköst akarok írni). Az egész sorban ez a legmelegebb karakterű bor. Magas alkohol, közepesen intenzív illat. Cseresznyés-szilvás-rumos diós. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy pinot-t bontott, akkor könnyű beleszédülni. Olyan, mint egy kulturált villányi csúcsküvé. Kóstolva a lapos oldal felé húz, a savakat mintha az elektronika letiltotta volna. Erős közepes test, áradóan selymes, bársonyos. Az édes-krémes idillbe kátrány és égett kávé rondít bele. A lecsengés hosszú, tejcsokoládés, cseresznyemagos, magos alkohollal.
Nem akarom a hibáit eltúlozni, mert alapvetően ez egy finom bor. Sőt, a villányi-párhuzamot tovább feszítve, szerintem vakon, dél-pannon csúcsküvék közé vetve remekül helyt állna. Mert érett és kellemes, nincs tanninpara, paprikapara vagy csatakos lópara. Komplexnek viszont az anya sem mondaná. Szép és ráncmentes, mint egy photoshopolt kismama a Nők Lapja címlapján.
6 pont
Tullio Scrivani barátom (Osticcio) fölvetette, hogy a szokásos brunello- és rossohabzsolás mellett idén nyáron tartsunk egy burgundi-kóstolót. Ő adja a bourgogne-t, mi meg vinnénk néhány magyar pinot-t. A Buttler 2004 helye biztos, a Pannonhalmi és a Szentandi jelölt. Félek, izgulok, bizakodom. De most még honderű rulez.
