Laposa Furmint 2006Ez a pince első furmint kísérlete, forgalomba nem került, annyira kevés lett belőle (egy hordónyi, ha jól tudom). A sor egyik leghalkabb tétele volt, jó pár órás szellőzés után is leginkább a somlói kövek nyári izzását adta vissza az illat. Ízben azonban már fortissimo következik: egyrészt a maradékcukor ad neki egy teltséget, másrészt a lédús, húsos őszibarack zamata tölti be a szájat. Lecsengése hosszú, egyszerre édes és sós; a következő tétel előtt tartsunk pihenőt. Hét pontos bor, megéri utánajárni. (A boltban pult alól 4950 forint volt a palack.)
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/07/egy_kostolo_kepei_a_lathatatlanok#more414194
Köpcös Furmint 2005Léder Zoltán, alias "Köpcös" az Alföldön, Csengődön készíti borait, rozéja, kékfrankosa is figyelemreméltó. Azonban 2005-ben úgy esett, hogy Szepsy István megharagudott az Úrágya és a Szent Tamás dűlők második szüreti termésére, és úgy döntött, hogy ő a saját neve alatt azokból bort nem készít. Így került ez Köpcös neve alatt palackba, s pár helyen forgalomba. Többször kóstoltam már ezt a bort, utoljára épp lefelé hanyatló korában, jó fél éve, kíváncsi voltam mi van most vele. Jelentem, feltámadott. Nagyon mély, aranyló szín mellett a hársas-mézes illat mutatja a vitalitást, aztán felbukkan még némi almás, vaníliás jegy is. Kóstolva lendületes, virgonc, könnyen és jól iható. A gyümölcsök uralkodnak benne, pici sós ásványossággal. Olyan hat pont, hogy csak na. (1350 Ft, best buy, de tessék most fogyasztani.)
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/07/egy_kostolo_kepei_a_lathatatlanok#more414194
Balassabor Betsek Dűlő Furmint 2006A fenti megállapítás erre a borra is igaz volt, a magas alkohol itt is alacsony kóstolási hőmérsékletet kíván. Sokkal tisztább, kerekebb arcát mutatta azonban ez a palack, illatban és ízben is mélyebb, komplexebb volt. Kissé lassan bontakozott ki a barackos pités illat, de hosszan megmaradt. Ízben már-már krémes hatást keltett a bor, engem a frissen eltett őszibarack befőttre emlékeztet. Kellemesen melegít a lecsengés, a kesernyés utóíz itt elmarad, egyértelműen tehetségről tanúskodó, azaz erős öt pontos tétel.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/07/egy_kostolo_kepei_a_lathatatlanok#more414194
Balassabor Mézes Mály Furmint 2006A fiatal pincéről már lehetett ezeken a hasábokon is olvasni, erre a kóstolóra a borász két palackot küldött, kézzel feliratozva, hiszen még nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Mindkét bornál felmerült az illósság kérdése, ugyanis nyitás után egy kicsit lakkos, ragasztós, szúrós szag ütötte fel a fejét, mely pár óra alatt sem tűnt el teljesen. Ezt a tapasztalatot megosztottam Istvánnal is, szerinte a kóstolási hőmérséklet volt túl magas, ez hozta ki az alkoholból a szúrósabb észteri illatokat. Mindenesetre a címkére már használati utasítás is fog kerülni, ami figyelmeztet a szokottnál alacsonyabb fogyasztási (de legalább: felbontási) hőfokra. Ahogy a bor levegőzni kezdett, elindultak a gyümölcsök, virágok is: barack és bodza. Kóstolva a magas alkohol uralta a kortyot, a végét el is vitte egy kissé égető, kesernyés irányba, noha savhiányban nem szenved a tétel. A furmint palettán egy érdekes színfolt ez a bor, érdemes lesz időnként ránézni. A tehetség ezen a boron most annyira nem ütött át, egyelőre ötös alát osztok ki rá.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/07/egy_kostolo_kepei_a_lathatatlanok#more414194
Takler Noir Gold 2005Ködbe vesző gyermekkorom egyik kedvenc ifjúsági regényében, a Winnetouban szerepelt egy fületlen vadász, Sans-Ear, akit levágott fülkagylói és rettenthetetlen bátorsága mellett furcsa neve tett híressé. A név ugyanis félig francia, félig angol, s ezt a keveréknyelvet állítólag sokan használták az 1800-as évek Újvilágában (ami akkor még újabb volt, mint most). Nekem pedig - süldő kiskamasznak - baromira imponált ez a nyelvészeti lazaság. Akkor még nem is sejtettem, amit ma már.
Merthogy teltek-múltak az évek, nőttem-nőddögéltem, sörre bor, mennyiségire pedig minőségi fogyasztás jött, majd egyszer csak újabb francia-angol keverékszó ásta be magát a tudatalattimba: a Noir Gold. A leánykori nevén még Kékfrankos Goldnak (illetve még korábban Kékfrankos Válogatásnak) hívott bor 2003-as évjárata ugyanis történelmet írt a fejemben: olyan új arcát mutatta meg a kékfrankosnak, amelyet addig talán senki. Az újvilági arcot. Sűrű volt és koncentrált, érett és gyümölcsös, komplex és fűszeres, ugyanakkor sötét és mély, egyszóval csodaszép. Híres is lett legott, mint Sans-Ear, csak épp nem a komancsok és navajok rebegték félve a nevét, hanem szerény hazánk kultúralkoholistái.
A csillagok ilyen összeállásához persze Taklerék kifinomult pincetechnológiája mellett szükség volt 2003 katlanmeleg nyarára is, az akkori hőösszegek nélkül talán sosem született volna meg ez az újabb angol-francia keverékszó, és a mögöttes tartalom (úgymint a bor). Mindenesetre az a kékfrankos néha még ma is feldereng emlékeimben (hej, pedig milyen rég elfogyott az utolsó palack...). Ezért is volt számomra meglepő, amikor először megláttam a bor 2004-es évjáratát. Hát nem azt mondtátok, hogy csak a legkiválóbb évjáratban, a legkiválóbb dűlőkből, he? Hogy csak itt és csak most, he? Hogy egyszeri és különleges, he? Hazugok-e vagytok?
Persze nem azt mondták, pedig mondhatták volna, csak épp a revelatív 2003-as után akkor is visszalépésnek éreztem a bort, ha egyébként ugyanolyan gondossággal jártak el a készítése során, mint az előző évben. Az évjárathatás az évjárathatás, ugye (a krumplileves meg krumplileves), a fő felvevőpiacnak számító USA pedig már várta a következőt. És nem is lett az rossz bor, csak épp az előd árnyékában nem tündökölt oly csillogón. Megszívta, mint annyi más 2004-es bor.
Most pedig megjött a 2005-ös is (vagy nem is most, csak a tudatomig mostanra jutott el), ami egy még 2004-nél is jobban szopóágra tett évjárat gyümölcseként került a flaskába (egyébként ifj. Takler Ferenc szerint is az utóbbi évek legrosszabbika volt 2005). Hogy őszinte legyek, nem is vártam tőle sokat. Biztosan az én hibám, de nem tudok elvonatkoztatni a 2003-as origotól, a "Noir Goldokat" - amíg nem jön egy még ilyenebb - ehhez fogom viszonyítani, nézzék el nekem. Ennek megfelelően éretlenséget, borzalmas fás kesernyéket, barriktúltengés metsző csereit vártam 2005-ből. És a bor az első két órában bizony nem is mutatott ennél többet magából.
A színe valóban noir: áthatolhatatlanul sűrű, lilás, fiatalos. Az illata pedig elsőre azt hozza, amit kárörvendően megjósoltam: némi meggy mellett rengeteg tölgyes-fás, vaníliás aromát. Nem is erőlködök vele tovább, karaffba töltöm és két óráig rá sem nézek.
Két óra múlva már kerekedik az illat, simul a fa. Így viszont egyszerűnek hat. Meggy, fa, némi pirosbogyósok ímmel-ámmal. Most viszont már meg is kóstolom: bárdolatlan, durva savak küzdenek a gyümölcsökkel, kellemetlen fás kesernyék rontják a képet, egészében véve nem igazán tetszik. Újabb óra pihi.
A harmadik óra és a jó levegő már rengeteget változtat rajta. A pirosbogyósok mellé aszalt szilva, pici áfonya jön, a fa már nem tolakodó, az illat szép, kiművelt, ha túl komplexnek egyébként nem is hat. Ízében is diszkrétebbé vált a hordó, ráadásul diós-rumosdiós aromákká szelídült, ami az egyik kedvenc hordós aromám. A bárdolatlan savak megbárdolódtak, így határozott savgerincű, ugyanakkor szép, kerek, profi módon összerakott bor forog a pohárban. Kékfrankosabb, mint amennyire újvilági, és ha van is benne némi nyúzottság, halvány éretlenség, összességében azért hosszabb, mint zöld. Ha felróhatok neki valamit, akkor az az, hogy a korty végéből az istennek sem hajlandóak távozni a cseres kesernyék.
Ez egy korrekt bor, különösebb erények nélkül, de szépen megvalósítva. Kis évjárat nagy bora azért nem lesz belőle. Klasszikus ötpontos nálam (értsd: 5 pont). Megváltani sem fogja a világot és új színt sem fog felskiccelni az én kicsiny kékfrankos-tudástérképemre. Minek is, hiszen azt már megtette a nagy előd. És talán megteszi majd a 2006-os utód is, ha. Nekem viszont így csak a csendes elmélkedés marad az évjárathatásokról és az ezek függvényében (nem) változó palackárakról. Mert a bor egyébiránt egy árban van a 2003-assal, a Monarchiánál 4490 pengő forint. Mégis micsoda különbség.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/06/hosszabb_mint_zold#more410462
Vylyan Tenor 2006 Áts Károly (Royal Tokaji) - Furmint 2006 | |
| Kóstolás dátuma: 2008-04-18 | Borvidék: Tokaj |
| Bor jellege: száraz | Bor fajtája: Furmint |
 Leírás: A borászat alapbora, amely egyre ismertebb és kedveltebb. Mára már a CBA-ban is kapható 1100Ft körüli áron. Féléve még igen rakoncátlan volt, akkor további palackérlelést ajánlottam. A bor színe tiszta, halvány szalmasárga, nagy testről árulkodó gliceringyűrűvel és templomablak jelenséggel. Illata tiszta, intenzív, jellegzetes kisfahordós érlelésű furmint. Vezető illatjegyei fehér húsú gyümölcsök (csonthéjasok), szőlővirág, fás jegyek (édesség, ananász) és határozott mineralitás. Kóstolva robusztus szerkezetű, nagy testű-telt, a magas savtartalom ellenére egyensúlya egy picit az alkohol felé billen. Ez azonban inkább az édesség érzetben nyilvánul meg. Lecsengése hosszú, intenzív, szép hordóból származó csereséggel. Vezető ízjegyei az illatban azonosított gyümölcsök, pörkölt aromákkal és nagyfokú mineralitás. Az utóbbi hónapokban szépen rendeződött, de további 2-3 év potenciált felmutató, sőt még időt kérő bor. | |