Bock Rosé 2007 (Bob)
A 2007-es esztendő katlanmeleg nyarának végén (őszének elején) rozét szűrni (értsük: szép savakat tartani meg a borban) az egyik legnehezebb műfaj lehetett. Főleg a pannon mediterránon, Villány dűlőin. Rozé nélkül azonban nem élet az élet, hisz' amellett hogy nyáron is muszáj valamit fogyasztania a hűsre vágyó alkoholistáknak, lassan kezdi már átvenni a portugieser atlaszi szerepét is, mint a borászatok cash-flowjának egyik fő támasza. Készült is hát szakmányban, 13 fölötti alkoholokkal a lazacszín bor.
Bock Józsefé elsőre a kőrzős-vonalzós, ún. mérnöki iskola éltanulójának tűnik: élénk rózsaszínű, tükrös bor, a fajélesztő-acéltartály műfaj obligát eperaromáival, melyek mellé ezúttal halvány élesztősség társul. Sajnos az eper hamar kiforog a pohárból, az élesztő marad, csendestársként pedig némi ázott papír üti fel a fejét. Szájba véve azonban minden jókedve elmúlik a frissülésre vágyó alkesznek: a bor sziruposan édes, szinte ragacsos, rengeteg glicerinnel. Odatapad az ember szájpadlására, mint a lekvár. Ezt a szénsav sem tudja ellenpontozni: a bor nem üdít, nem frissít, egyszerűen nem esik jól, ahogy egy rozénak jól kellene esnie. Technikailag persze kitűnő munka, tiszta, tükrös, gyümölcsös, egyszerűen csak annyira édes, hogy akárhogy is próbálom, nem tudom megszeretni. 2 pont a jussa ezért.
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/06/18/bock_a_tilon#more522035
