Vylyan Villányi Pinot Noir 2006
Az egri pinot-szcéna kivirágzása hajlamos az emberrel elfeledtetni, hogy a kettős honfoglalás fontosabbik állomásának jó ideig Villány tűnt. Ez ma inkább ásatag emlék mint a jelent meghatározó tény, de tény, hogy vannak délen is felvillanások - a Vylyan 2004-ese a legnagyobb nemzetközi sikert elért magyar vörös, és a 2002-es Tiffán Várerdő igazi klasszis.
Ez volt az egyik bor, amelynek jövőjével kapcsolatban a szokásosnál is több kétely maradt bennem. Nem azért, mert sok korábbi Vylyanhoz hasonlóan a brettmentes potenciált vontam volna kétségbe – ez a pinot kimondottan tiszta, tükrös, állatoknak, silónak se híre, se hamva. Hanem azért, mert szokatlanul egyenes és viszonylag egyszerű volt. Nem tudom, hogy miből tudna építkezni. Ettől még lehet, hogy két év múlva életre csókolja a palackbuké, és én mint kasszandra-imposztor lepleződöm le.
Vylyan mércével mérve kimondottan világos és áttetsző. Az illat zárt – a közepesen intenzíven túlra egy pillanatra sem lendült három nap alatt. Cseresznye, fakéreg, rumos dió. Maraschino likőrre emlékeztet. A korty tiszta és egyszerű, cseresznye-domináns, alkoholos túlpörgéssel. A korty második felében megvastagodik, érdessé válik, és beköszönt az enyhén szárító tannin. Közepes test, hosszú, de nem éppen érdekfeszítő lecsengés. Az első napi barbár-tempó után megszelídült, az alkohol többé nem mart bele a nyálkahártyába, és a tannin is simult. De komplexebb nem lett.
Nem vagyok akkora mászter, hogy el tudjam dönteni, éppen bezárult-é vagy egyszerűen egyszerű.
6 pont (mert a történelem fölfelé kerekít, és talán az idő is)
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/03/04/pinot_bura_honderu#more363462