Pannonhalmán, mely név különben Kazinczy innovációja (addig az újborügyekben érintett szentről Szt. Márton hegyének hívták a hegyet), a barátok mindig is borászkodtak. Valami öröm nekik is jár. A borbarátok pincéjét aztán jól elvették a komenisták, az egész virágzó kultúrát és borkultúrát kitépve a hegyből. A tényleg ezeréves Pannonhalma katolicizmusa valahogy türelmesebb és lazább a mélymagyar mainstreamnél. Szerencsés, aki részese lehet a bencés gimnázium kulturált, európai közösségének, üldögélhet a könyvtárban, és meglegyinti egy szabadelvűbb katolicizmus szellője. Az apátság és egy borbarát bank - az MKB - összefogásával 2000-től feltámasztották a borászatot néhai Gál Tibor vezetésével, Heimann Zoltán közreműködésével. Most egy szép késői szüretelésű olaszrizlinget állítunk a pultra az eddig megszületett tételekből.
Pannonhalmi Olaszrizling 2003, Pannonhalmi Apátsági Pincészet
A szőlők a szelíd dombokon nyomulnak a meszes hardverű löszös és barna erdőtalajon. A pincészet főleg a fehér szőlőkről szól (bár a szomszéd völgyben, hol e sorok írója szolmizálgatott lámpásként a nyolcvanas években pár évet a Tényő nevű faluban, olyan vörös küvét rittyentettek anno, hogy hú, a ‘37-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert a Tényői Vörös). A mintegy félszáz hektár (15 termő, kétharmada fehér, de lesz pinot, cabernet franc és merlot is) körüli pincészet az út elején jár, a fiatal borász, Liptai Zsolt 2003 őszén szüretelt először az új telepítésekről. A pincészet tengelyében a Gál Tibor megálmodta páratlan feldolgozó áll: a gravitációt használó négyemeletes feldolgozó-falanszter 18 nikkelfényű krómacéltartályból felépülő gépezete Magyarországon egyedülálló, tán még a tokaji Oremus infrastruktúrája emlékeztet rá. E szédítő gépezetből bármi kisülhet, az entrée egy igen szép mozdulata e heti borunk, az Olaszrizling 2003. Világos aranysárga borszín, telt kései illat, telt és lágy faktúra, némi alkohol- és extrakt-édesség, kellemesen kesernyés utóíz, kiegyensúlyozott szerkezet. Finom bor, sűrű, nem könnyű ital, 2390 forintért. A borok egy út elején vannak, kiegyensúlyozottak, bár a megváltással még adósak maradnak. A piacos és kiegyensúlyozott Chardonnay barrik és szóban forgó Olaszrizlingünk ígéretes és tehetséges, a Tramini még nem eléggé intenzíven traminis, a fehér Tricollis-küvé nagyon szép és semmi különös. Nagy a felelőssége a fiatal és okos Liptainak, hogy piacilag és művészileg mit hoz ki magából és ebből a szédületes hangszerből, az újjáéledt apátsági borászatból a következő fél évtizedben.
forrásom
http://www.fn.hu/hetilap/20050330/barati_bor/?action=nyomtat