Nagyapám bora Siller 2007
Engem valahogy felajz ez a mostani nosztalgiamánia és retrófanatizmus. Amúgy is imádok padlásokon, pincékben, sublótokban és komódokban turkálni, a régi, általam antiknak tartott (bár nem feltétlenül az) csetreszeket gyűjtögetni, tisztogatni, adni-venni, (főleg sajnos pénzt adni értük). Efféle hobbim a romkocsmába járás és a nagyapám ruszki karórájával való vakítás is, ami már ugyan nem jár, de végül is ez sose volt fontos funkciója. Amikor pedig kigurították az új Fiat 500-ast a torinói hangárból, akkor bedőlt nálam a kapu: - nekem kell egy ilyen verda!-. Persze ez utóbbi azóta sincs, de Karner Gábor sillere "Nagyapám bora" címmel, a felirat mögött felsejlő nagypapi arcképével, a stilizált zseb-dugóhúzóval, a leviaszolt dugóval pont ilyen retró attitűdöket ébresztett bennem és ébreszthet talán másban is.
Gáborról érdemes tudni, hogy 10 éve egy mátraaljai lepukkant kis pincébe invesztálta be az elpasszolt újpalotai panelért kapott forintokat. Először a dobszerkót költöztette be, oda járt próbálni a bandájával, majd néhány évre rá a kotyogó murcival is megosztotta a pincét. A bor annyira jól sikerült, hogy a dob elköltözött és a fakáci jött helyébe, az új évjáratra már tudatosan készült. Mostanra kiművelt borosgazda vált a palotai kulcsosgyerekből és szerencséjére olyan segítői akadtak, mint felesége, kisgyerekei vagy épp Pók Tamás. Egyébként vörösben tartja magát erősnek, Kékfrankos és Pinot noir, ami szóba jöhetett, de van néhány fehér fajtája is.
Élénk meggypiros színű bor, imádni való, páromnak már ezzel eladja magát. Megillatozva kénes és fülledt kupleráj, szellőztetni kell. Aztán egyik percről a másikra összeszedi magát: nehézmeggyes, értsd: meggylikőrös, meggylekváros olykor meggyes joghurt illatokkal indít. Érdekes, fokozatosan, percről percre nő az illat koncentrációja, miközben folyamatosan fejlődik is. A Meggyes jegyeket elhagyva a második körben fűszereket tálal, a Kadarka fűszerei ezek, a fűszerpaprika és a feketebors. Ha nem tudnám, mit kóstolok, biztosan a Kadarkára tippelek. Aztán kisvártatva hordós jegyek jönnek: vanília, dohány, kakaó. Majd minden kezdődik elölről, folytonos ismétlődésekkel. Ízében már inkább ribizlis. Savai markánsak, némi almasav-gyanú áll fenn, de végül mintha megnyugodna a nyelven és elsimulna. Testi adottságai megvannak, talán kövérebb is a vártnál, alkohol kissé befűt, de idővel az is elfolyik. Utóízében némi kinin-kesernyés zár, mely általában megosztja borfogyasztók társadalmát: vannak a keserű-kedvelők és vannak keserűfóbok. A magam részéről az utóbbi vagyok, nekem kissé disszonáns. Jó tanács: semmikép se fogyasszuk felmelegedve, savai makrancossá válhatnak, visszarúgnak! Konklúzióként a struktúra kellemes a színnel, az illatokkal, az ízzel és olykor határozottan izgalmas is, utója hosszú, emlékezetes, jól esik inni, bár már pár pohár után ételért könyörög és talán túlszeretett is kétezer forintos árát tekintve. Jelmondata: "Adj időt és minden rendbe jön".
Radovin Borműhely: 2400 Ft
augusztusban csak a Pannónia utcai szaküzletünkben 20% kedvezménnyel vásárolható meg!
ST
innen van: http://www.radovin.hu/
