név | Somlói Tramini |
évjárat | 2006 |
származás | Magyarország - Somló |
pincészet | Tornai pincészet |
besorolás | száraz fehérbor |
beszerzési hely | |
pontérték | 7 pont |
CSABA:
A szokásostól eltérően ezt a kóstolást nem Borissza szerkesztő- és harcostársammal, Erikkel egy asztalnál ülve, hanem külön-külön más helyen és időben ejtettük meg.
Kíváncsi vagyok a más "dimenzióban" kóstolt borról alkotott véleményünk mennyiben tér majd el egymástól, hisz tagadhatatlan, hogy a közös kóstolásoknál ha nem is tudatosan de kihatással vagyunk egymás véleményére, másrészt ahogy azt a borvirág II. beszámolóban olvashattuk, más-más hangulatú helyzetekben más-más borok ízlenek.
Az első korty után egy ifjú olvasónk korábbi megjegyzése jutott az eszembe, miszerint - miért tulajdonítunk mindenféle „idegen” ízetek (pl. szeder, vanília, dohány stb.) egy bornak, hát nem szőlő ízű az a bor. Kedves Noel, hát tessék, Te ugyan még fiatal vagy a borozáshoz de ha eléred a "borfogyasztós" kort (ami sokkal előbb eljön mint azt jóanyád szeretné), akkor igyál somlai Traminit, hisz ennek a bornak nagyon finom asztaliszőlő (csemegeszőlő) illata és izé van. Nekem anyai nagyapám szőlőlugasát juttatta eszembe, ahol a későnyárra beért Cardinál, Hamburgi Muskotály, Csabagyöngye, Kertek Királynéje és Fehér Chasselas illatozta tele a kertet.
Vidám-, jó hangulatú itóka ez a Tramini. Kevésbé érződik rajta a somlai ásványanyag tartalom, mint a korábban kóstolt Tornai borokon. A gazdag-, tavaszias illatvilága miatt inkább önálló élvezetként tudom ajánlani mintsem ételek kísérőjeként, de persze szakácsa és ízlése válogatja, biztosan akad egykét kuktazsonglőr aki ajánlani tud egy jó fehérhúsos fogást eme igazán remek bor mellé is.
ERIK:
Mintha tegnap lett volna. Azok a gyerekkori, késő-nyári hétvégék vidéken a nagyszülőknél... Amikor a virágoskertet durván megtépáztam (persze utasításra) és a rózsákat megfosztottam a szirmaitól. Örömmel csináltam, mert tudtam, rózsaszörp készül majd belőle, ami igazán különleges csemege volt számomra: boltban nem kapható és soha nem főzhető akkora mennyiségben, hogy az emberfia megunhassa (véresre szúrkáltam mindkét kezem ahhoz, hogy egy vödörnyit begyűjtsek, amiből néhány üveg készülhetett csak).
Miért jutott ez az eszembe pont egy fehérbor kóstolásánál, és nem egy rosénál (a színe miatt ugyebár)? Hát azért, mert amikor felnyitottam az üveget azonnal orrba vágott a szép/szomorú nosztalgia, a nyárvégi illat és a rózsaszörp. Ezekután ne várjanak tőlem egy fikarcnyi objektivitást sem. Pedig a bor tényleg nagyon ott van a helyén, kellemes, símogató már-már nőies bor. Semmi durvaság, csak lágy, alig észrevehető szénsavas hatása az ásványi anyagoknak. Hagytam, hogy kényeztessen és mohón töltöttem újra, amint kiürült a poharam. Ez az a világos szőlőfajta, amit keresni fogok, és a Tornai lesz a viszonyítási pont. Ezt mondom azok után is, hogy már farkasszemet néztünk e pincészet nehéztűzérségével, ami pontokban persze lepipálja majd a Traminit (hogy ne áruljak el mindent előre), de elmorzsolt, férfias emlék-könnyeket ez csalt ki belőlem.
innen van: http://borissza.eu/?content=0