St. Andrea „Áldás” 2006
Ahogyan ezt a Merengőnél már megállapítottuk, dübörög az árspirál: alig másfél éve a 2003-as Áldás 2970 forint volt, ez a mostani 3750. Sokba van nekünk az ökörszarv, a csalán és Joly kvártélyozása. Az ár mellett szerintem az Áldás iránya is változott. Hajdanában elmélkedtem azon, hogy az egri bikavér receptjét fölösleges keresni oly nagyon, hisz’ Tóth István már föltalálta. Nos, a 2006-os Áldás mintha a Tóth István-i útra lépett volna. Hogy ezt a 25 százalék kékfrankos és a 18 százalék blauburger magyarázza-e, nem tudom, de az én egri bikavér-képemhez jóval közelebb esik, mint bármelyik elődje.
Sötét szín, „egries” illat. Nyitáskor gyógyszer, grafit és avar, aztán ribizli, erdei gyümölcsök és köménymag. Másnapra fenyő, menta és ibolya. Ez így leírva komplexnek és vonzónak hat, de valójában meglehetősen zárt a bor, csak hosszas udvarlás után illatozik. Kóstolva arányos, nyulánk és fűszeres. Viszont nem túl feszes és a korty közepe lyukas. A textúra kissé kásás. Az erdei gyümölcsös-fűszeres vonalhoz a korty második felében némi édesség, a lecsengésben pedig határozott eszpresszó és kesernye csatlakozik. Az alkohol melegít, a tannin érett és édes.
A 6 pont biztosan megvan, de hogy lesz-e belőle nagy vagy nagyobb bor, azt két palack után sem merném megjósolni. Aggasztóan korán kerülnek piacra a St. Andrea borok, pedig tudom, hogy az új befektetőket nem érdekli a pénz, csak a minőség és az alkotás szabad szelleme. De akkor ki zavarja ki őket félkészen a polcokra? 6 pont
innen van: http://alkoholista.blog.hu/2008/04/08/tavaszi_nagytakaritas_4