Tokajon van egy áldás: az édesség. Tokajon van egy átok: az édesség. Ami Hegyalját a magasba röpítette, az egyben fogságban is tartja, hiszen minél édesebb egy bor, annál nehezebb bírálni, és annál könnyebb hamisítani.
Sokan úgy gondolják - fogyasztók és borászok is -, hogy minél édesebb egy bor, annál jobb. Így aztán gyakorta szirupszerű, alig iható borokkal szállnak ringbe a termelők a borisszák kegyeiért. Pedig a minőség - ami a beltartalmi értékek mellett alapvetően az egyensúlyban és az eleganciában rejlik - majdhogynem független a cukortartalomtól. Ezért akadnak egyre többen, akik sürgetik az aszúborok puttonyszámozásának eltörlését, és mármár szenvednek attól, hogy a kései borok kategóriájában a különleges minőségű, 80-100 grammnyi maradékcukor-tartalmú borokat aszútechnológiával készített vagy esszenciával édesített, 200 gramm feletti cukortartalommal rendelkező borokkal söprik félre a piacról. Igazuk van: az édesség mögött elvesznek a valódi értékek. Aki viszont az igazi értékre kíváncsi - és áldozni is tud a felfedezőkedvének -, az mindenképpen kóstolja meg Homonna Attila 2006-os, a Határi-dűlő százéves tőkéinek terméséből származó, kései szüretelésű furmintját. Mindössze 120 palack készült ebből a különleges borból. Fantasztikus szerkezetű és egyensúlyú bor 80 grammnyi maradékcukorral, tömör mineralitással, sima felszínnel és némi gombás jeggyel az illatban és az ízben. Ha ez utóbbi még gyengébb lenne, öt csillagot is adhatnánk rá. Ez a bor bizonyítja: nem a magas cukortartalom adja a kései szüretelésű bor értékét.
innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0804/edes_vagy_ertekes
innen van: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0804/edes_vagy_ertekes